Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-16 / 29. szám

hirdetjük mindannyiszor, valahányszor arra tanítjuk a hiveket, hogy „az isten létek, és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." Az apostolok predikálásait sem lehet felhozni a politika szós^ékeni jogosultsága mellett. Mert ne feledjük, hogy különösen az apostolok idej ben három, egymástól alapjában, lelkében teljes tökéletesen különböző vallás állott szemben egymással. Feltéve már, hogy az apostolok valósággal felvették predikálásaikba a politikát is — noha Krouim és Szászi urak ezt sem fogják bebizonyíthatni, mert épen az általok idézett apostoli tanitás ellenök bizonyit, amennyiben t.i. Pál apostol a korinthusiakat az idézett levél illető részében nem egyébre tanítja, mint a mire más helyen a rómabelieket is inti, t. i. a törvénynek a szeretet általi betöltésére, — de föltéve mondom, hogy az apostolok valósággal fölvették predikálásaikba a politikát is, vájjon ennek oka nem-e egyenesen az akkori, ma már nálunk nem létező, és igy reánk nem is alkalmazható körülmények múlhatatlan követelményében lenne keresendő ? Épen igy áll a dolog az egyház-tört én e 1 e m tanításaira való hivatkozással is. — Tudjuk, hogy a ker. vallásnak államvallássá lett emeltetésével az egyházban sok tekintetben az ó szövetségi theokrácia kezdett gyökeret verni (1. az egyháztört. munkákat, közelebbről Révész, Farkas, Kurtz munkáit) a politika a vallástól elválhatatlanná tétetett. Elég ezt a körülményt csak jelezni, mindent megmagyaráz az e tekintetben. — A mi pedig az egyházi atyák közül a Chrysostomus példájára való hivatkozást illeti: őt nem annyira politizáló egyh. szónoknak, mint sokkal inkább oly egyházi atyának ismerjük, ki ugy a fejedelmek, tisztviselők, mint a nép erkölcsi romlottsága ellen a legbátrabb lélekkel emelt szót minden körülmények között. Igaz, volt rá eset, mint a történelem följegyezte, hogy a császárné is találva érezte magát Chrysostomus feddései által, s a lélek fegyvereit az üldözés testi fegyvereivel igyekezett visszaverni, de azért nevezett egyh. atya működését a politika szószékeni jogosultsága mellett hozni fel, épen nem lehet. Hátra van még, hogy szólj nnk azokra a példákra való hivatkozásról, melyeket Kromm és Szászi urak a prot. egyháztörténelemből merítenek. — A reformátorok sok tekintetben oly körülmények között működtek, mint hajdan az apostolok, és igy ha az ő predikálásaikat, mint a politikának a szószékeni jogosultsága mellett szóló bizonyítékokat akarjuk mérlegelni, nem szabad figyelem nélkül hagynunk az akkori rendkívüli körülmények követelményét. Egyébként, hogy ők valósságai felvitték volna a tényleges politikát a szószékbe, ezt bizonyítani nem lehet, s tudjuk, hogy Zwingli, ki hazájáért fegyvert ragadva sikra szállt, ott sem foglalkozott a politikával, hanem elestében is igy szólott: „denLeib können sie tödten, nicht aber die Seele", Tétetik még hivatkozás tekintélyes prot hitszónokok példájára. Itt mindenek előtt sajnálattal kell megjegyezni, hogy t. Szászi ur a Kromm-féle cikket igen hiányos fordításban adta ; ennek 2. igen fontos, az első részre sok tekintetben világot vető részét : „ Wie ist die Politik auf die Kanzel zu bringen?" egészen mellőzi; pedig ezen kérdés fejtegetése közben Kromm oly felvilágosításokat ád, oly példákat hoz fel, melyek által értekezése első részében felhozott érveinek nagy részét önmaga meggyöngíti, s azt engedi sejtenünk, hogy a politika, a mit ő a szószékre felvihetőnek tart, egyátalában nem politika. Épen abból; hogy t. Szászi ur a Kromm-féle értekezésnek legértékesebb részét érintetlenül hagyta, azt lehet következtetni, hogy ő erősebb, élesebb politikát is jogosultnak vél a szószéken, mint Kromm, Ezen jogosultság végső bizonyítékául hozza fel Szászi ur a tekintélyes prot. egyházi szónokok példáját. Hogy mit prédikálunk ? megtanít minket erre a bibliának helyesen felfogott értelme, s egyedül csak ez tanit meg. Egyes egyházi szónokok tehát csak addig lehetnek példányaink, mig a bibliával ellentétbe nem jőnek, és igy ezek kifogás alá nem eshető tekintélyek nem lehetnek, mert különben bizonyítékul lehetne felhozni a politika szószékeni jogosultsága mellett azon egyházi szónokok példáját is, kik — hogy messze ne menjünk — az absolutismus nyomorúságos napjaiban felsőbb parancs szerint prédikáltak, s talán még gondolkoztak is. — Legyenek bármely kitűnő egvházi szónokok dr. Harms, Tschirner, Reinhard, Drasecke, Grerok, K. Schwartz stb., bármily sokat tanulhatunk tolok a horuiletika terén, ha egyszer ők a tényleges politikát valósággal a szószékre viszik, itt már nem követhetjük őket, ebben már megszűnnek ránk nézve példányok lenni, s el téreni uttörésökre semmi szükségünk nincsen. Ne hagyjuk azonban figyelem nélkül, hogy nevezett egyházi szónokok nem is po -litikai, hanem határozottan hazafias prédikációi, a — mondhatni — eget földet megrázkódtató események 55*