Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-03 / 36. szám

Necrolog. Nt. szerkesztő úr! Legkedvesebb, kötelességeim egyikének óhajtok eleget tenni, midőn egykori, szeretve tisztelt főnökömről, néhai nt. Yálka János kiérdemült evang. főesperes s duna-egyházai buzgó lelkészről, szives engedelmével, becses lapjában, megemlékezni kivánok. A boldogult ritka lelki s testi adományokkal vala megáldva, a jó természettől s csak is azoknak s a legrendesebb életmódnak, melyet mindig követett, tulajdonitható, hogy daczára a sok küzdelmeknek s fáradságoknak, mégis ily szép kort, majdnem 71 évet élt. Született 1801-ben mart. 3-ikáu, Nyitramegyének egyik kisebb helységében Hlubokán. Szülei jó módú földművesek valának, név szerint Yálka Pál és Jurcsa Erzsébet. Első oktatást nyert szerény faluja még szerényebb iskolájában, hol már zsenge korában is tudnivágya, éles esze s törekvő szorgalma magára vonta Tinterák első tanítója, figyelmét. — Ez utóbbinak buzdítására elhatározták a gondos szülők János fiukat, minthogy neki már akkor csak is a papi pályára volt kedve, tudományosan fölneveltetni. E czélra fölkérték legelőszőr is helybeli lelkészüket Szemiánt, ki mint volt nevelő, megvetette a törekvő ifjúnál a jó alapot, melyen azután 1816-1818-ig a modori, 1818-1820-ig a pápai tanárok sükeresen építhettek. Kitünö bizonyítványokkal s erős akarattal visszament a nagyreményű ifjú, szülői házához közelébb eső a már akkor is hires pozsonyi evang. lyceumba 1820. évben, hol 5 évig képezte magát a philologiai és theologiai tudományokban. Mint másutt az alsóbb iskolákban, úgy itt is kitűnt, ő volt az iskola ünnepelt szónokainak egyike. A tanárok ép ugy, mint tanulótársainak kedvencze lévén, a legelső jótéteményekben részesült s a legszebb pályadijakat elnyerte. Bevégezvén theologiai pályáját, 1826-ban meghívást kapott nevelőnek tek. Földváry Pál kozbirtokos úr gyermekeihez Tassra. Két évi itteni hivataloskodása után a legjobb emlékben maradt a még most is élő növendékeinél. 1829-ik évi tavaszán egyhangúlag megválaszttatott rendes lelkésznek, a pesti esperesség egyik legvirágzóbb egyháza, a vadkerti ág. hitv. ev. gyülekezet által. Uj hivatalába beavatva lévén ez évi apr. 27-én Lovich Adám, beszterczebányai lelkész s bányakerületi superintendens által, ezentúl teljes erejét gyülekezete javára forditá; kibékité a különböző ajkú odajöveteléig viszályban élő feleit, rendbe hozá egyháza elhanyagolt pénztárát, épitteté a mostanig is fönnáló gyönyörű templomot, jobb karba helyezé az iskolákat, éleszté s föntartá a vallásos és erkölcsi érzületet hívei sziveiben s mindezt hat év alatt tevé, miután 1835-ben Duna-Egyeházára hivatott meg. Itt kezdődik nyilvános pályája, működése. Szilárd jellem, erős akarat, hű következetesség, kitartó szorgalom fárad hatlan munkásság mind megannyi tulajdonok, melyek a boldogultat kiragadták a középszerűségből s fölemelték a pestmegyei ág. hitv. ev. esperesség legfényesebbb polcára. Az egyházak bizalma háromszor választá öt újra és újra főesperessévé, miután már ez előtt többször megtisztelte őt körlelkészi hivatallal. Kilenc évi esperessége után az egyházak újból nyilvánuló bizalma dacára, lelépett a nyilvános térről, visszavonult magányába, élete fő feladatának tűzvén ki: saját gyülekezete lelki s testi emelését. — Harmincöt évi fáradásának gyömölcse: a szellemileg és anyagilag, vallásilag és erkölcsileg jól rendezett duna-egyházai virágzó gyülekezet. Hiveinek igazi atyjok volt ő, velük örült, velük szomorkodott, fájdalmaik az ő fájdalma vala, jólétüknek jobban örült, mint ők maguk. Utolsó gondja is árvaságra jutandó gyülekezetét illette. Rövid két heti betegeskedése után, e hó 13-án mult ki tüdővizenyüben, gyöngéd családja karjain. Temetése a közel fekvő községek képviselői, a környékbeli intelligentia, számtalan tisztelői s 7 lelkésztársa jelenlétében ment végbe. Igazi tisztársi s baráti érztiletü imát mondott a háznál nt. Gallé Andor, kis hartai lelkész s alesperes úr, a sir fölött pedig az alulirott megemlékezett a boldogultnak érdeméiről, a templomi gyászbeszédet, igazi evang. szellemben, művészileg tartotta nt. Kemény János kiskőrösi lelkész és soltjárási körnök. A boldogult meghalt bár, de még sokáig élni fog tisztelői, s egyháza emlékébe. Emlékét örökité müveiben is, melyeknek csak egy csekély része látott napvilágot, nevezetesen : magyar-tót olvasó könyve, a magyar nyelvnek szláv ajkúak közötti terjesztésére; keresztyén káté, ág. hitv. ev. ifjúság számára, szláv nyelven, s végre egy szintén szláv nyelvű olvasó könyv kezdők számára. Befejezem e csak is a legsz.ükségesebeKre szorítkozott életrajzot, azon általános elismeréssel, mit az árvaságra jutott egyház, feledhetetlen lelkésze sírjánál megvallott : „községünk Columbusa, hült tetemeit tesszük le a csendes sirba, — béke lebegjen fölöttük ! Jezsovics Pál. cinkotai lelkész. Nyilvános köszönet. A nagyváradi ev. elemi iskola építési tőkéjének gya -rapitására ismét következő egyházak adakoztak alulirt napig : Modovi ev. (szláv) egyház 10 frt. Bakabányai ev. egyház 4 frt. 10 kr. Tótgyörki ev. egyház 2 frt. Dobsinai ev. egyház 30 frt. T. Bánhegyesi ev. egyház 2 frt. Weidenbachi (Erdély) ev. egyház 4 frt. Szatmári h. h. ev. egyház 13 frt. 17 kr. Brassói ev. (szláv) egyház 10 frt. Szászkereszturi ev. egyház 2 frt. Kassai ev. (szlay) egyház 2 frt. Szép es-Váraljai ev. egyház 4 frt. Érkörtvélyesi h. h. ev- egyház 2 frt. Eperjesi mn. ev. egyház 2 frt. Tállyai ev. egyház 9 frt Bartosi (Erdély)