Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

S ez alapon megszégyenül azon „szükkörü" ítélete is, mely felekezetünket felekezeti szelleműnek mondja. Önnek fájdalmát más világításba helyezi, melylyel t. ikénytelen volt tapasztalni, hogy kerületünk nem elégszik meg az irott iskolai törvénnyel, hanem annak végrehajtását is követeli. Nem dobja el magától mostoha gyanánt gyermekeit, felekezeti iskoláit; de azokat megerősíteni vágyik, hogy szegénysége mellett is biztos versenyre ereszthesse az annyira kegyelt községiekkel, mit tán egy kissé a bekiváíit iskolai kimutatások, az eddiginél célszerűbb lecketerv, a nyári és ismétlő iskoláztatások szigorú elrendelése is tanusit. S több ily nemű intézkedésekkel kerületünk csak önmaga iránti kötelességeit tévé. Vádolni pedig valamely testületet azért, hogy az a maga iránti kötelességeit tenni akarja és a törvényes viszonyok közt teszi, szerintem szabadelvüség nem lehet, akár minő hang, zatos frázisokkal állíttassák is ; sőt mint ön mondá: csak a korlátolt eszmejárás eltakarása. De ha e vastag és siirü takaró alul is kirí „a sziikkörü felfogás," ugy tessék vele boldog lenni — nem irigyeljük; valamint nem hajhásszuk protestáns jellemünk árán a magas észrevétetést és kormányi kegyteljes pillantásokat. De igen is keressük a törvényes egyenlőséget, keressük magát a jó törvényt, melynek keresztyéni szelleme végrehajtassék, hogy elejét vegye minden viszálynak és bajnak. Mig azonban ez nem teljesül, igen is felszólalunk ön ellenére is a fájós érzelmek miatt, opponálunk mind az ellen, a mi nem törvényes, opponálunk nyomorúságunkban, minek megszüntetéseért teszünk; opponálunk mind az ellen, ami a felvilágosodotteággal és igazsággal ellenkezik s oppositiónk e tekintetben igenis a protestántismussal egy, minek tagadása „önzés szülte nyomorúság lenne." Ha azo»ban az ily oppositio részünkről bün, legyen önnek erénye a vád, melylyel jó érzelmű hoíifrusága a kormányt figyelmezteti, „hogy fejtsen ki kellő erélyt minden oly eljárás ellen, mely az államhatalom ellenirányul." De uram! „a tett meghazudtolja a szót;" törekvésünk meghazudtolja önnek figyelmez tetésében rejlő vádját; mertgyülésünk intézkedése épen oda irányult, hogy az államhatalom kéressék fel közegeinek szigorú felügyeletére, miszerint azok törvényesen és lelkiismeretesen járjanak el teendőik körül. Ha pedig ezt hinni nem tetszenék, tessék bevárni a gyűlés jegyzőkönyvének köröztetését és tessék magát szavaim igazságáról majd az által meggyőzni engedni. A mi ha nem történnék, a protestáns lelkész vagy egyén ellen kimondott Ítéletet egy kis variatióval tessék kegyednek önmagára alkalmazni, „hogy t. i. mig az elfogulton szánakozni lehet balgasága miatt, a túlzót, mint ki szabadelvüséget (felvilágosodást) hirdet (s tegyük hozzá: de maga nem követi) megvetésre méltónak tartom, mert meghazudtolja a szót." S ennélfogva a nagyhangú vádak elvesztik jelentőségüket, mert a müveit közönségre azok hatást nem gyakorolhatnak; s érzületünk, értelmünk azok alapján meg nem ítélhető. De az ág magától nem mozdul, oka van annak. Okának kell lenni Andorka ur fájdalmainak is. Csakhogy a fájdalom oka a gyűlésen kivül keresendő ; annál is inkább mert a tudósításban a politikai jobb- és baloldaliság annyira elő van tüntetve, s a győrmegyei körök baloldaliságokért annyira vádoltatva, hogy e politikai irány ily átvitelét egyházi gyűlésre csakugyan nem tehetni fel a legkorlátoltabb eszmejárásuakról sem. De hozzá még, hogy Győrmegye rajongó baloldali körei a gyűlést dominálták : az a mily képtelen, ép oly valótlan vád és a közgyűlést sértő, a mit sem a kerület méltósága, sem a számarány meg nem enged s ellene tiltakozik azon körülmény, hogy a gyűlésen a győrraegyeiek beszéltek legkevesebbet, ha csak az elnöklő s győri lakos snperintendenst ki nem vesszük. Gyűlésünk tehát önmagához méltólag, visszatartá magát minden politikai árnyalattól, s igy Andorka ur vádját, illő s igazi okához, a közebédhez kell utasítanom. Mert igen is Andorka ur itt elég busán érezte magát, — mint tapasztaltam — egykori iskolatársainak s a győrmegyei uraknak baloldali politikai elvét s vitáját hallván. De mivel őt a győrmegyeiek, politikai elveiért a közebéd alkalmával, magyarán mondva, lekapták, ezért a kerületi gyűlésen állani boszut felháborodott lelkének honfibú sajtolta címezéseivel és vádjaival, és mivel mi győrmegyeiek elég szerencsétlenek valánk ővele más politikai nézetet követni : ezért bennünket vádolni, ez nem tudom minő higgadt és tág eszmejárástól várható. Én csak annyit tudok, hogy valótlanságokból csak valótlan vád következhetik, s a ráfogásokat meghazudtolandja a tett, akár minő hangzatos szavakkal legyenek is azok előadva ; mert a müveit közönség bizonyosan azok alapján itélend felőlünk s a jegyzőkönyv nyomán a gyűlésről, miután a nagyhangú szavak már csak az értelmetlen tömegre, de nem a müveit közönségre gyakorolnak hatást! Isten velünk ! Mi Andorka urat felvilágosodott és szabadelvűnek tartók, ő pedig minKet „szükfelfogásu, korlátolt eszmejárásu s rajongóknak itélt." Az ur világosítson fel bennünket. Kis-Babot, sept. 12. 1871. Ihász László, győrinegyei kis-baboti ev. lelkész. A magyar protestáns közönséghez! Tizenegy esztendeje, midőn a magyar haza kebeléből, idő és körülmények által kiszóratott Moldva-Oláhországban élő hit- és vérrokon magyarokhoz, az evangyéliom vigasztalását vive indulandó: bucsu-szavamat intéztem magyar protestáns egyházunkhoz s nemzetünkhöz! Azon bucsu-szavakban kifejeztem, hogy ha, az akkor még előttem is ismeretlen pálya küzdelmeiben „mindenki elhagyna, ha a részvétnek egyetlen sugár a sem követne:" isten segedelmével mégis