Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-09-24 / 39. szám
hogy a ki századokra sőt ezredekre kiható művet óhajt alkotni, ne sajnálja faláldozni a tizedeket. Szülészházakon, bölcsődéken stb. azért kivánom a dolgot kézdeni, mert szomorúan tapasztalom, hogy csupán ezek nem léte miatt, nemzetünk ezereke n vészit évenkint. Ha nagy Széchenyiuk szavait, az a p a g y i 1-k o $ n a k is m e g kellene kegyelmeznünk, csak hogy számunk ne fogyjon, nnrt igen kevesen vagyunk; akkor én azt mondom, hogy nem csak nemzetünk — hanem a vallás és humanitas ellen vétünk, mikor azárta tlan s csekély áldozzattal megmenthető — csecsemőket tömegesen elveszni hagyjuk. A népiskolai vallástanítás hogyan megyen most ? ugy, hogy minden gyermek c^ak egy vallást tanul, azt, a melyikbe véletlenségből beleszületett. Még hagygyán, ha csak azt vernék fejébe, hogy az ő vallása minden többinél jobb észszerűbb, és megnyugtatóbb, — de annál a nagy többségben levő hitfelekezet jóval többet tesz, t. i. egész komolyaággal tanitja, hogy az ő vallása az egyedül üdvezitő, a többi vallás pedig több mint tévelygés . . . eretnekség. Ilyen vallástanítás plus deficit quam proficit. Ez chinai álláspont, mely óriási áthághatlan válaszfalat huz, s kevély öuteltséggel lenézi és elzárja magától az egész világot. Csupán egy vallást tanitani — bár a legtürelmesebb szellemben, — olyan félszeg egyoldalú hatást eredméryez, a minőt eredményezne az, ha valakit ugy akarnának felnevelni, hogy saját anyanyelvén kivül semmi más nyelvet ne tanuljon, a földiratból saját országán, — a történelemből saját nemzeteén kivül stb. semmit se ismerjen. Erős meggyőződésem szerint, a vallást a népiskolákban ugy kellene tanitani, hogy a vallásos eszmék fejlődésének története adatnék elő a legfőbb vonásokban, kezdve a legalsó fokon, a Fetisch-imádáson, s fokról fokra emelkedve végezné a ker. valláson, természetesen, a honban létező hitfelekezetek vallása elveit részletesebben tárgyalva. Mikor igy a vallások alapelveivel lehetőleg megismerkedve, lépne ki a növendék ifjú a népiskolából, akkor következnék a hitfelekezetek papjainak vallástanitási szerepük, kik a jelentkezőket azon hitfelekezeti álláspont minden hiendő és teendőivel kellő részletességben megismertetvén, őket a gyülekezetbe ünnepélyesen fölavatnák. Ugy látszik első tekintetre, hogy jelen alapszabályvázlat nem annyira a vallás, mint a népnevelés körében mozogván, az egylet, mely a szerónt alakulna meg, nem vallási hanem pusztán népnevelési egylet lenne, azonban ne feledjük, hogy a nevelés ügyét ma is mindenik hitfelekezet saját körébe tartozónak vallja és tényleg gyakorolja. De ha ugy nem volna is, nincs már ma oly dogmaimádó, a ki be ne ismerné, hogy a kicsinyeknek gondját felvenni, azokat valódi emberekké képeztetni, oda működni, hogy közülök senki el ne veszszen : nem csak vallási, hanem épen a legszentebb vallású cselekmény Hogy az egylet tagjaink a nőket sőt a nem keresztyéneket is bevétetni ajánlom, azért teszem ; mert azt óhajtom, hogy ezen nagy és egyetemes célra az ország összes lakosainak minden elembőli szine java kezdje meg a közreműködést: ezt pedig azért óhajtom, mert noha hálás köszönetre méltóknak tartom a hitfelekezetek nevelés körüli buzgalmát ós áldozatait ; és noha szívesen üdvözlöm országgyűlésünket, hogy a legjobb szándékból ezen ügyet az államkormány erősebb és hatalmasabb karjaiba kivánja áttenni; de én ezt mind csak átmeneti lépéseknek tartom. Szerintem az összes nevelés intézésének legjobb utja: a szabad társulás; s legilíetékesb hatósága : a minden hitfelekezetet, minden politikai pártot, minden nemet magába ölelő társadalom. Buj, szept. 12. 1871. Litkei Péter, ref. pap. Gyászhír. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur ! Folyó év szeptember 11-kén délután 4 órakor temettük el tisztelendő Helle János alsó-nyéki lelkész urat, a tolnai ref. egyházmegye nestorát 84. éves korában. A boldogult ugyan mint közlelkész élt és halt meg; de még is talán megérdemli, hogy becses lapjában rövid nekrologja közöltessék, ő Nagy-Harsányban született földműves szüléktől, tanulását ott helyben kezdvén, Kecskeméten folytatván, Debrecenben végezte, még pedig kitűnő sikerrel. Szoboszlay, Péczely, Márkus, Ötvös Sándor s több jelesek osztályában. A theologia bevégezte után nagy-doroghi academikus rektor lett, melynek bevégezte után 1815. évben Modorban néhány hónapot töltvén a német nyelv megtanulása végett, mely nyelvet meglehetős folyósággal beszélte, még ebben az évben ordináltatott s ge-jeni rendes lelkész lett, hol megnősülvén, 6 évet töltött, s onnan 1821-dik évben A.-Nyékre áttétetett, hol 50 évet mint rendes lelkész betöltött. Mint fentebb emlitve volt, mint körlelkész halt meg, s egyházmegyei hivatalokban elmellőztetett, mit nem lehet csodálni, mert egyházmegyei végzésnél fogva az egyházmegyei hivatalok az Ötvös családban megörökittetvén, s szakadatlan folytonosságban 1781. évtől meg is tartatván mind e mai napig; a nem Ötvös családbóliaknak itt nem lehetett semmi igénye a megválasztatásra. A boldogult öreg ur nevét megörökitette két gondosan nevelt s taníttatott fiaiban, kik jó módban vannak, s vagyonosak, Helle Ferencz Érsekújváron ügyvéd, és Helle János jász-kunkerület fő orvosban. Nejét Tibay Juliána asszonyt több évekkel elébb eltemetvén, rideg magánosságban élt a boldogult öreg ur, minden örömét s gyönyörét hallgatóiban találván, kik fiúi s leányai ragaszkodással függtek az aggastyán lelkészen, s különösen ismervén hallgatói nagyjait s kicsinyeit, bár több évek óta segédlelkészt tartott; a temetés körüli beszédek tartását örömestebb fogadták az agg lelkésztől, mint fiatal segédektől. Mint egész élete egyszerű, elzárkózott volt, olyan lett temetése is, fiai a temetésre nem érkezvén meg, csak a közeli papság és tanitói kar volt
