Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-23 / 30. szám

És most nt. Kis János hittauár ur, mint a fent tisztelt bizottság egyik tagja „he lyreigazitást" közöl a julius 2-iki számban, azt mondván, a hivatolt bizottság nem azzal volt megbizya — mit én irtam — hogy: minő elvet vél követni kerületünk a készitendő vallási népiskolai könyvekre nézve? minő legyen a tartalom, továbbá az ir- és előadási mód és mod o r ? hanem e mü elején olvasható határozattal t. i. a vallástanitásra nézve alapelveket k i j e 1 ö 1 n i, a népiskolai vallásos könyvek tartalmát, előadási módját és modorát figyelemmel kisérni. Eltekintve attól, hogy az uj bizottság s utána a főtiszteletti egykázkerület a fennebbi kérdésekben s az azokra adott feleletekben látta kimeritve a 223 sz. határozatot, azt bátorkodom kérdezni: mi különbség van abban lényegileg, ha én azt mondom: kiküldetett egy bizottság azt formulázni, minő elvet vél követni kerületünk a népiskolai vallási könyvekre nézve? Vagy hát azt: kiküldetett egy bizottság a vallástanitásra nézve az alapelveket kijelölni. Mi különbség van abban, ha az a kérdés: minő legyen a tartalom, továbbá az ir-és előadási modor ? Vagy pedig : kiküldetett egy bizottság a a népiskolai vallásos könyvek tartalmát, előadási módját és modorát figyelemmel kisérni, általában a vallástanítás és előadás mikéntjét meghatározni? Egyébiránt nem is az a fő, mii; moudtam én, hanem hogy mit mondott a határozat. A határozat világos. A kerület felelni akart az egyetemes tanügyi bizottmány azon kijelentésére: „a vallástanitásra nézve majd aft. egyházkerületek által kijelölendő alapelvek nyomán fog az egyetemes tanügyi bizottság intézkedni." Tehát kellettek az alapelvek, nem pedig meglevő könyveink ajánlásai. Annyival kevésbé ez utóbbiak, mivel csak nem gondolhatjuk, hogy a többi ft. egyházkerületek előtt ajánltatni fognának saját magunk által is elitélt iskolai vallási kézikönyveink, és nekik addig is, mig ujak készülnek, ne Volnának ehez hasonló vagy*használhatóbb kézi könyveik. A mi pedig minket illet, nekünk nem kell ajánlani, mert nekünk kötelességünk azok szerint tanitani, mig ujak készülnek. Ámde épen, mert tudjuk, hogy hiányosak, hogy a célnak többé meg nem felelők, épen mivel tudjuk, hogy az egyetemes tanügyi bizottmány ujakat akar készittetui, sietnünk kell kerületünk nézetét vele közölni, az alapelvek, tartalom, előadási mód és irmodorra nézve, nehogy a kis káté, szent história, ós az énekes könyv egyedüli olvasmányul iskoláinkban még soká szerepeljenek. Sokat lehetne még mondanom. Elmondhatnám, hogy dicséreteink mind mégsem fejezik ki hittételeinket, nem a zsoltárok. Mertp. o. Perelj uram, dárdádat nyújtsd ki, kezeddel, az egyszarvú vemhet ómból a sürü erdőben, ordits oh oroszlány! Sip, dob, trombita zengjen, hárfa, citera pengjen, b a g I y a k jőnek elő rémítő hu holássa 1, megkené fejem olajjal stb. csau ínég sem fejezik ki hitelveinket. Ezt már talán (hogy saját, rám irott szavaival éljek) nagytiszteletü ur is érti ? ! Szellem, szellem! én részemről nem hajlok meg minden szellem előtt, de igen is a krisztusi, az evangyéliomi szellem előtt, és lelkem mélyéből óhajtom, hogy ez hassa át életünket, óhajtom, hogy ezen irány által nemesüljön társadalmunk, ennek legyen hű kifejezője egyházunk. Helyreigazító nagytiszteletü urnák azon szerény megyjegyzésére: ha a jegyzőkönyvi pontot, melyben a bizottság tagjai megnevezve vaunak, elébb, mint tudósítását napvilágra bocsátja, megtekinti tudósító: nem ugy, hanem az igazsághoz hiven fejezhette, és talán fejezte volna is ki magát." Nagytiszteletü ur! ismertem azt a pontot, kellett, igenis kellett ismernem, mintáz uj bizottság tagjának is, láttam a neveket is, de engedje meg kijelentenem, hogy én nem azt nézem, hogy ki, hanem mi, valamint nem nézte azt a főt. egyházkerület sem. Engedje meg kijelentenem, hogy azon kifejezését, miszerint „t a 1 án az igazsághoz hiven fejeztem volna ki magamat", ha ismerem a pontot, szerénynek nem nevezhetem, el nem fogadhatom, mert ember levén tévedhetek, de hazudni nem szoktam, Csicsón, julius 17. 1871. Szekeres Mihály, ref. lelkész. Szerep, 1871. julius 17. Tisztelt szerkesztőség! Szerepi születésű, álmosdi lakos t. Lócy Jáuos ur, néhai édes atyjának, a szerepi ref. egyház egykori, — s az ottani temetőben nyugvó lelkipásztorának t. Lócy Andrásnak emlékére, fiúi kegyeletes érzésétől indíttatva, a szerepi ref. egyház javára 400, azaz négyszáz osztr. ért. forint alapítványt tett; mely kegyeletes tényt az alapitványozó reménylett engedelmével nyilvánosságra hozni, s hálás köszönetünket azért, itt hirlápilag is kifejezni, kedves kötelességünknek ismerjük. AZ egyházi helyi elöljáróság. liiiSitthli egyház és iskola. * Madrid. A spanyol kormány és a kath. clerus ugy látszik nem a legjobb egyetértésben élnek egymással. Az „A. Z." írja, hogy a parlamentben a pénzügymiuiszter és pénzügyi bizottság szomorú előterjesztését, mely mögül a közelgő banquerotte emelkedett ki, egy heves szóváltás lejezte be a miniszter és az osmai püspök közt. Inquisitori hangon kiáltott a püspök a miniszterre, —