Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

a mi mindennél több, e küldöttség számát és összeállí­tását tekintve, kiválóan politikai jelleget visel. Egyéb­iránt Oroszországban a legnagyobb türelem uralkodik, minek fényes bizonysága a sok temp-om Newski-Prospect­ben Péíervárott. Továbbá az evang. szövetség roszul van értesülve. A balti tenger melletti tartományokban álta­lában nincs semmi kényszer. Ha némaly lettek és esz­tbek az anyagi haszon reménye által kecsegtetve, az orthodox egyházba áttértek, s midőn ott magukat remé­nyükben megcsalatva látták és nagyobb előnyöket vártak, ha a prot. vallásra ismét visszatérnének, az állam tör­vényei ellen cselekesznek, ez irányadó nem lehet. — A görög egyház nem üz semmi propagandát, s nem is űzött ilyesmit soha. Egy oly kiterjedt birodalomban, minő Oroszország, nem lehet pedig megakadályozni, hogy itt-ott egyes alárendeltek némely tulkapásokban biint ne kövessenek el. Ő fensége kinyilatkoztatta,' hogy gróf Bobrinskinak 1864-ik évi jelentését, mely ő felségénél van, ismeri. Ennek hitelességét, mely most orosz, francia, német és angol nyelven közzététetett, jóllehet az észak-amerikai orosz követ megtámadta, mindamellettis nem vonta két­ségbe. Az eszthek és lettek, kik a deputatio kérelmei­nek tárgyát képezték, a németek által előbb mélyen megalázó állapotban tartattak, melyből ők most csak ő felsége gondoskodása folytán akarnak kiemelkedni. Előbb az iskolák és oktatásra nézve semmi vagy épen igen kevés történt; most pedig a császár oda törekszik, hogy ők müveit emberek legyenek s a német birtoko­soktóli függésnek minden rájuk sulyosodó terhétől felmen­tessenek. Egyébiránt ő fensége a deputátióvai egészen egyetért, de mégis szeretné látni a kérvényeket, melye­ket ez ő felsége elébe kiván juttatni. A kérvényeket tehát ő fenségének átnyújtották. Az amerikai ág a herceg méltánylásának örülni látszék, ellen­ben az európainak egy passusán egészen megütközött, hol az mondatik, hogy a szövetség fájdalomtól eltelten hallotta, hogy a balti tenger melletti tartományokban ő felsége alattvalóinak nagy része nyomoroknak van kitéve azon közegek által, melyek a görög orthodox egyház által megbízatnak, s melyek a szövetség meggyőződése szerint sem a birodalom morális sanctióját nem nyerték, sem a korábbi törvényekkel össze nem egyeznek. A herceg ál­lamkancellár kijelentette, hogy a kérvényt, súlyos vádat tar­talmazó e hely miatt, mint ilyet ő felsége elébe nem terjeszheti s igy át sem veheti, mire az amerikaiak — elhamarkodva a dolgot — a magukét basonlag visz­szavették. Ezután a küldöttség közül még többen beszéltek, névszerint Dodge New-Yorkból, Coulin Genfből, Osterzee utrechti prof. és több mások. Különösen nagy benyomást tett a londoni tiszteletreméltó ősz, dr. Steane-nak beszéde, melylyel a lelkiismereti szabadság alapelveit, ellentétben a puszta türelemmel, az elidegenithetlen igazság állás­pontjáról, melyet maga isten adott az embereknek, ékes szavakkal védelmezte, de ő fensége több izben kijelen­tette, hogy felfogásával nem ért egyet. A kísérlet, felelni a hercegnek fennemlitett felelet­lenül hagyott kérdésére, hogy ki által hivatott fel a szö­vetség, fájdalom a szónok elhamarkodása folytán meg­hiúsult s a már P/2 óráig tartó kihallgatás véget ért. Ezen közbejött eset főkép azért sajnálatraméltó, mivel a nemzeti párt orosz folyó-iratai azon igyekeztek, hogy ezen fontos ügy gyökerét a németek, illetőleg a báltiak lázitó fondorkodásaikban keressék, a mi épenséggel nem igaz, és mivel ép ezen kihallgatáson kellett volna külö­nösen kiemelni, hogy ezen nyomós ügy Svájcból indult ki, és nemcsak, hogy a baltiak vagy általában a néme­tek nem hívták föl, de sőt a báltiak, midőn a szövetség szándékáról értesültek, azt arról többször lebeszélték volna. A nemfelelés a herceg kérdésére oly színben tüntethette és kellett is feltüntetni a szövetséget, mintha annak erre vonatkozólag valami elhallgatni valója lett volna, és épen ez idézhette elő a herceg kedvezőtlen hangulatát az ügy iránt. Egyébiránt a herceg a küldöttséget IV2 órai ki­hallgatás után jóakarólag bocsátotta el, és a cél, melyet a szövetség szem előtt tartott, mégis annyiban el lett érve, miszerint ő fensége megígérte a küldöttségnek, hogy a kihallgatáson előadottakat a cár ő felségének értésére adandja, miáltal a császár tudomására jön annak, hogy az evang. keresztyénségnek ezrei gondoskodnak a vallás­szabadságban akadályozott testvéreikről. Ha a kihallgatás folyamatját és jelentőségét szem­ügyre vesszük, különösen két körülmény lép előtérbe. Az egyik a küldöttségnek az orosz herceg-állam­kancellár által, a cár ő felsége parancsára történt fo­gadtatása, Ez által az egész ügy kétségtelenül hivatalos jelleget öltött magára, mi a küldöttségnek mint testü­letnek, ugy alapelveinek és tendentiáinak, mikkel egyéb­iránt ő fensége nyilatkozatai is megegyeztek, örvendetes jelenségül szolgál. Ezen fogadtatás a birodalom első mi­nisztere által és főkép legfőbb parancsra a szövetségre nézve felhívásul és bátorításul szolgál, a megkezdett uton tovább haladni, s kéréseiket ezután is a sza­badelvű uralkodó trónjához juttatni, kinek hatalmá­ban áll, oly sok szorongatott kedélynek békét és vigaszt nyújtani. Ezen reménynyel eltelten, a szövetség tagjai ismét a világ minden részeibe szétoszlottak, miután az vr igéjéről: „Add meg istennek, a mi az istené," t. i. minden embernek a lelkiismereti szabadságot, bizonysá­got tettek. Oroszországnak is hatalmas uralkodója, jólle­het az idegeneknek az ország ügyeibe semmiféle beavat­kozását nem tűrheti, nrndazonáltal, miután a szövetség küldöttségét a birodalmi kancellárhoz utasitá, a keresz­tyének egymásiránti közbenjárási jogát ép oly nemes mint jóakaró módon elismerte, és isten vezérelni fogja a császár szivét, hogy minden alattvalója iránt saját sza­bad akarata és ösztöne szerint legnagyobb jótéteményt ifog tanúsítani, a minőt csak istentől felkenetett fejedelem *J adhat, hogy minden alattvalója saját lelkiismerete szerint

Next

/
Thumbnails
Contents