Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

hanem kiszolgáltatási módja is, méltán figyelem tárgyát képezheti napjainkban. A modern társadalom készpénzzel fizeti hivatalnokait, még padig a kor igényeinek lehető tekintetbevételével. Kornnk humánas iránya hova tovább háttérbe szorítja a koldulást; jótékony intézetek alapításával kiván segíteni a szegény nyomorultakon : mi pedig most is házról házra járva, ugy szedegetjük össze csőrrel pörrel az egyházi hivatalnokok fizetését. E módszerben található fel oka a papi fizetések roppant aránytalanságának. — A lelkész az egyházi status hivatalnoka, következőleg közpénztárból, az egyházi státus pénztárából kell őt fizetni. Hova sülyedae a polgári állam tekintélye, ha például, az állam tisztviselőinek fisatésát, házról házra szedegetnék össze? E fizetési mód megjárja akkor, mikor az állam üldözőbe vévén az egyházat, az egyházak tanitói ugy élhettek, ha a hivek valamit vetettek tarisznyájukba. Da amint az egyház a társadalmi szervezkedést megkezdette, azonnal kezdett divatból kimenni atarisznyás rendszer; sőt a római egyház papjai annyira mentek buzgalmokban, hogy csaknem mindent elfoglaltak a földön, cserében asirontuli boldog hazáért.— A protestantismumak nem nem lehet célja földi javadalmak szerzése, de az már igen is kötelessége, hogy papjait, tanitóit és tanárait modern elvek szerint bacsületesen fizesse; hogy ne legyenek kénytelenek a nyomor miatt hivatalos teendőiket elhanyagolni.— Tisztázni a nézeteket; az uj eszmék és intézmények iránt figyelmet, érdekeltséget költeni; ez is a reform-egylet nehéz, de dicső feladatai közé tartozik.— Yan tehát jövője a reform-egyletnek nálunk ; van itt érett gabona elég, csak bocsássa ki az aratás ura az aratókat. Legyenek áldottak, kik a reform-egylet eszméjének megpenditői voltak! Csak bátran előre szabad szellemek, lobogjatok ti őrtüzei a szent Sionnak ; világosságotok hadd hasson el mindenhová ! mi hiszünk a szeretet és világosság istenébe, kinek bölcsesége vezérli a szel emvilág mozgalmait, hogy nemsokára diadalt adand a szabad eszméknek nálunk is, vagy is, mint a költő mondja : A vaskalapok ezrein, győz a kor szelleme ! ! ! Mocsán, szeptember 14. 1871. Pereszlényi János, református lelkész. Chrysostomus. (Történelmi tanulmány kiválólag homiletikai szempontból.) (Folytatás.) Ezzel tevékenységének még tágabb, s mindenesetre sokkal nehezebb, mert kényesebb tér nyilt a birodalmi fővárosban. Az egykor hatalmas, de hanyatlásnak indult birodalmak minden bűne és gyásza egyesült e világvárosban. Majdnem hihetlen pazarlássá fajult fényűzés, szemben egy kizsarolt s tönkrejuttatott szegény lakossággal; feslettéletü udvar, melynek példája a közerkölcsiséget megmételyező. Mohó vágy az életet minden elkábító kéjében élvezni, fenékig ürifceni minél gyorsabban az örömek poharát, kétségtelenül azon nyiltan be nem vallott, de titkon minden sziv által mélyen érzett aggodalom folytán, hogy e pohár ugy sem soká lehet már az élvezők kezei között. Nép, mslynek egyházi előkelőbbjei a szent élet külső leple alatt valóságos fajtalanságot s minden bűnökbe merült életet rejtegettek, — mig a lakosság tehetősbjei esztelen könnyelműséggel rohantak élvezetről élvezetre, — a circus játékait a Síinpad érzéki látványosságaival cserélve föl szakadatlanúl, mely utóbbi helyen szemetkápráztató pompában ledér tánczokkal füszerezék az est élvezetét a fátyolozatlan arczú nők, — és mind e könnyelműség, mind e vétkes üzelmek, mindez elkorcsosult, elpuhult vagy elnyomorodott osztályok fölött egy mindenhatóvá lett rabszolga, dölyfös, kevély, de alattomos és állásáért remegő ; ki csak annak és addig kedvezett valakinek, mig használhatá, — de a mit ártalmasnak itélt, azt könyörtelenül s óhatatlanul feláldozá: ilyen volt az a kör, ilyen az a hely, a melyre, ilyenek azok az emberek, a kik közé a legtisztább életű keresztyén, a legkeresztyéniebb erkölcsbiró Chrysostomus érkezek, — épen a legfőbb papi méltóságot betöltendő. Eleinte udvar és nép kölcsönösen versenyeztek egymással, hogy a birodalom leghíresebb egyházi fórfia iránt tiszteletöket megbizonyíthassák. Maga a császárné, utóbb halálos ellensége Chrysostomusnak, szerencséjének tartá egy ünnepélyes alkalommal, egy nagyszerű diszmenetben, császári pompába öltözve, a patriarcha oldala mellett menni gyalog a városon keresztül. A nép hasonlóképen egész bálványozással csüggött ünnepelt lelkipásztorán és atyján. Sokan valóságos vigasztalást láttak benne, kinek ihlett szavai nem egy fájó szivet csendesitének meg, —• a mellett Chrysostomus szerény, tiszta és valódi keresztyén élete tiszteletre gerjesztett mindeneket. Mert bármily romlott legyen valamely nép, maga bármennyire szolgája a bűnnek: de a valláserkölcsös élet szemlélete egyházi férfiaiban, mindig, önkénytelenül tiszteletre indítja. A pálya fényes kezdetét azonban nemsokára múlhatatlanul bekövetkező villongások homályositák meg. Az a fejedelmi udvar, melynek névleges feje, a gyenge csá-