Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-01 / 40. szám

zivatart, — de áldott legyen ujolag, hogy le is csendesité és a nyugodalmat megint helyreáüitá. Azért mondom ezt, hogy titeket isten iránt háladatosságra keltselek Részesültél valami jóban? Adj érte hálát istennek. Va lami roszszal sujtatái ? Adj hálát istennek, és megszűnnek szenvedéseid. Mikor Jób gazdag volt, — áldá az urat; mikor szegénynyé lön, megint hálát adott az ő istenének. Jó sorsában nem követett el semmi zsarnokoskodást, — balsorsában nem zúgolódott és nem átkozódott. Különbözők az idők, — egy a lelki állapot. A kormányos nem lön hanyaggá és magahitetővó a csendes időben ; és a zivatarban nem is szenvedett hajótörést. Legyen áldott az isten, hogy tőletek elszakasztattam, s legyen áldott, hogy veletek újra egyesitettem. Mind a kettő a gondviselés munkája. Tőletek én csak test szerint választattam el, de nem lélek szerint. Láttátok, mily nagy vala az ellenségeskedés. S irne mindaz csak a szeretetet, buzgalmat, és vonzódást gyarapitá irántam !" (Vége következik.) IS HO LA ÜGY Tisztelt tanitótársak! Minden kornak megvan a maga jelszava, ugy látszik a mostani koré: egyesülés minden téren! Egyesül a jog-, orvos- és természettudós, a művész, az iró. Egyletet alkot a müiparos, a kézműves. Szóval, a társadalom bármely ágát tekintjük, ugy találjuk, hogy tagjai mindegyiket egyesülés, erőik ös^pontositása által akarják, s csak is ez által vélik legsikeresebben virágzóvá tehetni. Látva az egyesülési eszme ily nagy diadalát, nem 'ebet elmaradni a korszellemtől a néptanítónak is, ki népnevelői hivatásánál fogva nem elmaradásra, hanem a korral haladásra van hivatva, sőt ha szigorún akarunk ítélni magunk felett, nekünk kellene a társas élét zászlóvivőinek lenni. Hogy tehát egykor még ezen boldog idő is bekövetkezzék, az általános mozgalom közepette, nem szabad a néptanítónak merev mozdulatlanul vesztegelni, hanem a haladó korral lépést tartani, sőt hogy isteni küldetését elérhesse, hogy társadalmi helyzeténél fogva az őt illető állást elfoglalhassa, hogy az igaz, szép és jó eszmék terjesztésénél a zászlóvivő egykor ő lehessen : a néptauitónak elmaradottsága tudatában kettőztetett lépéssel kell haladnia, ba csak hivatását megtagadva, hamuköpenybe burkoltan nem akarja bevárni jós költőnk Berzsenyi amaz intését: „ki nem halad, vagy elmarad, vagy eltiporta tik." Ez eszmék vezettek minket t. tanitótársak arra. hogy még csurgói póttanfolyamon létünk ideje alatt is önképzőkört alakítsunk s nem is tarthatjuk elvesztettnek ánk nézve az időt, mit e néhány hét alatt szellemi lát,rkörünk szélesbitése végett egyletünk körében töltöttünk Tegnap délután végeztük be póttanfolyami egyleti életünk működését, mely zárülésbeu indítványba jött: vajha szélesebb körbe is kiterjedhetne egyleti működésünk, vajha létrejöhetne a dunántuli tanitóegylet, mely, mint egyik erős karja lenne a majdan alakulandó országos tanitó egyletnek! Mi, somogymegyei néptanítók alakultunk járásonkint úgynevezett fiók-tanitóegyletekké , mely 8 járási fiók-tanitóegyletek alkotják a szélesebb körű megyei tanitóegyletet. Ha többi dunántuli megyéink tauitói is hasonlólag szervezkednének, könnyű volna ennek nyomán felállítani a szélesebb körű „dunántuli tauitóegyletet," melyhez hasonló szervezkedést reménylve hazánk minden kerületében, e kerületi egyletek kifolyása lehetne egy országos tanitóegylet, melynek jövője biztos csak ugy lehetne, ha fokozatosan lefelé kisebb tanitóegyleteken nyugodnék mint alapon, oda törekedvén, hogy egyleti életünk nagy épületének alapfalában betöltetlen hézag sehol ne legyen. Ez üdvös eszme kivihetőségének sikere és a jobb jövőbe vetett remény indít bennünket arra, hogy ez eszmét önökkel tisztelt pályatársak közöljük, felkérvén önöket, hogy csatlakozzanak ez eszméhez, terjesszék saját ^körükben, és ha életrevalóságáról meggyőződtek, fejtsük ki s tisztázzuk nézeteinket sajtó utján is. Csak ne felejtsük uraim ! hogy az idő drága s a késeielmezőt nem várja, azért ha jót tehetünk ma, ne halasszuk azt holnapra. Sorrakozzunk a haladás zászlója körül, tömörüljünk, egyenként gyengék vagyunk, egyesítsük tehát erőinket, h gy a népnevelésnek nagy lendületet adhassunk. Sokszoros kísérletek meghiúsultak már* melyek a néptanítók anyagi nyomorúságos helyzetének javítását célozták, és bizonyára a legutóbbi sem volt utolsó azok közt. Hogy tehát, a talán igen messze jövőben levő aranykort nyugodtabb önmegadással várhassuk, takarjuk el a kenyér-szegénységet szellemi vágyaink kielégítésével. Sokszoros panasz emeltetett már, hogy nem méltányoltatva a tanítónak a társadalmi életre oly fontos és nélkülözhetetlen munkássága, azok, kikért izzad és fárad, kiknek szellemi élete öregbítésében lelkét epeszti, jutalom helyett hálátlansággal fizetik ki, és még a jobbak is kicsinyük állását, melyet külsőleg tekintve, nem lehet csudálni. És miután a kicsinylés és mellőzés mostani társas életi viszonyainkban nem egy hamar éri végét, a körülmények is oda utalják a szerény külsőséggel biró tanítót, hogy barátot magának ne ott keressen hol nem talál, hanem kik a szegénységbon neki osztályosai, saját társai között. Sorakozzunk tehát testvéreinknek nehéz, de egyúttal nemes küzdelmet emelő vállaihoz, testvéresüljünk ! Testvérek vagyunk a szegénységben, legyünk egymásnak testv rei szellemileg is ! Osztályosok vagyunk a nyomo-