Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-22 / 43. szám

Ha ekképen meggyőződünk valaminek helyes és igaz voltában, óhajtjuk gyakorlatilag is érvényesitní meggyőződésünket, s igyekszünk a vallási-társulatok külintézményeit is ahhoz képest fejleszteni, mert az igazságot jobb szeretjük az előítéleteknél. Szerintünk a theologiában ugyanazon gondolkodási törvények érvényesek, melyek minden egyéb tudományban, s a mit az emberi szellem más téren már tisztára derített, annak igazsága itt sem tagadható meg. Annál fogva minden habozás és félelem nélkül átadjuk szent örökségünket a szabad vizsgálatnak s a bírálva boncoló értelemnek, nem tartván vissza semmit magunknak. A lényeg, a mi igaz és jó és a mi isteni, az bátran kiállja a világosságot, a mi gyarlóság és időszerű függelék volt, ha a bírálaton elesik is, e felett nem busulunk. Ily módon a theologia nem szorul arra, hogy külső tekintélyben keresse támaszát, mert tekintélye, mint a többi tudományé önmagában, saját igazságában áll, mely korunkban jobban hódit és erősebben kötelez, mint egy millió csoda, mely a rendkívüli isteni sugallatról tanúskodik. A vallás ily alapokon való fölépítése azonban nem egyes ember, nem is egyes társulat müve. Hanem miután itt nem csupán tanról, hanem mindenekelőtt érzületről van szó, mely a társadalom életében igazolja magát, itt az egésznek kell cselekednie és közreműködnie. Itt a legnagyobb és az egyedül hivatott erőre, a nép- és a kor szellemére kell támaszkodni. S ha majd a vallásos meggyőződés ennek ismét életelemévé válik, tulajdonképen csak akkor lehetünk biztosak a felől, hogy az egyházi reform nem csak megindult, h mem végre is hajtatott s biztosítva is van. Hogy minő lesz az épület, me^y ily módon a régi helyére emelkedni fog, s mi lesz az az éltető fogalo n, melyet ez a kor megalkotand s a hit melegségével felkaroland ? Ki tudná biztosan megmondani. Nékünk még most a régi romok-elhordásával kell bajlódnunk, az épités akadályait elháritgatnunk, a tért tisztogatnunk s az utat egyengetnünk. Még csak az előkészület és a várakozás idejét éljük. Ugy látszik, hogy a lelkeknek még több sivársággal is meg kell küzdeniök, s a sziveknek nagyobb próbákra tétetniök, hogy az üdv utáni vagy élénksége bennök fokoztassék. S az idő teljessége még nem jött el, midőn az eszme hust és csontokat fog ölteni magára. Annyit azonban már most is határozottan tudunk, hogy az a hit, melynek korszaka felénk közelget, olyan lesz, hogy nem hazudtolhatja meg sem önmagát, sem a mi más téren szerzett ismereteinket, vagyis igaz lesz és egyszerű. Nem lesz szüksége arra, hogy a nép butaságára és a külső tekintélyre támaszkodjék, hanem a keresztyén iég valódi természete szerint a 1 é 1 e k r e lesz alapítva. Továbbá tudjuk felőle, hogy ez a hit mm taníthatja többé az embereket egymás elien türelmetlenségre és gyűlöletre, nem átkozódik a más nézetüek ellen; hanem inkább kölcsönös szeretetre lelkesít, s bárki légy, bármily elvettetett ós elítélt, megvilágosítani és megáldani téged kész leend. Tisztelt testvérek ! Bevégeztem mondani valómat. De valami fekszik még szivemen, a mit mint protestáns, midőn hitcikkekről van szó, említés nélkül nem hagyhatok. A hitcikkek szabad vizsgálatának s az egyéni független véleménynek gondolata, az eszmék szerinti összefüggésénél fogva, a mi egyházunkban szülemleít meg s készül lassan-lassan érvéayssülni, mely nevét azon tiltakozástól kapia, hogy lelkiismereti ügyben semmiféle küihatalomnak sincs joga határozni. A kath. egyház erre oly képtelen lett volna, mint egy kövület élőszülött világra hozására. A katholicismus koránk nagy válságaiban nom tehetett egyebet, mint hogy az assimilatio törvényénél fogva egy uj dogmát csatolt magához, mely eddigi hitrendszerének töké-.etesen megfelel. Egyházunknak kellett megharolni és megszenvedni minden eszméért, maly az újkorban a tudomány és a szellemiség terén a szellem szabadságát előbbre vinni volt hivatva. De mi ebből nem formálunk dicsőséget magunknak, sőt inkább arra kérjük más hitű testvéreinkeí, hogy a szülés fájdalmát ne irigyeljék mog! S nincs forróbb óhajtásunk : vajha a szellem felszabadítása s a sziv megnemesbitése munkájában más hitű testvéreinkkel együtt ezután karöltve járhatnánk! S z e re mle y S. A magyarországi protestáns egylet. Az „Ellenőr* f. hó 8-dik;

számában egy M. jegyű valaki megtámadja a most megalakult magyarországi protestáns egyletet azon tekintetből, hogy a mint mondja, ő ez idő szerint annak sem jogosultságát, sem szükséges korszerű voltát nem látja miután n

a protestánsok hazánkban igen jól meg vannak vallás tekintetében azon állapotban, melyben eddig léteztek, s nem jött közbe semmi oly esemény, minélfogva ezen 85*