Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál • helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 1 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7-krajcár sorja. Bélyegdij külön 30 kr. mepjitására kéretnek tel. Egy kis egyháztörténélmi tanulmány. Motto: „Nicht ist alles Gold, was gleisst, Glück nicht alles, was so heisst, Nicht alles Freude, was so scheint; Gar manches ist damit gemeint." A protestáns „Figyelmező* V—VI. füzetében, „a magyar protestáns hitfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek országos költséggel való fedezéséről, különös tekintettel a kath. autonomiai mozgalmakra* cimü Révész Imre urnák munkájában a 246-ik lapon azt az állítást olvassuk: „Tény, hogy a 24 szepesi város, már a XVI. század közepén bevette a reformátiót, az is tény, hogy ezen városoknak ágostai hitvallást követő papjai, teljes mértékben élvezték mind a tizedet, mind általában, a reformátió előtt létezett egyházi javadalmakat, s őket ezen javadalmakban Ferdinánd magyar király 1548. Miksa 1555. Rudolf 1578-ban megerősítették és védelmezték." Ha ezen állítást valaki elolvassa, kinek nincsen közelebb tudomása a szepesi városok ev. községeiről, könnyen azon gondolatra jöhet, miszerint a nevezett községek a tized, és minden egyéb jótétemények teljes élvezete folytán, semmiben sem szenvedtek hiányt ós a reformátió kezdetétől mai napig, a legszebb, legirigylendőbb sorsban részesültek volna. Valóságban pedig a dolog egészen másképen áll. Az én községem szintén egyike azon 24 városnak, és évkönyvei elterjednek a reformátió kezdetétől a mai napig, és azok hite • les nyomán akarom néhány vonásban kimutatni, milyen volt annak valódi sorsa évszázadokon keresztül ; jól megjegyezve, hogy az én Községem története, nagyban és egészben véve majdnem ugyan azonos a többi 23 város történetével, mivel ezen városok mindig egy és ugyanazon kormány alatt állottak, t. i. Zsigmondig a magyar kormány alatt, és miután ezen király 1412 ben 145,000 aranyért (37,000 Schock-Groschen) a lengyel Ulászlónak 13 várost zálogba adott, azok egy lengyel sztaroszta (gondnok) alatt állottak. Mária Therezia alatt 1772-ben azonban megint visszakapcsoltattak Magyarországhoz és Lubló, G-aezda, Podolin hozzáadásával mai napig politikailag külön kerületet, egyházilag külön esperességet, az u. n. XIII. városi esperességet képezik. Tagadhatlan tény, hogy a reformátia> Szepességen igen hamar elterjedett. 1542-ben Leudischer G-yörgy nyilvánosan kezdte tanítani az uj tant először Topportzon, azután Leibitzon és Möllenbachon. 1545-ben Serpili (Quendel) Lőrinc, visszatérvén Luthertól, Bélán rendezte az ev. isteni tiszteletet. Nem sokára azután Moller és segédtársa Bogner Lőcsén, és Lőrinc Iglón, megkezdték az ev. tan hirdetését. Mattéschovszky Gáspár a 13 város kapitánya (capitaneus) alatt, ki 1588—1596. hivataloskodott, Szepesség minden községe az ágostai hitvalláshoz tartozott. A „matricula XXIV. Regalium" szerint állíttatik ugyan, hogy a templomok, iskolák, minden bevételekkel együtt az evangélikusok kezében valának ; a kánoni visitatiók jegyzőkönyvei szintén erősitik legalább Bélát illetőleg; „hogy a rendezett ev. istenitisztelettel, a templom, paplak, iskola, minden egyházi javadalmak és a j o g a tized követelésére, az evangélikusok birtokába átment * ; de hogy tényleg, talán a nyilvános épületeket kivéve, mindazon jótétemények teljes élvezetében lettek volna, annak bizonyítására egy szót som találok az előttem fekvő hiteles okmányokban. Ezen körülményből pedig világosan az következik, hogy vagy élvezték az evangélikusok ezeketa jótéteményeket, de csak oly rövid ideig, hogy azon 87