Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

mélkedéseket gondosan átolvasva, oly véleményben s ítélettel vagyok, miszerint azok előnnyel birnak természetes voltuk, őszinteségük s rövidségeknél fogva, több rendbeli imakönyvek fölött, melyeknek vagy hittani mélyebb tudomány vagy fellengző költészet, vagy az úgynevezett egyliázi irály jelző tulajdonaik. Vörös Eszter asszony imáinak irálya egyszerű s világos; nem kétlem, ezen imák, mint művelt női kebel fohászai, kiválólag nőknek kedvesek leendnek." A „Buzgó imák" ára fűzve 40 kr. (g) Szabó Ignácz „Csillagászati és természettani földrajzának" második része, Heckenastnál megjelent. Tartalma a következő : Földünk légköre; a föld melegségi viszonyai; a föld belső melege; növény-földrajz; az államok földrajzi elterjedése; Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália természettani földrajza. — Ez is egyike azon úttörő munkáknak, melyeket a hazai tudomány érdekében, pártolnunk kell, s figyelmen kivül hagynunk legalább is közönyösség volna. Ara 1 frt 40 kr. TÁRCA. Gerenday József (született 1814.. február 14., meghalt 1871. julius 14-én.) A tolnai reform, egyházmegye három év alatt már második főesperesét temette a mult julius hó 16-án. S e két veszteség egy egyházmegyeé, de egy családé is. Az első Eötvös Sándor, a második ennek veje Gterenday József bölcskei lelkész volt. Az elsőnek halálán vigaszt adott az a tudat, hogy egy aggastyán nyugodt el, ki ötven éven felüli papi pályáján mindazt megélte, a mit papnak és embernek az élet szépet, jót, ifjú és öreg kúrában nyújthat. A második temetés csaknem vigasztalan s közönsége vigasztalhatatlan volt, mert itt az élet koronája, a tisztes s még munkás öreg kor egészen elmaradt : Gerenday József férfikora végéről bukott a sirba. Életére még szüksége lett volna a közügyeknek, de főszüksége családjának, melynek kezéből csaknem a kenyérnek botját ütötte ki a halál. Hirtelen, 10 napi szenvedés után családi asztala mellől már sirban! Mert itt az asztalfőn, nagyszámú családja körében lehetett őt leginkább megismerni. Mikor övéi mind körében voltak, mint a költő, ő is felderült, s mintha csak az ő szive hangjai szólnának Arany soraiban: És felejtem egyelőre Gondjaimat a -jövőre, Mi nehéz suly függ e vállon, Nehogy kedvök búra váljon. Gyermek szivvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban. Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édes atyja. Szótalan, nehéz beszédű ember volt utóbbi éveiben, de nem agyának gondolatszegénysége s nem szive üressége tette azzá. Bár állandóan boldog, de sok gondu élete volt s a református papnak hivatala adhat ugyan nyugalmas megelégedést, de állandóan s a véletlen esetekre is biztosított jóllétet nagyon kivételesen. Egyszerű élete nagyon röviden elmondható, mert a boldogoknak nincs történetok. 1814. február 14-én született Hídján, Bezerédj hires pusztáján, Tolnamegyében. Apja kovács, baromorvos, majd gazdatiszt volt s Medinán a szomszéd faluban végeztetvén fiával az elemi osztályokat, ezek sikere után Gyönkre vitte a tiz éves fiút» ki itt is kitűnően haladt. 1829-ben a tizenöt éves fiu Pápán subscribált s az 1832—3-diki iskolai évben volt első évds jogász és theologus. Kiválóan kedvelt tanítványa volt Stettner (később Zádor) Györgynek, a hírneves jogtanárnak, kit Fenyéri név alatt ismert és kedvelt a Vörösmarty kora és köre. Pápán 1834—5-iki iskolai évben tanpályáját végezve, osztálytanító és esküdt lett s szünidők alatt mint supplicans Mármaros, Ugocsa, Beregh megyékből Erdélynek nagy részét is beutazta s annyi tapasztalat-szerzéssel, a mennyit deákos utazásodnál nem szoktunk találni. Kedves, megnyerő modora mindenütt feledteté benne a kéregető deákot s a kálvinista iskolai, mendicans modor ritka papunknál hiányzik oly teljes mértékben, mint nála, ki egyszerű, keresetleu, de gentleman volt. Irodalmi jó ízlése is sokkal több volt, mint nálunk még Íróknál is szokásos, s levelei, a mi keveset irt, határozottan élvezetes olvasmányok. Nem hiában voltak kedvencei a római irodalom koszorúsai. 1837-ben szülőföldje szomszédságába Kölesdre ment rektornak s három év múlva, a legszívesebb marasztások dacára átment g y ö n k i tanárnak, hol még szélesebb körben megszerettette magát. 1844 augustusában várkonyi pappá lett s még azon év decemberében haza vitte szive választottját, Ötvös Zsófiát, kiben igazi feleséget talált. A következő 1845-dik év tavaszán Bölcskén Csekei János főesperes elhunytával, a bölcskei egyházba költözött s itt épen ?6 évet töltött. Bölcske és Madocsa az öreg Csekei és veje Ötvös Sándor, majd ennek neje Gerenday által mintegy esperesi egyházakká lettek, mert a tolnai egyházmegye 1861-ben teljes hatáskörrel alesperessé választotta Gerendayt ipa mellé. E hivatalát hat évig folytatta, de betegeskedése, s egyházában támadt némi kellemetlenségek miatt 1867-ben lemondott. Gyülekezetének kevésbbó értelmes, és rendetlenebb természetű része az épen megkezdődött sajtószabadság révén hírlapban és magán uton még inkább bujtogattatván valami éhenkórász hivatalvadászó s prófétát affectáló zugiró által : egészen háborgott. Gerenday nyugodt s időnként derült lé-