Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

A mult években már történt egy kis szóváltás e lapokban a zsinatról általában, pro et contra. Ugy tartom, a többség a zsinattartás mellett van, legalább a kerületek lassadán készülnek a jövö zsinatra, mit bizonyit ez előttünk fekvő munka is. Ideje lesz tehát már a részletekbe bocsátkozni. „Az 1791-ben september 12-től október 14-dikéig Pesten tartott zsinat a várakozásoknak meg nem felelt". Az óta folyton vajúdik ez ügy. Az egyetemes gyűlés 1860. óta folyton szorgalmazza az előleges munkálatok elkészítését. Az 1869-diki egyetemes gyűlés Szeberényi Gusztáv urat bizta meg a bizottságok által készített munkálatok egybeállításával. Mi meg is történvén, az 1870. egyet, gyűlés ez ügyre nézve következőkép intézkedett. Jk. 19. A tavali jk. 24. pontjára jelentetett, hogy a zsinati előmunkálatok három nyelven kinyomatván, szétküldettek, s ennyiben e pont rendeletének elég tétetett. Egyúttal javasoltatott, hogy mielőtt a zsinat kitűzendő határideje hozatnék kérdésbe, tekintve azt, hogy az egyház híveinek e mindnyájokra nézve nagyfontosságú ügyben magukat tájékozni még idejök nem volt, a határidő kérdését még ezúttal mellőzve, utasíttatnának az esperességek, hogy e munkálatokat kiküldendő bizottmányaik által kimeritöleg tanulmányozzák, s írott véleményeiket azután illető superintendentiáikhoz beterjeszszék. Mely indítvány határozatul oly hozzáadással fogadtatott el, hogy annak idejében a superintendentiák is a hozzájok beküldött véleményeket egymással is közöljék, hogy ez uton a nézetek egyöntetű közös megállapodásra jussanak, s az alatt az irodalomnak is idő engedtetvén e kérdést minden részben felvilágitani és megérlelni, abban bizonyos közvélemény alakuljon." Igy a

jegyzőkönyv. Azonban az irodalom hallgat, bár, ha valahol, ugy itt szükséges az előleges eszmecsere. A kicsinyek a nagyoknak engedik a szót, ezek meg hallgatnak. E közben az idő elmúlik, s a kérdés nem lesz megvitatva és megérlelve. Ha a viharok nyugosznak, hadd susogjon a gyenge szellő, talán kinövi magát, ha többen hozzá szólanak. Nem szándékom a nevezett munkát ismertetni, sem bírálni, csak egyedül megjegyzéseimet megtenni reá s ez által, ha lehet, eszmecserét költeni. Elmondom, a mit gondolok, hasonlóra hiván fel másokat is. Minél több ellenvélemény fogna nyilatkozni, annál inkább elértem célomat. Előszó. 4. §. „Mindkét rendű kiadások mikénti előállításáról gondoskodni, az egyházkerületeknek feladata leend." Igazságosabbnak látnám,ha az egyetem s gyűlés, vagy maga a zsinat készítene egy kulcsot, mely szerint a kerületekre a költség kivettetnék. Erről még utóbb. „Óhajtják az egyházkerületek: vajha az erdélyországi protestáns egyházak is képviseltetnének a jövő zsinaton." Jó volna a puszta óhajtásnál egyebet is,tenni. Hát meg a reformált és unitárius testvérekkel való egyesülésre nézve, nem lehetne-e lépéseket tenni ?! A magyar evangelikus egyházi alkotmány. I. A helybeli egyházi község. 4. §. „Hat heti tartózkodás^ a helybeli gyülekezet tagjává teszi a hivőt, ki ha a lelkésznél vagy egyházi elöljáróságnál jelentkezik, s tettleg részt veszen az egyházi és iskolai segedelmezésben, a teljes jogú tagok közé felvétetik". — Nem elég. Igen kevés beköltözött fogja magát jelenteni. — Hanem ha az elöljáróság tudomást szerez valamely hitsorsos letelepedéséről, — fölveszi őt a tagok sorába, s fizetésre felszólítja. 5. §. „Egyedül teljes jogú tagok birnak tanácskozási és szavazási joggal." Hát az özvegy n5k, kik szintén járulnak az egyházi fizetésekhez, nem birnak semmi joggal? Legalább a maguk képviseltethetése jogát méltányos volna nekik megadni. 15. §. „A vének választmánya: 5. Gondoskodik a nyilvános rendről az isteni tisztelet tartásban. 6. „Gondoskodik az iskolatartási rendről." Ezeket bővebben meg kellene határozni, — mi függ a gyülekezettől, mi a felsőbbségtől és mennyire terjed joga a lelkésznek és tanítónak. Mert sokszor visszaélések és túlkapások történnek, gyakran súrlódások. Szép az önkormányzat, ha van hozzá elegendő belátás és értelem, de nálunk e tekintetben egészen szabadjára ereszteni a dolgot, még nem tan ácsos. A nép gyakran rest tömeg, mely ragaszkodik balvélek edései> babonái, ferde szokásaihoz, s egész komédiást csinál papjából, ha vele rendelkezhetik, cifra öltözet, próza éneklése, halottakkért imádkozás, requiem, — fogadott ünnepek tartása stb. efféle dolgokat kiván, hátráltatólag szói bele a tanításba, prédicatióba. Már pedig az egyház s a lelkész, mint ennek képviselője, nem arra való, hogy a nép előítéleteinek szolgája legyen, hanem legyen az igazság és felvilágosodás szolgája, a népnek pedig vezetője, tanítója. De hogyan vezessen az, a kinek a vezetettek parancsolnak. Azért szükség e pontot bővebben meghatározni s a jogköröket szabatosan kijelölni. 18. §. 5. Az egy kicsit furcsa és bajos dolog, hogy a lelkész egy személyben elnököl a gyűlésen, irja, hitelesiti a jegyzőkönyvet, és adja ki a jegyzőkönyvi kivonatokat. Már ha más nincs, tanitó csak van a gyülekezetben, ki a jegyzőség vitelére képes. 19. §. „A felügyelő jogai és kötelességei." 1—4. Mind igen szép! Helyes dolog az a felügyelői intézmény, csakhogy a gyakorlatban ritkán igazolja magát. Először is nehéz egyént fogni e hivatalra, s ha aztán találkozik is valaki, ki e tisztességet kénytelen, kelletlen elfogadja, nem igen van benne köszönet. Sok esetben csak akadék. Nem azért, mintha valami sokat akadékoskodnék a lelkésznek, hanem ellenkezőleg, mert könnyedén veszi e semmi hasznot nem hajtó hivatalt s igy csak hátráltatja a dolgot. Hogyan lehetne ezen segíteni, azt nem tudom. Több buzgóság és érdeklődés kellene /