Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

hajtja az emberiséget, — és a felvilágosodás utján előrehaladó reform-irányt, mely bölcs "megfontolás, kellő ovatosság nélkül vezetve, szinte veszélyes lehet a vallásos lelkekre. — Én bizton hiszem felőled, hogy te a reformok embere leszesz, csakhogy nem a nihilismus felé sodró, hanem a bizton éltető, áldást, üdvét terjesztő reformé. A reform-mozgalomnak, ha semmi más eredménye nem volna is, anoyi bizonyosan van, hogy a protestantismus szunnyadó életét fölverte, s ha bár nézetem szerint, nekünk még váró, figyelő állást kell elfoglalnunk, de ha látjuk, hogy nem vetnek más alapot, mint a mely megvettetett, nem vetik el a Krisztust, akkor e mozgalom lelkes vezetői bizonyosak lehetnek, hogy vezetésük alatt, egyházmegyénk is a reform lobogója alá fog sorakozni. Azért hát előre! .... Mig a tultáborban megkötik a haladás kerekeit, te old meg, és menj előttünk s vezess minket előre a szabadság lobogójával kezedben! Sajnálom, hogy e köztetszést nyert s nagy hatású beszédet csak darabka papirra irónnal tett jegyzeteim után, és igy csak hézagosan, s nem egész szépségében és terjedelmében adhatom. A közgyűlésünkön tárgyalt közérdekübb tigyek közöl megemlitendőnek vélem a mezőföldi egyházmegye által az egyházkerületi gyűlés elé terjesztett s onnét véleményadás végett az egyházmegyékhez utasitott azon inditványt, melyszerint egy átalános szabályzattal meghatározandó lenne : váljon oly özvegyet, ki férjével annais halálozása előtt több esztendeig nem lakott együtt, illet-e a kegyelemévi jótétemény? Egyházmegyénk ez inditványt nem pártolta, és pedig azért nem, mert nézete szerint a kérdéses ügyben általánosan határzó s kivétel nélkül minden esetben zsinórmértékül szolgáló szabályt felállitani már csak azért sem lehet, mert a különlakás minden egyes esetben még nem bizonyitéka egyszersmind az illető nő bűnösségének is. Az egyházmegyék kormánya joghatésági tisztéhez tartozónak vélelmezi tehát annak megitélését, a felmerülő körülmények szerint: méltó-e az illető özvegy a kegyelemév jótéteményére, vagy sem? — Pártolólag nyilatkozott egyházmegyénk egy másik indítvány felől, melyet a barsi egyházmegye tett, hogy t. i. jövőreaz egyházkerületi s főiskolai számadások egész teljességükben nyomassanak ki, és küldessenek meg az egyházmegyéknek. Az inkább helyi érdekű tárgyakat mellőzve, mielőtt tudósitásomat bezárnám, azon reménynek adok kifejezést, hogy rövid időn vidékünkről is többen fognak csatlakozni a reform-, vagy ujabb nevével nevezve protestáns-egylet tagjaihoz. Hogy még várunk, tanakodunk, fontolgatunk, az annak a jele, hogy ha végre határozunk, azután annál . kitartóbb vitézei fogunk lenni a szent ügynek. Addig is pedig legbuzgóbb óhajtásunk, hogy az égi kegyelem a lelkes vezetők nemes fáradozását koronázná áldó sikerrel ! Kelt Iszka-Szent-Gyöigyön, okt. 28. 1871. Pap Sándor, • lelkész, e. ra. aljegyző. liiiiiöldi egyház és iskola * A porosz püspökök Fuldában gyűlést tartottak a célból, hogy tanácskozzanak azon magatartás fölött, melyet a ministeriummal szemben el kell foglalniok.. A gyűlés eredménye egy a császárhoz intézett kérvény volt, melyben a porosz kormánynak a magasb tanügyet illető eljárása, úgyszintén az egyház- és hit terén elkövetett túlkapásai ellen ünnepélyesen tiltakoznak. Erre a császár a kölni érsekhez intézett válaszában következőleg nyilatkozik: „Ily beszéd, — melyet a sajtóban s a parlamentben is hallottak, s arra volt irányozva, hogy a porosz katholikusok bizalma kormányuk és királyuk iránt megingattassék, — annál inkább is kárhoztatandó, minthogy a kath. egyháznak állása Poroszországban nemcsak a kath. püspökök, sőt még a pápa által is méltánylásban részesült. Ha a kath. egyháznak ezen megnyugtató állapota magából annak köréből támadtatuék meg, ugy a keletkező bonyodalmak a törvényhozás utján fognak megoldást nyerni. A dogmatikus kérdések megítélése magától érthetőleg nem tartozik a királyra. De mig ama megoldás alkotmányos úton megtörténik, addig a létező törvények maradnak érvényben, s kiki jogaiban védelmet fog találni. A püspököknek a porosz kormány ellen emelt egyéb vádjai annak saját méltányosságára hagyatnak. Támaszkodva a birodalom szervezése alkalmából a pápa által tanúsított jóakaró érzelmekre, a császár azon reményben vala, miszerint az előbbi nemzetellenes elemek a kath. egyházban a német birodalom reconstruálása után, a dolgok uj rendével meg fognak barátkozni, s fejlesztésére tevékenyen összemüködni. De ha még ezen várakozásnak sem fog a siker megfelelni, ugy minden vallásfelekezetnek Poroszországban a törvényileg engedhető szabadság fog csak megszabatni. Egyébként a császár kath. alattvalói iránt mindenkor bizalommal viseltetik, melyet — nem kétkedik — ők viszonozni fognak." * Az allocutió, melyet a pápa a mult hó 27-diki consistoriumban tartott, megújítása az összes szabadelvű kormányok elleni hadüzenetnek; első sorban Olaszország ellen, melynek püspöki székeit a pápa betölté a nélkül, hogy erre föl lenne jogosítva, azután Német-, különösen pedig Bajorország ellen. A pápa mély szomorúságát fejezé ki a Bajorországban nyilvánuló kórtünetek fölött; a férfiak, kik magokat ó-katholikusoknak nevezik, nem egyebek, mint szakadárok és eretnekek. Ellenben nagy dicsérettel emlékezék meg a müncheni érsekről, a kormánynyal való ellenkezése miatt, A pápa azon reménynyel fejezé be allocutióját, hogy az „eltévedt" kereszté-