Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-12 / 46. szám

de legalább rendesen élnek ; inig úgy a mint most van a dolog, az árvákból, kik magukra hagyatva testileg és lelkileg elnyomorodnak, nemcsak kis korukban esnek a mi terhiinkre, hanem mikor elvadulva felnőttek, a társadalom veszedelmes ellenségei, szegényeinkből pedig rendetlen életii korhelyek lesznek. Ezek soraiból népesülnek aztán utcáink undort gerjesztő koldusokkal, börtöneink pedig javithatlan gonosztevőkkel, s mindazoknak fentartása ismét csak a mi rovásunkra esik, kik dolgozunk. Egyik oldalon a társadalomnak anyagi és szellemi haszna, a másik oldalon anyagi és szellemi kára ; könynyü a választás annak, ki gondolkodik, s szintoly könnyű a választott jót kivinni, ha a jónak belátásához egy kis jóakarat s a kellő kitartás járul. Ha az ember a pesti árvaházat, a füredi szeretetházat nézi, s azt hiszi, hogy mindenütt csak olyanforma intézetekkel lehet a bajon segiteni, akkor persze nem könnyű a dolog, mert olyatén intézetek felállítása nem minden községtől telik, sőt minden vidéktől sem. De van ám a dolognak sokkal egyszerűbb módja. Felteszem, hogy néhány szomszéd-községben sikerült a polgárokat e szent ügy felől annyira felvilágositani, hogy komoly szándékuk támadt a jelzett társadalmi bajon segiteni: akkor összejönnek egy értekezletre, választanak egy árvaügyi bizottmányt, mely ama néhány község atyátlan, anyátlan árváinak ügyét felfogja. A bizottmány kiszemel egy szegény, de istenfélő értelmes családot, mely annak fejében, hogy a gyermekekkel együtt, róla is lesz gondoskodva, idejét és erejét a szegény árváknak szenteli, s azoknál a szülők helyét pótolja. Az árvaatya és árvaanya közemberek lévén, a gondjukra bizott árvákat természetesen nem fogják uraknak, hanem becsületes munkásoknak nevelni; nevelik ugy, mint szokták földmives polgáraink saját gyermekeiket nevelni; gondoskodnak élelmezésükről, ruházatjukról, tisztántartásukról, s arról, hogy a helység iskoláját pontosan látogassák, s teendőiket kellőn végezzék. Mikor aztán a gyermekek annyira felnőttek, hogy a coufirmation átestek, akkor a tehetségesebbek mesterségre, a többiek pedig becsületes gazdákhoz cselédekül adatnak. A köznépből való árvák itt csak olyan nevelésben részesülnének, aminőt nyertek volna szülőiktől, ha életben vannak; csak azzal a külömbséggel, hogy itt az árvaügyi bizottmány szoros felügyelete folytán a nevelés jóravalósága inkább lenne biztosítva. De miből fedeztessék az árvaatyának, árvaanyának, valamint a gyermekeknek tartása ? Szem előtt tartva, hogy közemberek gyermekeit közemberek álta egyszerűn, parasztosan akarjuk neveltetni, a tartásra szükségeseknek előteremtése igen egyszerűn igy történhetnék. Az árvák nev elésére vállalkozott községek kebelében takarás után kenyérre való, őszszel főzelék, disznóöléskor zsiradék gyűjtetnék, és hogy ruházatra s egyébre szükséges kevés kész pénz se hiányozzék, néhány ünnepnapon persely-gyűjtés eszközöltetnék a szegény árvák javára. Mindez azonban meglehet, nem volna elég az árvaintézet költségeinek fedezésére, akkor arányos kivetés szerint viselnék a hátralévő terhet a községek pénztárai. Jól tudom, hogy különösen ujabb időben a helységek pénztárai sok felől lévén igénybe véve, nem egykönnyen vállalkoznának uj teher viselésére ; de azt is tudom, hogy drága filléreiket a helységek pénztárai soha jobb helyre nem tették, soha gyümölcsözőbb vállalatba nem fektették, mintha azokat a mondott célra forditandják. Igy, hogy csak egyet emlitsek, országszerte hangzik folytonosan a panasz, hogy nincs jó cseléd, hogy ez csaknem kivétel nélkül Csáky szalmájának nézi ura vagyonát, lelkiismeretlenül bánik azzal, csalja, lopja gazdáját, s ő maga mégsem boldogul, A leirt módon létesítendő árvaházak által Kezünkbe volna adva a kulcs arra nézve, hogy mikép lehessen legegyszerűbben és legcélirányosabban segiteni ezen kétség kivül igen nyomasztó társadalmi bajon; magunk neveinők magunknak cselédeinket azon szerencsétlen elhagyott gyermekekből, kik most arra növekednek fel^ hogy ingyenélő csavargóink számát szaporítsák. Mintha hallanám mindezekre az úgynevezett praktikus emberek megjegyzéseit, hogy bizony szép beszédek ezek, igaza is lehet Ballaginakj de az életben nem megy ugj, amint az ember Pesten könyves szobájának négy falai közt kigondolja. Évekkel ezelőtt az ilyenféle ellenvetés elegendő volt, hogy legátgondoltabb terveimmel felhagyva elhallgassak. Azóta azonban nem egy közhasznú dolog szülemlett meg ama négy fal közt, melyet szorgalmas utánjárásom mellett isten áldása követett; most már önámitás nélkül el nem hitethetem magammal, hogy amit jól meggondolva, célszerűnek ismertem fel, kivihetetlen legyen azért, mert némelyek tenni nem akarása tapasztalatból merített nézeteimet impractikusoknak állítják.