Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

BELFOLD. A dunántúli reform, egyházkerület közgyűlése Pápán, október 17-én. A dunántuli reform, egyházkerület f. évi október 17-én Pápán, közgyűlést tartott, főt. Nagy Mihály superintendens, s ngos. Tisza Kálmán ur távollétében, tek. Huszár Pongráez urak elnöklete alatt. A gyűlés október 17-én reggel, 10 órakor, Márton István szobrának leleplezésével vette kezdetét, nagyszámú, férfiak- és hölgyekből álló diszes közönség jelenlétében. A legszebb őszi napok egyike volt; mintha csak a természet is együtt akart volna innepelni azokkal, kik azért gyűltek egybe az iskola uj épületének udvarán, hogy a hála és kegyelet szent adóját leróvják a szellemvilág, az értelmi fejlődés és világosultság egyik dicső bajnoka : a derék Márton István, a pápai iskola nagylelkű' alapitója s tanára irányában. Az ünnepély jelesen vezetett öszhangzatos karének zengesével nyilt meg; ezután Körösi Sándor jogtanár tartott emelkedett szellemű emlékbeszédet. Az ünnepély előre felkért szónoka Tarczy Lajos tanár ur lett volna; de ő ebben szeretett nejének épen e napon történt gyászos elhunyta által meggátoltatott. Körösi Sándor, beszédének általános részében azon, sokszor egész a közönyösségig fokozódott hideg egykedvűségről szólott, melylyel korunk, az emberiség szelleméletének vezetői, a tanárok iránt igen sokszor viseltetik ; kevés tanárnak jut már életében osztályrészül, a hála és elismerés babérkoszorúja. Többeknek már csak sirhalmára szokta azt letenni a hálás utókor elismerő kegyelete. Nagy Mártonunknak is az akadályok egész tömegével kellett megküzdenie, mig Pápán egy főiskola alapját megvethetó, melynek üdvös voltáról és horderejéről nyelv, nemzetiség és vallás tekintetében egyiránt, oly mélyen meg volt lelkében győződve. És áll a pápai főiskola! nagy Mártonunk nevének és emlékének e legbeszélőbb bizonysága. De szülhet bármit a jövő ; érlelődhetnek bármi nagy változások és átalakulások az idő méhében; az események szélvészei között alapjában rendülhet meg a szent Sión ; összeomolhat az iskola épülete: Márton neve, nemzeti mivelődésünk történelmének lapjain századok múlva is fényesen fog felragyogni. Nagy emberek életének nem határköve a sir: nagy szellemek, századokra hintik fényök dicső sugarait; éltetőleg, bátorítólag, lelkesitőleg hatván mind örökké azokra, kik a nagy eszmék és nagy szellemek mozgalmában egy szebb jövő hajnalát látják felpiroslani a szellemvilág láthatárán. Álljon itt még egy^rövid élet- s jellem-rajz. Márton István Iszka-Szentgyörgyön 1760 nov. 23-án született. Szüléi Márton István iszka-szentgyörgyi lelkész és Gombos Judith voltak. Tanulói pályáját 1774-ben Kecskeméten kezdette meg ; 1778-ban pedig Debrecenben theologus lett. Szabolcsmegyében Nánáson tanitói hivatalt viselt, innen Göttingába ment. 1790-ben lett Márton István Pápán gymnasiumi tanár, hol mindjárt a legnagyobb tevékenységet fejtette ki egy uj iskolai épület emelésének érdekében, mely 1794. végen már át is adatott az ifjúságnak, 1795-ben pedig az egész papnöveldei tanfolyamot megnyitotta. Márton István mint ember és tudós is a jellem magaslatán áll. Mint theológus, korát túlhaladó értelmi felvilágosultságával, fenkölt, keresztyén bölcseimi szabadelvüségével tette magát nevezetessé. A keresztyénség súlypontját nem a merev dogmatizmusban, nem a betűkön rágódó konfessionalismusban, hanem az erkölcsi élet tisztaságában kereste és találta meg. Hogy mennyire szivén feküdt a vallás-erkölcsi élet ügye, mutatják tudodományos dolgozatain kivül, barátival vitt sz ámos levelezései. Én, egy akkoriban Csepen lakott jó barátjához intézett leveléből olvastam s jegyeztem fel magamnak egy passust, melyet ide iktatok. Abban az időben szokásban volt, társas körökben, a vallás tárgyai, s igazságai felett vitatkozni. Mártonnak tudomására jutván egy ily vallásos vitatkozás e kérdés felett: melyik az idvezitő hit? — igyir barátjának: „a katholicismus, a judaizmusból és paganizmusból praeparált amalgama; ennél, valamint a lutheránizmusnál tisztább, egyszerűbb a kálvinizmus ;de a valódi krisztian izmusnak mégtemploma sincs aföldö n." A lángész dicső felvillanása ez, és talán minden t udományos munkájánál szebben jellemzi nagy Mártonunk magas eszmevilágát. Meghalt 1831-ben szept. 21-én. Ezután az uj iskola tanácstermében ült össze az egyházkerületi közgyűlés. Nevezetes vitára szolgáltatott alkalmat azon körülmény, miszerént a jogi tanfolyamban sokkal nagyobb a magántanulásra jelentkezett ifjak száma, mint a nyilvános hallgatóké. Bizottság neveztetett ki statisztikai adatok gyűjtése végett azon célból, hogy a többi jogakadémiák körében is észlelhető-e ezen roppant aránytalanság; mily okok lehetnek különösen előidézői ezen állapotnak főiskolánk, jogakademiáik életében? Kiváló figyelem tárgyát képezte az iskolai pénztár ügye is, panaszosan jelentvén az egyházkerületi számvevőség, miszerént pénztárnok ur nem levén készen a számadással, jelentését be nem terjeszthette. Pénztárnok ur határozatilag utasittatik kötelességének eddig tapasztalt erélyességgeli pontos teljesítésére. Az államsegély a kérvényező egyházak között, a folyamodványaikban kifejtett állapotokhoz arányositottan osztatott ki. Bölcs és korszerű iskolai törvények szerkesztése egy tekintélyes bizottságra bízatott ; valamint a már készen álló szabályrendeletek célszerű módosítása is. Például, a megjelenési avagy beiratási határidőre vonatkozó törvényben, mit keres e kifejezés: ha igazolja magát az elkésett tanuló, 15 nap múlva is beiratik. E cikk valóságos falsimonium gyárt 'sra vezeti az ifjakat. A törvénynek correctnek, határozottnak kell lenni. Rendkívüli körülményeket mindig leend bölcsesége a tanári karnak megítélni,