Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-08 / 41. szám

sadalom követelményeivel, szóval: szabályozták a kormányzatot anélkül hogy más eszközöket vettek volna igénybe, mint a melyeket a vallás-erkölcsi élet önként nyújt. Mennyire más alakot ölt Jézus isteni müve a 4-ik századtól, vagy azon időtől fogva, mindőn C011-stantin alatt diadalmaskodván, uralkodó egyházzá lett és a hatalommal szövetkezve lassanként tisztán papi, a társadalom többi tagjaitol külön vált érdekli testület, hierarchia alakult. Távol legyen tőlem, hogy kisebiteni akarjam az érdemeket, melyeket a középkori papság a vad népek megtérítése és szelídebb erkölcsökre szoktatása körül magának szerzett.; azon emberiségi szolgálatok sem csekélylendők, melyeket az által tett, hogy tekintélyével a feudalismus önkényét mérsékelte és az elnyomottakat a kónyurak vad kicsapongásai ellen védelmezte.De bármi nagyok legyenek is azon érdemek, nem engedhető, hogy azok vakká tegyenek bennünket a rosz iránt, mely az intézményt magát, mint intézményt bélyegzi. Ha van bün a sz. lélek ellen, a hierárchiának már maga létezése is iszonyt gerjesztő olyatén bün, mert azen a föltevésen alapszik, hogy ami nekem, mint egyénnek, emberi rendeltetésem eléréséhez szükséges, az isten más, hozzám hasonló ember kezébe rakta le letéteményképen, a minél fogva, néhány ember előjogozása végett, az egész emberi nemet kellett halhatatlan lelke legszentebb jogaiból kitagadni. Az a követelés, hogy én, mint egyén semmit igaznak ne tarthassak, a mit a pap olyannak nem mond, amit pedig ő isteni igazságnak kimondott, akár fér a fejembe, akár nem, azt nekem isteni igazságul el kell fogadnom, külömben elkárhozom: ez a zsarnokságnak legképtelenebb neme, melyet valaha ember embertársa nyakába rótt, s ezen embertelen elv keresztülvitelére minden eszközt kezébe keríteni, ez képezte a római egyház főtörekvését az egész középkoron keresztül. A 4-ik századtól kezdve a 15-ik század végéig, tehát 12 százesztendőn keresztül, oly elvek iskolájában képzett orvosok őrködtek az emberiség szellemi egészsége fölött. Meg is volt a piros pozsgás egészség, ahol volt. Barátok, szerzetes- és világi papok nag-y seregei pompásan hiztak, a nemes urak és rabló lovagok nem fértek bőrökben, a szegény nép millióinak pedig a túlvilági boldogsagra kapott utalványokkal kellett beérniök azon testi lelki nyomoruságokért, melyek fddi létüket elkeseriték, Ezek voltak az u. n. hiteg-ységben töltött aranjuezi szép napok. Akkor csak egy társadalmi betegséget ismertek s az a hitegység ellen érvényesülni akaró egyéni meggyőződés, a személyes öntudat volt; de az egyház igen jól értett hozzá, hogy kell e betegséget gyógyítani ; tűzzel, vassal látott a dologhoz, ami nem hajlott, megtört ós megsemmisült. Az Albigensiek ós Waldensiek ellen folytatott irtó háborúk felülmúlhatlan vadságaikkal az egyházi gyógymód épületes példáit képezik. Szomorú korszaka az emberi történelemnek, melyben 12 hosszú századon keresztül egy hivatalos isten kiváltságos személyzete vezeti az emberiséget s vallási tantótelek adnak irányt a társadalomban minden életnyilatkozatnak, államéletnek, törvényhozásnak, tudománynak, iparnak és művészetnek. De istennek ama hivatalos szolgái nem azért viszik előre a fáklyát, hogy világítsanak, hanem hogy a kor nemes geniusi alatt a máglyákat fellobbantsák. Különös! tizenkét századon át az emberiség sorsa oly férfiak kezében volt, kik magokat isten kiváló kedveltjeinek, szenteknek, csodatevőknek mondták, kiknek parancsára a természet engedelmesen hallgat, örök törvényeit változtatja, s mégis e hosszú, nagyon hosszú időszak alatt az emberiség ama csodatevő férfiak által egyetlenegy uj szellemi igazsággal nem boldogittatott, egyetlenegy hasznavehető találmánynyal nem gazdagodott. Mi okozta a szellemek e hallatlan bénultságát, az emberiség mozdulatlanságát ? Mi szegte meg* a lélek szárnyait, hogy szokott röptét meg sem kísérhette ? Semmi más, mint, hogy az emberi nem irányadói egy kaptára ütni, uniformisai ni akarták a gondolatot ; isten pedig nem azért oltotta az emberek lelkeibe a szabadság ihletével a legkülömbfélébb adományokat, hogy azokat egy ember vagy egy rendszer kénye minden oppositió megtörése által egy rámára vonja, hanem hogy szabadon fejlődjenek és megalkossák a külömbféleségben azt az élő egységet, mely a mindenség harmóniáját képezi. A hierarchia ennek ellenkezőjére törekedett, ós hogy isten- és természet elleni célzatait keresztülvigye, szüksége volt természet ellene0

eszközökre, ós az inquisitió. a tortúrák, az autodafék. a coelibatus mind megannyi kegyes intézmények s egyetlen találmányai azor