Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-29 / 44. szám
körülbelül 6000, a katholikusok alig fizettek 300 frt egyenes adót, még is a kath község minden szükségei a városi pénztárból fedeztettek, holott az evangélikusok onnan egy krajcárt sem kaptak egészen az ujabb időig. És alig hinné az ember, ha nem állana mint történelmi tény szemünk előtt, hogy még 179?-ben is a bélai ev. község eltiltatott saját harangjaitól, melyeket, jegyezzük meg jól, már mint ev. község, saját erszényéből szerzett meg, és melyeken csupán az ev. felügyelők, lelkészek és tanitók nevei díszlenek. A1 kotmányosságunk helyreállítása után, mindjárt folyamodtunk a vallásügyi minisztériumhoz és visszaköveteltük haragjainkat, de két évi várakozás után, csak a használati-, nem pedig a tulajdonjogot nyerhettük vissza, ámbár világosan bebizonyítottuk, hogy senki más a világon, csak az ev. község tagjai eszközölték ama harangok öntetését és fölszeroltetését 1818-banmég kénytelenek valának az evangélikusok a közös temetőben levő faimaházukat lerontani, hol rosz í.dőbenja temetéseket szokták végezni. Ezóta megszűntünk ugyan a nagyobb üldöztetéseknek áldozatai lenni, de a teljes vallásszabadság és egyenlőség élvezetében nem vagyunk még ma sem, sőt az 1868-diki vallás-törvényt, mely az ev. egyháznak némi kedvezményt nyújt, a kath. klérus többnyire ignorálja, éslha ez ellen felterjesztéseket teszünk, a minisztériumtól igen ritka esetekben kapunk kielégítő választ. Ha tehát valaki Révész ur idézett munkájában ezen szavakat olvassa: „hogy ezen (szepesi) városok nak ágostai hitvallást követő papjai, teljes mértékben élvezték mind a tizedet, mind általában a reformátio előtt létezett javadalmakat", ne gondolja, miszerint a nevezett ev. községek valami kiváltságos, szerencsés sorsban részesültek, és nagy egyházi javadalmak birtokában lettek volna ; hanem tekintetbe véve a fenebb elősorolt történelmi tényeket, győződjék meg inkább arról, hogy bizony a szepesi evangélikusoknak multjókban elég üldöztetésök, szegénységök, jelenben pedig még elég küzdelmök van, mig minden ugy lesz, mint azt az előhaladt kor s a vallásszabadság és egyenlőség elvei megkívánják. Szepes-Bélán, okt. 19-kén. Weber Samu, 6T. lelkész. Könyvismertetés. Yárady Gábor országgyűlési levelei 1865-1868. Kiadta Szilágyi István, a szigeti h. h. lyceum igazgatója, s a m. t. akad. levelező tagja. 2 kötet. 1871. Ara 6 ft. A tiszta jövedelem az „írói segélyegylet", a Szigeten fölállítandó főreáliskola és a ref. lyceum között fog egyenlően megosztatni. Az érdemes kiadó e leveleket előszóval látta el, melyet — ismertetés helyett — ezennel egész terjedelmében átveszünk annyival is inkább, mert az abban foglalt nézetek teljesen megegyeznek a mieinkkel. Az emüteit előszó igy hangzik : E levelek, — melyeknek eredeti célja csak az volt, hogy] a „Máramaros"-ban jelenjenek meg, s az iró megyéje lakóinak, a kik ennek elszigetelt, sajátságos fekvése és viszonyai folytán egy otthon maradt nagy családnak tekinthetők, beszélje el az országgyűlés íontosb eseményeit, — csakhamar utat törtek magoknak túl a megyén, mint a lap szűkebb hazájának határain is ; s az érdekeltség irántok mind inkább növekedvén, többfelől nyilatkozott már akkor az az óhajtás, bár egykor összegyűjtetnének, s mint becses kutfőszerü adalékok amaz országgyűlések történeteihez, egy tömegben is világ eleibe bocsáttatnának. Tudniillik semmi sem lehet annyira csekély, a mi ama nagy fontosságú napok történetére világot vet, a mi az eszmék s gondolatváltozások menetelét s fordulatait földeríti, hogy az e kor történetírójának hasznos szolgálatot ne tegyen. Az a három év, a melyet e levelek befoglalnak, hazánk történetében korszakot alkotó. Nemzeti életünk minden irányban oly roppant átalakuláson ment át, hogy annak iránya és gyorsasága még a kortanúknak is csak igen csekély száma előtt tárul föl egész jelentőségében. Ez átalakulás történetének kútfőit törvénykönyvünk s az országgyűlés naplói magokban nem képezhetik, mert ezek még a parlamenti küzdelmeket is csak részben tárják föl előttünk, társadalmi átalakulásunkra pedig igen kevés világot vetnek. S Yárady e levelei az e tekintetben való méltatást épen azért érdemlik meg, épen azért tartoznak az elsőbb rangú kútfők közé, mivel sok oly adatokkal bővölködnek, a minőket másutt hasztalan keresnénk. Váradyn kivül, tudtommal, ketten adtak még ama lefolyt országgyűlésekről jegyzeteket; de, a nélkül, hogy bármelyiknek becséből, a mennyit t. i. azoknak íróik tulajdonítani kívántak, levonnék, ki kell jelentenem, hogy mig egyik Napi ó-jával inkább csak a ,,ház"-bnn történtekre szorítkozik, a másik pedig croqui-szerü rajzolataiban főleg szellemdus ötleteknek enged szabad szikrázást, minden további s komolyabb igények nélkül : Yárady egy történetíró lelkiismeretes komolyságával kiséri az események folytonos fejlődését, s egy mozzanat sem kerüli el figyelmét, a mely a helyzet kellő megvilágosítására befolyással bir, s ezt megszakasztás nélkül 81*