Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-12 / 46. szám

A h. -m. -vásárhelyi ref. egyháztanács köréből. A nevezett egyháztanács a békés-bánáti ref. egyházmegye f. é. novemb. 8-kára hirdetett gyűlésére egy iratot terjesztett be, a mely tartalmánál fogva úgy Békés-Bánát, mint általában a tiszántúli testvér-egyházmegyék figyelmét teljes mértékben megérdemli. Nem is kétkedünk rajta, hogy az illetők ez iratot kellő figyelemben részesitik, s az abban jelzett bajok orvoslására mindent el fognak követni. Az irat igy hangzik : Nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés! A magyar protestáns hitfelekezet átalában kezdettől fogva főfeladatának, küldetésének tekintette, hogy egyházi önkormányzatánál fogva mind a nevelés és oktatás, mind az egyházi beléletnek fejlesztése által az emberi közművelődésnek öntudatos első rendű tényezője legyen, s ehez való jogát mint mindenkor fentartotta, ugy ma is fentartja és gyakorolni kivánja. De ez a jog súlyos kötelességekkel és nagy felelősséggel jár nemcsak maga a felekezet, hanem a nemzet, sőt az emberiség iránt; mely felelősség és kötelességek az idővel együtt még nőnek, és pedig azon arányban, a mint e részben a kor szükségei és kívánalmai nőnek, főként hazánkban, hol immár a politikai nemzet, a polgári községek vannak utalva eleget tenni, ha arra a felekezetek bármi tekintetből képesek nem volnának. E kötelességekből és e felelősségből nem csekély rész hárul a vásárhelyi reformátusok egyháztanácsára) ugy is mint a melynek tiszte egyben 34 ezer lélek egyházi életét kormányozni, s egy lyceumot és 18 elemi iskolát anyagi és szellemi erőkkel fentartani és vezérelni, ugy is, mint a melynek egyházunk alkotmánya kötelességévé teszi, hogy az egyházi közügyek intézésében szintén részt vegyeu azon mértékig, melynek megtartását e nagy egyháztól mind az egyházmegye, mind az egyházkerület méltán megvárhatja. És ez az egyházi tanács, midőn ama felelősség alól kibúvni nem akarva, sőt ama kötelességekkel szemben szilárd helytállásra eltökélve a nagy feladat megoldása végett e helyzeten szemlét tartott, és azt nem ismerhette másnak, mint szerfölött aggasztónak: ugy találá, hogy a fogyatkozásokat első helyen nem annyira túlfeszített anyagi áldozatok, mint inkább a létező erőknek egyrészt kellő rendszerbe foglalása, másrészt előkészítése és a munkának helyes felosztása által lehetne pótolni. A nevelés és oktatás terén az egyházmegyékben a nt. esperest urak felügyelői ugyan az iskoláknak: de a hol a legfáradhatlanabb férfiú tölti be e tisztet, milyennel a békés-bánáti megye dicsekszik, mondható-e felügyeletnek az oly intézkedés, mely szerint a canonica visitatio alkalmával, tehát évenkint egyszer, egy nap alatt 12—18 iskola látogattatik és vizsgáltatik meg ugy a helyiség, mint az előhaladás tekintetéből? — Az egyházkerület pedig rendszeresen alig vesz tudomást az iskolák állapotáról, s e miatt jut méltóságával össze nem térő félszeg helyzetbe, a midőn a polgári kormánynak iskolafelügyelői által tétetik figyelmessé el nem tagadható mulasztás-szülte hiányokra. Még kevesebb felügyelet alatt, s még kevesebb összefüggésben állanak egyházkerületünk középtanodái. A philosophiai és philologiai szaknak hiányában és a tanerők régi beosztásának majdnem imrev megtartása mellett pedig maga a debreceni főiskola sem szolgáltathatja a tudományoknak kellő forrását még a hittani és jogi pályára készülők részére sem, annál kevesbbé azokéra, kik középtanodai vagy épen akadémiai tanárokká képeznék magukat; holott ezekre nincs kevesebb szükség, mint amazokra, és ezek hiányosságai épen nem kevésbbé hátrányosak a közmivelődésre amazokénál. A mi pedig az egyházi életet és önkormányzatot illeti, elszomorító az a részvétlenség, a melylyel ugy egyesek, még választottak is, mint községek viseltetnek az egyházi közügyek iránt, mely tekintetből az anyagi áldozatkészség még legkevésbbé szolgáltat okot aggodalomra. — Mind az egyházmegyei-, mind az egyházkerületi közgyűléseken ugy a szavazatképes tisztviselőknek, noha számuk összesen is szerfölött mérsékelt, valamint a kti. lön képviselőknek nagyrésze rendesen hiányzik ; — s e miatt a bizottságok is a kellő gyorsasággal és hatálylyal alig munkálkodhatnak; — s a közgyűlések egyszersmind ítélőszékek is levén, ezeken tárgyaltatnak fegyelmi és mindenféle alárendelt érdekű ügyek, melyek nem ritkán leszorítják a napi rendről a fontosabb és közérdekű tárgyakat, melyek viszont rendszeresített előértekezletek hiányában kellően nem tanulmányoztathatnak, azok felett a nézetek nem tisztáztathatnak s mindezeknél fogva a közgyűléseknek úgyis nagyon szűkre szabható, s eléggé meg nem becsülhető ideje eltékozoltatik. Átalán véve leverő jelenségek észlelhetők, melyek szerint felekezeti életünk valami végzetszerű lazulásnak indult, talán leginkább a miatt, mert a középpontokon nem fejlődik ki elég hatályos és magával ragadó élet, a részek pedig nagyobbára szellemi és erkölcsi érdeklődés nélkül engedik magukat vitetni a physikai élet hullámai által. Tisztelt egyházi elöljáróság! mi nem kételkedünk, sőt meg vagyunk győződve a felől, hogy a kik már eddig is annyi és oly nagy veszélyekből kimentették egyházi életünket, felekezeti lételünket, s a kiknek mi is maradékainkkal együtt örök hálára vagyunk lekötelezetteik, azok a mi főhatóságaink és oszlopembereink, ma is éber szemmel és tiszta látással figyelik bajainkat, és gondolkodnak az eszközökről azok orvoslására, s talán csak az időt nem vélik eléggé alkalmatosnak. De legyen megbocsátva nekünk távolabbról szemlélőknek, ha mi legagga&ztóbb vészt láttunk a késedelemben, és remegünk, hogy a haladó idő kiragadja az eseményeket az emberi intéző kezekből, bármily erősek és edzettek legyenek is azok! Ez a nyíltan kifejezett érzület és gondolkodás for.