Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

BELFÖLD. A kegyelet ünnepe Kápolnás- Nyéken. Néhai Balassa Antal k.-nyéki volt birtokos, a mult év elején utódok hátrahagyása nélkül elhalván, mintegy másfélszázezer frtot érő vagyonának főörököseivé kétharmadrészben a pesti reform, gymnaziumot, egy harmadrészben pedig az általa is egykor látogatott pápai reform, főiskolát tette; de oly kikötéssel, hogy a hagyaték felejövedelme a k.-nyéki Balassa családból származó tanuló ifjak segélyezésére fordíttassák. Az örökösök ezen nemesül végrendelkező irányában igyekeztek külsőleg is a kegyelet és hála kedves adóját leróvni, és azonkívül, hogy tanácstermeik számára a boldogultnak arcképét olajba lefestették, por-részei fölé porosz szürke márványból egy diszes emlékszobrot *) s egyszersmind a rögtönözve épiceti s már roskadozó sírbolt helyébe egy uj sírboltot készítettek, és pedig K.-Nyéknek egyik legdíszesebb, s egyszersmind történelmi nevezetességű helyére, nevezetesen azon halomra, melyen egykor azon kápolna állott, melyben Gellért püspök és Mátyás király misézett s illetőleg imádkozott egykor, s melyről a helység is jelzőjét nyerte. Ezen emlékszobor leleplezésére, s a boldogult emlékünnepének megtartására f. év október 29-ik napja tűzetett ki, mely alkalomra a helybeli gyülekezet tagjain s a közelebb eső községek, mint Baracska. Gárdony, Velence, Zámoly lelkészein s képviselőin kivül megjelentek f. t. Török Pál, a pesti egyháztanácsnak, a reform, gymnasiumnak tiz, a dunántuli egyházkerületnek s a pápai főiskolának két két képviselője, és a pesti reform, theologiai intézet énekkara. A rozzant sírboltból felvett koporsó a templom elé hozatván, majd az énekkar meghitó s művészies szabatossággal énekelt gyászéneke elhangozván, f. t. T ör ö k P á 1 ur lépett a szószékre, s ezen alapigék nyomán : „Gondolt vala pedig Absolon egy dolgot ; és még életében emelt vala magának oszlopot a király völgyében, mert ezt mondja vala: nincsen nékem oly fiam, kin az *) A sirkövön a következő felirat olvasható: BALASSA ANTAL öröklő nevét s magas érdemét, ki munkás élete gyümölcseiből a pápai reform, főiskolát bőven gazdagította, a Balassa családi fiak iskolai képeztetéséről nemzedékről nemzedékre, hiven gondoskodott, — tisztelet s hála buzgó érzetében ez emlékkel tüntetik ki lekötelezett jótéteményesei. * * * Nemzetének e hü fija, a tanintézetek kegyes pártfogója, családjának késő korig gondviselője, született 1818. febr. 7-én, meghalt 1870. jan. 31-én. én nevemnek emlékezete maradhatna, azért az oszlopot a maga nevére nevezé, s hivattatik Absolon oszlopának mind e mai napig, (2 Ján. 18, 18.)" az összesereglett diszes közönség előtt egy alkalomszerű, tanúságos, s a legnagyobb érdekkel hallgatott beszédet tartott. Ezen templomi emlékünnepély után, kikísértük a boldogult pormaradványait az uj sírbolthoz, hol, miután a diszes egyház és a pesti gymnásiumi tanári kar által ajándékozott koszurúkkal felékesítették s a helybeli lelkész ur a sírbolt körül elterülő földet, — mely különben is egykor temető volt — újból temetőül felavatta, a pápai főiskola egyik küldötte, Antal Gábor tanár ur tartott egy jeles felolvasást (melyet alább egész terjedelmében veend "a t. közönség); végül Vámossy Mihály pesti gymnas. igazgató ur tolmácsolta az emlékezetében is áldott elhunyt iránt a nevezett tanintézet háláját. Mégis csak sajátságos erő rejlik a protestantismusban ! gondolók, midőn e szobrot körülállottuk ; sajátságos erő, mely a kőből is teremt Ábrahámnak fiakat, mely majd itt, majd amott, sokszor egészen váratlan helyeken épit oltárt a vallásosságnak, tudománynak, értelmiségnek; sajátságos erő, mely időnként oly fényes diadalokat ül a kor önző anyagias iránya felett. Egy-egy ily sirszobor ha egyrészről emlékköve az alatta nyugovónak, de másrészről jelköve a protestantismus erejének, jelköve s biztositéka a valódi keresztyénség jövőjének. Mielőtt bucsut vettünk volna a Nyék szives vendégszeretetet tanúsító birtokos uraitól, még egy ujabb áldozattal járultunk a kegyelet oltárához; nevezetesen felkeresők tömegestől azon házat, melyben hazánk felejthetetlen költője Vörösmarty született, majd azt, melyben Pestre való beköltözködése előtti napjait töltötte, s ez utóbbi helyen Boross Mihály ur elbeszélt előttünk a költő utolsó éveiből több igen érdekes, de a nagy közönség előtt még ismeretlen adatot, az ifjúság pedig elénekelte mindkét helyütt őszinte, kegyeletes érzések között a költő ismeretes örökbecsű énekét, a „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar" t. s. Tudósítás a veszprémi reform, egyházmegyéből. Folyó hó 11—12-ik napjain Veszprém városában tartotta a veszprémi ref. egyházmegye ez évi őszi köz -gyűlését, mely kétszeres fontosságot nyert az által, hogy az egyházmegye ujonan választott segédgondnoka e gyűlésben foglalta el köztünk elnöki székét s kezdte meg tiszti működését. Már csak ezen egy körülmény alkalmából is szükségesnek vélem tehát, hogy szakközlönyünk olvasó közönsége némi tudomást vegyen rólunk. Pap Gábor esperes ur, veszprémi hitrokonink szentegyházában, a reggeli közisteni tisztelet végeztével egy lelkészjelölt atyánkfiának a lelkészi szent hivatalra lett ünnepélyes exmissiója után, a gyűlést megnyitottnak kijelentvén, előadja részletesen a megtörtént segédgondnokválasztás ügyében tett elnöki intézkedéseit, s ezek ered%