Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-17 / 38. szám

e. ha a lelkész a templomban, vagy azon kivül, avagy a tanító az iskolában vagy azon kivül, az evangy. hitvallással ellenkező tanokat terjeszt." Tehát lelkészt és tanitót kicsapnak, ha akár hivatalos foglalkozása közben, akár azon kivül a hitvallással ellenkező tanokat terjeszt. Jó! hanem aztán az egyház is higyje ám azt, a mit taníttat magának és ne tartsa egyházi hivatalnokait bünbékókul. Szegény pap, szegény mester, szegény zsidók ti. Ha ezt teszitek is ütnek, ha amazt teszitek is ütnek. — Mielőtt hivatalhoz jutnál, megesketnek az egyház confessioira, aztán megkötnek a törvénnyel, hogy az elibéd írtakat hidd és terjeszd, mert különben fel is ut, alá is ut. Ha aztán ezekhez hiven cselekszel, akkor kiuevetnek, kigúnyolnak, gyaHznak; népámitó, vaskalapos, setétség barátja, haladás ellensége. — Ha pedig mégysz az ész és tudomány világossága utáu, ha mersz valamit szólani, tenni, talán nem is a hitczikkek, hanem hiában való elavult szokások ellen, akkor kész az üldözés és talpad alá az utifü. Igen jellemaő volt e tekintetben a dunántuli ág. ev. legközelebb Győrött tartott gyűlése. — Már kezdődik a vihar ; többen felszólaltak egyházi és világi részről reformot sürgetőleg Kezdődik az ostrom, csakhogy ugy látszik, az ostromlók még nem tudják, hol kezdeni a dolgot. De mi lőn a válasz?! „nem ide való, — ott a társulás utja, tessék azon eszközölni a reformot", azaz, te üldözött légy, tessék bele repülni a' pókhálóba. Gyűljetek össze ti lelkészek és gyűjtsétek össze a népet és hirdessétek neki, hogy a mit ti a templomban és iskolában hirdettek tanittotok, azt bizony magatok sem hiszitek. Hogy aztán, ha van ellenségtek (kinek ne volna.) fejetekre citálhassa a kánon 10. fejezetének 62-ik §-t. Ez említett gyűlésben egy igen tisztelt és tekintélyes ur egyenest a lelkészeknek fordult, vádolván őket, mint a haladás ellenségeit, a kik nem tanulnak, nem olvasnak, nem irnak. — De hát kérem alássan, ki annak az oka, ha igy áll a dolog ? ki az oka annak, ha a lelkésznek nem jut kéltsége irodalomra, könyvtárra-, ha nem ér rá tanulmányozni, és irni, mert gazdálkodnia kell, hogy megélhessen, mert jövedelme egy részét a szántóföld adja. És ha irna is, hogy abból semmi haszna nincs, mert a szerkesztők munkáját nem dijazhatják, mert a világiak egyházi iratokat nem olvasnak? És ha épen szabadelvűén irna a reform mellett, nem kockáztatja-e állását? Nem teszik e ki irományaiért (l. Marmaros-Sziget) szintúgy mint szavaiért (1. Grátz) az egyházi hivatalnokot ? Hisz a világiaknak könnyű. Ha nem tetszik a hitcikk, — nem hallgatják meg. De a pap, a kinek foglalkozni kell velők, — az érzi leginkább lelkére nehezülni a hitvallások és elavult formák nyomasztó bilincseit. De tehet-e valamit ellenök ?! Csak Jézus szavára történt, hogy a sirból „kijőve a megholt, kezei és lábai megkötözve." A lelkész meg van kötve, de a világiak szabadon működhetnek. Mi akadályozza őket, hogy a felszentelési esküformát, hogy az egyházfegyelmi törvényt módosítsák ? Es mégis nem a világiak-e, — talán némelyek épen azok közül, kik szóval ugy kardoskodnak a szabadelvüség és reform mellett, nem épen ők akadályozzák-e ezt még a legcsekélyebb, jelentéktelen dolgokban is? Nem-e ők a pártolói minden elavult régi szokásnak ? Passió, ceremónia, cifraság. Üldözik a papot, mert nyári melegben nem fekete ruhát visel. Nem menuek templomba, mert a pap oly istentelenségre vetemedett, hogy bajuszt mer viselni. Meg akarják parancsoltatni, hogy a papok gyűléseken reverendában jelenjenek meg stb. Ha már ily csekélységek oly visszahatást szülnek, — és pedig nem is a köznép, hanem a legelőkelőbb osztályban (azok között, akik a papokat vádolják hátramaradással) — hogyan merjen akkor a szegény lelkész lényegesebb dolgok reformálásához kezdeni. Tessék létesíteni a zsinatot és kimondani a tanszabadságot, eltörölni az ily megszorító szabályokat, vagy reformálni a dogmákat, nem hiszem, hogy nem a lelkészek mennének legelői a reform utján. Igaz, hogy a papság között is vannak romok lakói, s ha jól tartom, épen a mult évben szólalt fel e lapokban valami jámbor lélek az ellen, hogy a pap ugyanazon öltönyben megy a szószékre, melyben nyulvadászaton volt, (nem az ellen, hogy a pap vadász) mint valami botránkoztató dolog ellen. Hm, hát még azt a gonosz lábat, mely a nyul után járt, meg azt a szentségtelen kezet, mely azt agyonlőtte, — meg a nyulat magát, már t. i. vasárnap, d. u. a gyomorban, ezeket felvinni a kathodrára ! — ez ára csak a szentségtörés ! Egy igen csattanó ide vágó adoma kering egy öreg lelkészről, de — hisz nem kell mindent elmondani. — Hanem, hogy a lelkészek között reformbarátok vannak, — ugy hiszem a nagyobbrész — arra nézve is hathatós példát szolgáltatott a fenn említett gyűlés, hol a lelkészek ószhaju veteránja ifjú tűzzel szólalt fel a ''eformok mellett. MÁSODIK RÉSZ. A) A lelkészi hivatás. „5 §. A külső hivatást illetőleg tilalmaztatik:" stb. Most már ide való volna az is, hogy tilalmaztatik a próba predieátió. — A kérdés ugy tudom — legalább Dunántul — el van döntve, azért nem szükség az indokokat újra felsorolni. Egyébiránt, ha ki kívánja, — szívesen szolgálok velők. (Folytatása következik.) A beregmegyei ev. ref. lelkipásztori egyesület alapszabályai. I. Neve. „Beregmegyei ev. ref. lelkipásztori egylet". 76