Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-03 / 36. szám

minden művészeti ághoz odacsatolja az „olvasmányul ajánlható művek" jegyzékét, súlyt fektetve a magyar széptani dolgozatokra. A haimadik rész egészen lélektani alapon van dolgozva. Szerző azok közé tartozik, kik a szépet subjectiv oldalról magyarázzák, s az öntudatban egymás t kölcsönösen átható érzelmek közepette keresi a fogalom alapját. Ezen érzelmek „egy egységes képben foglalják össze a világot, és aszerint, amint többé vagy kevésbé lettek megnemesitve, kiemelve és öszhangzásba hozva, mutatják azt többé vagy kevésbé szépnek. — A világnak ily magasabb, egyetemesebb felfogásában áll a szép lényege; ez nyújtja a legfőbb gyönyört, melyet a művészeti lélek érez, s melyet művében másokkal is közölni akar." Szól ezután a szép fokairól, a kellemesről, tulajdonképeni szépről, fenségesről, s ezen fogalmak módosulásairól, a Zeising-féle ábrákkal is felvilágosítván tételeit, s mindjárt alkalmazásukat mutatván meg a művészetben, a világirodalmi és hazai költészetbau. Költészeti példáit csaknem kivétel nélkül helyeseknek találom. Bezárja a könyvet a szépokét végletének, a tragikumnak és komikumnak, s a legmagasabb művészeti világnézletnek, a humornak magyarázata. Ily gazdag tartalmat oly szűk téren kellően előadni, egyszerűen szólva, lehetetlen. Azért szerzőnk jó részt csak figyelhe'ő észrevételeket ad, s ámbár helyes rendszerben megy tárgyról tárgyra, fogalomról fogalomra, a munka mindig compendium marad. S ezt csak sajnálnunk lehet, látván, mennyit tudott volna még mondani, nemcsak kibővétésül, hanem lényegesen szükségeset. Szerzőnk e mezőn otthonossággal bir, s egéáz előadása egy szakavatott tanáré. Irálya tárgyhoz alkalmazott, nem kellem nélküli, s a mi fő, az ifjak által könnyen megérthető. Részünkről üdvözöljük őt, s kívánjuk, hogy óhajtása mennél szélesebb körben valósuljon, és sikerüljön neki a hazai művészet és irodalom iránt nem „néhány," hanem igen sok fiatal és nem fiatal kebelben ama nemes vágyat, és a lelkesedésnek ama szert tüzét feléleszteni, mely egyedül képes nagy dolgok véghezvitelére. N é v i. ISíiOL AÜfí Y Kerületi gyűlés és egy tanfelügyelő. Kegyes engedelmével becses lapjában egy oly tényt registrálok, melyben tanfelügyelő és kerületi gyűlés egyaránt balul jártak el. Legjobb „in medias res" ha kezdem. Veszprém megyének nagyságos tanfelügyelője a mult évben panaszt emel a közoktatási ministernél a lovász-paionai ág. hitv. ev. iskola ellen. Még pedig hogy L o v á s z-P a t o n á n az egy iskola nem lévén elegendő, építtessék egy második is, — ez volt panaszának tárgya. Eltekintve jelenben attól, hogy oly iskola, mint a patonai, elégséges-e 140—150 gyermeket befogadni: csak azt jegyzem meg, hogy a panasz meghallgattatott oda fenn. Mert csakhamar jött hozzánk a kormány intése, a hol a gyülekezet felszólittatik egy 2-dik iskola felszerelésére, hivatkozás tétetvén egyszersmind az 1868-dik évi 38. t. c. 15. §-ra, a hol ez áll: „H a a 11, 12. és-13, szakaszokban foglalt feltételeke t a hitfelekezetek főhatóságai a kormány által félévenkint történt 3 izbeli megintés után sem teljesítenék: a kormány közös községi iskola felállítását rendelheti el. stb." Ha oly magas helyről intik meg az embert, csak nem veszi egész közönnyel a dolgot, de egy kissé csak megrezzen. Ugy voltunk mi is. Tehát már ez állapot is a kormány tette intésnek megválaszolására ösztönzött. Hogy minő alakban, az önérzet és illedelem szabják meg. De meg föl is lettünk hiva a válaszadásra, mire készséggel hajolánk. A válasz nag; on egyszerű és természetes volt, a minő lehetett is, mert a tény valódi állását beszélte el. Azt t. i. „hogy szívből és lélekből örvendenénk magunk is, ha hogy több iskolánk volna egy helyett. De midőn a gyülekezet létező csinos iskoláját nem sokkal ezelőtt, templomát 3 éve, lelkészlakát az idén újította : akkor lehetetlen dolog kívántatik tőle, ha kényszeritni akarják arra, hogy mindjárt jelenben ennyi költekezés után egy 2-dik iskolát is emeljen. Mert jól tudjuk, hogy nemcsak iskolát kellene emelni, de abba tanitót szállítani, tanítónak fizetést és lakást adni. Ugy, de honnan mind ez ? Ez volt körülbelül múltévi válaszunknak veleje. Hogy a magas kormány mit sem hajtott rá, onnan látszik, mert ez évben augustus 12-én újra ismételte megintését. Adósok mi sem fogunk maradni a válaszszal. De ismételjük azt,• mit tavai felküldöttünk. Mert nem tehetünk máskint, Igy áll L.-Patonán az iskolaügy, s mind ennek megkezdője Veszprómmegye tanfelügyelője. Úgyde nem maradt kettőnk közt a dolog. Miután szabályszerüleg minden iratnak felülről és lenről az esperes utján kell járni, megfordult ügyünk elsőben az esperesi, azután a superintendentialis gyűlésen is. Voltak sok derék férfiak, kik a tanfelügyelőségnek ez eljárását hibáztatták „secatura pedentariá"-nak mondották. És annyival inkább faggatódzás, akádékoskoskodás ez ő eljárása, mert több egy événél, hogy tájunkon sem volt és mégis azzal vádol, hogy az iskolaügyben még mindeddig mi sem történt közöttünk. Azonban, jóllehet egy kis határozatot hozott is a a dunántuli egyházkerület, — mely szerint felír, hogy a tanfelügyelők „jobb szemekkel" járjanak 3 megintéseik ne1egyenek o 1 y