Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-16 / 29. szám

sából származzék" 129 lap. Elvei tehát, szerintem, helyesek 2. Irodalmunk e nembeli termékeivel viszonyitva, elég rövid, mert csak tizenegy iv. 3. Hogy aránylag mennyire kimeritő, feleljen egyszerűen a tartalommutató vázlata. Bevezetes. 1—9 §. Első rész. Testi neveléstan 10—18 §. Második rész. Szellemi neveléstan. 19—23 §. Első szakasz. Értelmi nevelés. 24—58 §. Második szakasz. A kedély nevelése. 59—68 §. Harmadik szakasz. Az erkölcsi nevelés. 69—81 §. Negyedik szakasz. A vallásos neve-1 é s. 82—90 §. Harmadik rész. Fegyelemt a n. 91—102 §. Utószó. 4. Világosságára nézve a már idézett elveken és a tárgysorozat vázlatán kivül álljon itt az irónak következő zárnyilatkozata: „Ime ezek azon nézetek, miket mi jelen könyvünkben a testi és szellemi nevelésre s a fegyelmezésre nézve mind általában, mind részletezve előadni szükségesnek tartottunk. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogyha a szülék és a nevelőtanitók mind testi mind szellemi nevelés s fegyelmezés tekintetéből eként cselekesznek, elérik azt, hogy a gyermek szép és erős lesz testben, értelmes gondolkozásban, nemes érzelmében, és kedélyében, jó erkölcsi akaratában s szilárd j ellemében, mindenek fölött pedig hitében és cselekedetében vallásos lesz, csakhogy a nevelő mind a jutalmat, mind a büntetést viszonylagos értékűnek tartsa, azaz, se a jutalom ösztönzőleg, se a büntetés visszatartóztatőlag a növendék erkölcsi önelhatározását necsak ne semmitse, de legkevésbé se akadályozza." 163. lap. 5. Olcsósága már meg van jelölve. A fentebbiek alapján én e könyvet, mint helyes elveket hirdető, eléggé rövid, mégis aránylag kimeritő, világos és olcsó művet, a mely körülbelől ugy áll irodalmunkban,- mint a D i 11 e s-féle „Grundriss der Erziehungs- und Unterrichtslehre" a németekében — nevelésügyünk mostani helyzetében épen rendkivüli nyereménynek tartom, s Írójának, mint a nevelésügy 37 éves bajnokának, köszönetet szavazok, egy cseppet sem kételkedvén, hogy könyve megérdemelt pártolásban fog részesedni. Szakács Mózses. ISKOLAÜGY Cáfolat, válaszul „a meghiusult tanitói értekezlet" íróinak. A „Prot. egyh. és isk. lapok" f. évi 22-ik számában, a „meghiusult tanitói értekezlet" cikk irói felhívják az elnököt, jegyzőt és a többieket, hogy számoljanak mulasztásaikról. Elnök ur felelt is már, s minthogy én is ott szereplek a többiek közt, felelek én is; nem azért ugyan, hogy Bódogh úréknak számoljak, mert nekik ezzel nem tartozom, — hanem azért, hogy állításaikat egyfelől mint egyén, másfelől mint az „alsó-borsodi egyházmegyei tanitó egylet" jegyzője, egyletünk tagjai nevében megcáfoljam, visszautasítsam. Mert az alsó-borsodi tanító-egylet, s különösen a mi járásunk tagjait — legalább a gyűléseken megjelenés tekintetében — hanyagsággal vádolni ez idáig épen nem lehet; a nevelésügy iránti buzgalomban serkentést pedig épen e cikk Íróitól várhattunk legkevésbé. Mielőtt azonban a dologra térnék, nem hagyhatom megemlítés nélkül cikkírók azon eljárását, hogy megrovásaikat oly lapban közölték, mely bár kitűnően képviseli az egyház és iskola érdekeit, de azt olvashatni nem minden, sőt ritka tanítónak áll módjában. Sokkal helyesebb lett volna szerintem a néptanítók lapjában tenni közzé, mely mindnyájunknak jár. Vagy talán azt akarták, hogy megtámadásokról tudomást nem szerezhetvén, hallgatásunkkal magunkat vétkeseknek ismerjük el ? Ezt nem hihetem, miután végül azt mondják, miszerint „hiszik, hogy a feleletek nem fognak késni." Hogy miért késett mégis feleletem, oka a fentebbiekben rejlik. Még sokkal jellemzőbb azonban a következő eset: Mészáros István csáthi tanitó ur egy levelet intézett l ozzám, melyben fölemlíti, miszerint hallotta, hogy a „Prot. egyh. és isk. lap"-ban meg vagyok támadva egy cikkben, mely alatt azőneve isott van; s erre igy folytatja szóról szóra: „Én nemhogy nevem semminek alá nem irtam, demég eddig n em is tudok róla." Hogy lehet ez Bódogh és Kasza urak ? hiszen a Mészáros ur neve ott van, még pedig legelői téve ? ! De térjünk a dologra. Azzal vádolnak önök, hogy hétfőn máj. 15-én vadászni voltam egész nap. Súlyos vádak igaz, csak hogy alapnélküliek, és igy rágalmakká sülyednek alá. Igaz, hogy én az nap odahaza nem voltam, de nem egész nap, mert tanítás végeztével, 10 órakor mentem el, s nem is vadászni, nanem hetivásárra Csáthra. Hangsúlyozva van ama cikkben, hogy „azon nap tisztességére" (máj. 15-én, hétfőn) voltunk távol. Ennek pedig épen nem volt más oka, mint az, hogy Csáthon a hetivásár pl. nem m á j. 16-r a keddre esett, higyjék el önök, hogy ezen esetben „május 15-én hétfőn" itthon találtak volna, s becses látogatásokkal igen leköteleztek volna bennünket. Gyűlésről azonban, melynek május 15-én kellett volna megtartatni, miután e tárgyban irt körlevelet nem láttam, semmit sem tudok; mert önök is tudhatják, miszerint én azon idő alatt, mig önök ezt 5—6-án elhatározták, a jegyzőkönyv szerkesztésével voltam elfoglalva. — Egyébiránt ugy látszik, hogy a tizennégy egyház körülbelől 20 tanítója közül csak önök hárman értesültek e gyűlés megtartásá-