Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

di coloro), kik bennünket elnyomtak, ti, egyháztartományaitok híveinek nagy többségével megkétszereztétek imáitokat, s gyakori nyilatkozataitok (indirizzi) által megerősítettétek a vallás és igazság legszentebb jogait, melyek hihetetlen merénylettel lábbal tapostattak. S később, midőn a szent Péter éta egyetlen, s a lómai pápák sorában hallatlan eset bekövetkezett, hogy t. i. a római szentszéken való apostoli működésűnk huszonhatodik évét elérttik, oly fényes jelét adtátok örömötöknek azon kitűnő jótétemény fölött, mely csekélységünknek osztályrészül jutott, s a keresztény kath. család életteljességének oly fényes bizonyítékát adtátok, hogy ez által mélyen megindittattunk ; s a ti óhajaitokhoz a miénket csatolva, uj erőt merítettünk, hogy nagyobb bizalommal várhassak az egyház teljes és végleges diadalát. Kedves volt előttünk, hogy a világ minden részében nagy volt a hivek vetélkedése pásztoraikkal imádkozni, a szentségekben részt venni, hálát adni az istennek a nekünk adott jótéteményért, s szakadatlanul kérték tőle, hogy az egyház diadalmaskodjék. Ezen alkalommal bővebben, mint egyébkor folytak be a fillérek (oboli) is, melyekkel szegények és gazdagok vetélkedtek segélyre lenni okozott szegénységünknek : e fillérekkez csatlakoztak sokféle, s igen diszes ajándékok is, a keresztyény művészet fényes adói, melyek különösen istentől adott kettős hatalmunkat, t. i. a lelkit és királyit jelképezték. Valóban csodálatos látvány a kath. egység, melyet az összes hath. világ fölmutat, bármenyire el vannak is szórva egyes tagjai az összes világon, s dacára annak, hogy a legkülönbözőbb szokású, nevelésű népekből van alakítva, Ha azonban a minden jó adója iránt elismeréssel tartozunk az adott jók miatt, megkísértjük hálás elismerésünk kifejezését adni "azoknak is, a kik az isteni gondviselés eszközévé téve magukat, a segély, bátorítás, odaadás és szeretet minden bizonyítékát adták. S égre emelt szemekkel és kezekkel fölajánljuk az istennek mindazt, mit fiaink értünk tettek, s melegen könyörögni fogunk, hogy hallgassa meg mindazok közös könyörgését ezen apostoli szentszék szabadságáért, az egyház diadala, a világ nyugalmáért, s mindnyáiunknak bőven oszsza az égi és földi javakat, mi a mi hatalmunkban nincsen. Mi valóban óhajtanok, hogy mindenkinek egyenkint fejezhessük ki hálánkat s bizonyíthassuk be inély elismerésünket ; de a mindenfelől beérkező nyilatkozatok roppant száma ezt teljesen lehetetlenné teszi. De hogy mégis némileg megfeleljünk óhajunknak, kérünk benneteket, tisztelendő testvérek, adjátok tudtára klerustoknak és hiveteiknek ezen óhajmat ... Ez okból, tisztelendő testvérek, minél inkább gyűjtsétek össze ere töket, hogy mint egy zárt sorú phalanx álljatok szemközt az isten ellenségeivel, kik folyvást uj módon és uj rohammal támadják meg az egyházat, melyet azonban mégis semmiféle hatalom sem fog szétrombolni soha. Ezek azon dolgok, melyeket a legélénkebben óhajtunk s ajánlunk figyelmetekbe s a kath. család figyelmébe. Kelt Rómában, aug. 5-én, 1871. IX. P i u s. * Grortsehakoff hercegnek az orosz cárhoz intézett jelentése az „Evangelical Alliance" küldöttsége ügyében a „Messager Officiel" szerint így hangzik : Friedrichshafen, jul. 14. „Több evangelikus község képviselőiből álló küldöttség jött Friedrichshafenba felségedtől a lelkiismeret szabadságának védelmét kérve, mely Oroszországban és különösen baltikus tartományaink esth és lett nemzetiségű lakosainál nem tartatik elegendöképen tiszteletben. Császári fenséged elrendelé, miszerint őket elfogadjam. Én ennek következtében julius 2-án (14) fogadtam őket. A küldöttség 37 tagból állt. — Együttlétünk két óyánál tovább tartott. Többen ezen urak közül hosszú beszédeket tartottak és én kötelességemnek tartottam az udvariasságnak eleget tenni, midőn azokat türelemmel végig hallgattam. Nem merem császári fenségedet ugyanazon fáradozásnak kitenni és igy engedelmet kerek, mindannak értelmét röviden visszaadni, mit nekem mondtak és mit én feleltem. Egyhangúlag adtak kifejezést császári fenséged iránti tiszteletnek és azon bizalomnak, melyet fenséged nagylelkűsége kelte. Ezen urak különösen azt hangsúlyozták, hogy őket jelen lépésükre semmi politikai indok nem birta, és hogy a fenségedhez intézett kérelemnek csak az általános emberiségi nézetek szolgálnak alapul. Végre arra kértek, eszközöljek ki nekik kih allgattatást fenségednél és hogy azon feliratokat, melyek átadásával meg voltak bízva, kezei közé helyeztessem vissza. Ilyen három volt. Egy az amerikai evangekusoktól, a második — hogy ugy mondjam — az európaiaktól * mely Londonban lőn szerkesztve, és a harmadik egy néhány quáker részéről. „Én azt mondtam ezen uraknak, hogy fenséged a vallásos türelem és a lelkiismeret szabadságának elveit elismeri és osztja, és hogy fenséged elődei példáit híven követte, kik :ek ez iránti meggyőződései az orosz történet mindegyik lapján vannak följegyezve; hogy hazám történelme e tekintetben oly példát nyújt, melyhez hasonlót alig találunk a többi országok ugyanazon évekből való történelmében; hogy az egyike volt Oroszország azon dicsőségeinek, melyeket fentartani törekedtünk és hogy igy a bizalom, melyet bennök császári fenséged jelleme keltett, az egyedüli és elégséges kezesség, melyet nekik nyújtanom szabad. Mondtam nekik továbbá, hogy jóllehet, hiszem, hogy politikai céljuk nincs, csak azon tény is, ha császári fenséged előtt mint egy különböző nemzetiségek képviselőiből álló küldöttség megjelennének, politikai színezetet kölcsönözne lépésüknek ; ennek pedig még látszatát is kell kerülniök. a