Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-22 / 4. szám

után nemcsak én, de minden a soproni képezde ügyét szivén hordozó protestáns elismeri, s ebből önként következik, hogy a kinyomatott toastot meg is szerzi, mert ez által egyrészt a szent célt mozdítja elő, másrészt elolvasván, néhány jó percet szerez magának. Azok, kik eddig a toastért, vagy mint szerző nevezi, „hörpigé"«ért a seminariumra adakoztak,a következők: Geduly Lajos, Székács József, Hetyési J., Schermann J., Kranzleín M., Paur Iván, Szeberinyi Gusztáv, Zump* János, Berzsenyi Miklós, Gyurác Ferenc, Lichard Dániel, Schneller István, Széchenyi János, N. N., Karlovszky Zsigmond, Szalagyi Mihály, Flandorffer Ignác, Radó Ignác, Frühwirh Lajos, Félix Ágost, Takács Pál, Csik János, Sztehló János, Szabó József, Gömöri Gusztáv, Jhász R., Kubinyi Ödön és Stadler Lajos, összesen 109 forint 50 krt. A másik füzet, mint emiitők, a soproni képezdéről az 1869/70-iki tanévben, tudósít bennünket. Feltéve, hogy olvasóinkat az emiitett képezde érdekli, a tudósításból néhány ez intézetre vonakozó érdekesb adatot közzé teszünk. A növendékek a mult tanévben összesen 61-en voltak, még pedig: 3-ad éviek 24-en, 2-od éviek 11-en és 1-sö éviek 36-an. Az intézet tanári karában Pálfy József halála folytán a következő változás történt : igazgatóvá 3 évre Király József Pál neveztetett ki; Scheifer Károly, Fehér Samu és Berec Imre rendes tanárokul újra megerősíttettek ; végre Kapy Gyula segédtanárul alkalmaztatott. A tanárok a már több évek óta meghatározott tanterv szerint adták elő a tantárgyakat, különös gondot fordítván a szép írás, rajz, testgyakorlat, kertészet és selymészetre is. Az intézet fenntartási költségei a növendékek igen mérsékelt (bennlakók 20, künnlakók 10 frtot fizettek egész évre) kötelmein kivül, ez évben is a szokott módon fedeztettek, t. i. az egyházak és hitsorsosok kegyadományaiból. Élelemmel a növendékek a főtanodai tápintézetben láttattak el, részint ingyen, részint a szokottnál csekélyebb díjért. Az intézet taneszközei, um. a nagy könyvtár, a két ifj. könyvtár, ásvány és növény- gyűjtemények, vegytani készletek rendezett karban vannak, stb. E néhány adat az intézet folytonos előhaladásáról tanúskodik. Adja az isten, hogy a képezde ez évi tudósitványában a mostaniakhoz hasonló szép adatokkal találkozzunk ! B. G. fiiillöldi egyház és iskola. Franciaországiban az evang. egyház kebelében a háború kitörése előtt sajátszerű esemény és mozgalom fordult elő. Nem lesz érdektelen futó pillantást vetni az akkor történtekre, annyival is inkább, mert ezzel azon álláspontot jelezzük, melyet az vallási téren elfoglalt. Mindenki tudja, hogy az 1852-diki egyházszervezkedési decretum alapján a papok és egyházi felügyelők kinevezési joga a főconsistorium igazgatótanácsának kezeiben van. E miatt már régen forrt az ingerültség, s most hogy az igazgatótanács a consistoriumokba való választási módozatok újjászervezését elhatározta, hangos szavakban tört ki, mert ezen különben szükségessé vált újításban, magát az alapot akarták megtámadni. Az igazgatótanács ugyanis m. évi március 29-diki kelettel egy körlevelet bocsátott ki, melyben az egyházi elöljárókat és consistoriumokat felszólítja, hogy küldjék be véleményeiket e tárgyban és egyszersmind felhatalmazza őket, hogy világiakból alakult gyűlések, sőt tekintélyes magányzók véleményét is elfogadhatják. Ezen körirat leirhatlan élénkséget és tevékenységet eredményezett az egyházakban és consistoriumokban. Egyháziak, világiak azonnal gyülésezn kezdtek és határozott szavakban fejezték ki véleményeiket a felett, hogy az 1852-diki törvény által határozott kinevezési módozaton változtatni kell, mert az a községeket és consitoriamokat azon joguktól fosztotta meg, hogy befolyjanak a papok és felügyelők kinevezésére és egyszersmind azon veszélynek is kiteszi őket, hogy ha a főconsistorium 5 tagból álló igazgatótanácsában valamely hitágazat kizárólagosan uralkodnék, az egyházakra oly papokat és felügyelőket octroyalnának, kiknek vallási irányzata teljesen ellenkeznék az övékkel. Azonban, mint ilyen alkalommal rendesen történni szokott, a változtatást illetőleg nagyon eltértek a nézetek. A demokratikus irányzatnak ép annyi hive volt, mint a conservativnek. Azon aggodalmak sem hiányzottak, hogy ha békés módon nem lesz keresztül vihető a változtatás, majd az államtanács és a két törvényhozó testület fog beavatkozni, mi még rosszabb állapotot eredményezhet, mint a mostani. Épen ezen beavatkozást akarván kikerülni, sürgették sokan, hogy a meglevő törvényt alapul elkeli fogadni s csupán az előirt modozatok végrehajtásában kell újítást eszközölni. Nehéz dolog lesz a főconsistoriumra nézve a vélemények ezen labyrintjében eligazodni s oly álláspontot foglalni el, mely az egyházak kivánatainak is megfelel, a papok jogait és érdekeit is biztosítja s a különböző vallási irányzatoknak is megnyugtatására szolgál. A francia református egyházi dolgok figyelemmel kísérői bizonynyal emlékezni fognak az orthodoxok azon csínjára, mellyel az egyházi elöljáróság és consistorium minden három évben megujuló választásainál a liberális pártot kezeik közt tárták és saját győzelmüket biztositák. Arra a gondolatra jöttek ugyanis, hogy az ezen célra előirt választási szabályzatot dogmatikai színezetű és többek által el nem fogadható feltételekkel lássák el ; arra is emlékezni fognak, hogy a Caen-i consistorium épen ilyen uj választási szabályzatát a cultus miniszter eltörölte, bár eredménytelenül, mert az államtanács ismét hatályba helyezte és az egyházközséget felhatalmazta, hogy az egyházi választási jog gyakorlatában szabad feltétela-8