Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-09 / 28. szám
dinal-vicarius titkos rendőrsége dacára is. Egyike ezen tiszteletreméltó egyéneknek igy szólt hozzám : „Mondja meg ön hazájának, hogy megcsalták, s hogy minden rosznak kútfeje a pápa világi hatalma, me'yről szüntelen azt prédicálják, hogy ez függetlenségének s jóllétének elkerülhetlen föltétele." Azt akarom még hazámnak mondani, hogy ép oly veszélyes módon szedik rá, ha megtámadott becsületének nevében Olaszország megtámadására vagy legalább fenyegetésére késztik. Én régi barátja vagyok a latin népfajnak, s főleg Olaszországnak, de azért nincsen Ínyemre vak magasztalójává válni, és elismerem, hogy hibásan fogott egyesülési nagy művéhez; s hogy csak két példát hozzak erre fel: helyesebben cselekedett volna, ha a mi szerencsétlenségeink után nem vonult volna be szept. 20-án azonnal Rómába, s még nagyobb igaztalanságot követett el, a midőn 1864. szeptember 4-én egy lealázó conventiót kötött, melynek megtartása lehetetlen volt. De mindezek dacára s eltekintve a politikusok tévedéseitől, el kell ismernünk egy nagy nemzet jogos érzületeit és ellenállbatlan lendületét, s mivel keresztyén vagyok, nem félek hozzátenni: áldanunk kell a gondviselés legszebb attribútumát, mely szerint a roszat jóra és örök céljainak keresztülvitelére fordítja. Végül még egy megjegyzést. Franciaország nem feledheti el, hogy az arcolei ágyuk voltak azok, melyek a századok óta idegen iga alatt nyögött, a scepticismus és romlottságba, a rabszolgaság eme rendes követőibe stilyedt Olaszországot felébresztenék. Nem feledheti el, hogy Solferino ágyúi fejezték be felszabadulásának nagy müvét s adtak első lökést egyesülésére. Igaz, hogy mind ez, a midőn Franciaországnak, egyszersmind a két Napóleonnak is tulajdonitható. De noha a császárszág szomorú emlékeivel szakítottunk, nem határoztuk el magunkat arra, hogy egyúttal dicső tetteit is megtagadjuk. A commune vandálai lerombolták a Yeudóme-szobrot: mi nem fogjuk gonosz eszeveszettségöket utánozni és ledönteni egy nagy nemzet egységét, melyet Franciaország szabadított fel s ugy szólván ujjá nemzett, s mely ennél fogva minden csataércnél dicsSbb emlék reánk nézve. * München. Érdekes hir került közelebbről a lapokba, hogy t. i. a római curia több kísérletet tett a Döllingerrel való kibékülésre; de az ősz tudós hajthatlan maradt. Ugy látszik a mozgalom mindinkább közeledik a szakadáshoz. Az ó-katholikusok cselekvési bizottmánya egy f. hó l-jén az államkormányhoz benyújtott kérvényében azt kívánja, hogy München katholikus templomaiból egy, az isteni tiszteletre szentelt tárgyakkal és a megfelelő jövedelmekkel közelebbről Fridrich tanárnak, valamint a hozzá még ezután csatlakozó katholikus lelkészeknek adassék át, egyházi funktióik gyakorlása végett, kizárólagos használatul; — és hogy az ország katholikus plébániái papsága utasittassék, hogy mindazon esetekben, melyekben katholikus házasulandóktól tisztán csak passiv segély kívántatik házasságkötésükhöz, ezt minden vonakodás és föltétel nélkül megadják. A müncheni infallibilista tanárok egy nyilatkozatot tettek közzé Dőllinger és Friedrich ellen, melyben ezeket mondják : „Mi szorosan ragaszkodunk a katholika tekintélyi elvhez, s ezzel a vatikáni zsinat és határozatai tekintélyének megtagadása meg nem egyeztelkető. Ha feltesszük az összes püspöki kar tévedhetését, akkor meg kellene tagadnunk minden eddigi zsinat és határozatainak egyetemes jellegét és el kellene törülnünk a csalhatatlan egyház dogmáját a katholicismns elvével együtt. A csalhatatlansági dogma a pápa számára njm arrogál isteni jogot. A vatikán elleni izgatás nem fentartó, hanem rontó természetű." Közelebb halt meg ott Zenger tanár, ki excommunicalva volt, s temetésén az egyházi szertartást a hasonlag excommunicált Friedrich tanár végezte a katholika szertartás szerint. A temetésen 20,000 ember volt jelen. * Prágáiban e hó 9-én Huss-ünnepélyt rendeznek, mely alkalommal Kossuth Béni, a prágai hussita-gyülekezet lelkésze fog szónoklatot tartani. KÜLÖNFÉLÉK. * Tűzvész. Somogymegye Visonta községe mult hó 28-án felerészben a lángok martalékává lett. Elhamvadt a ref. iskola és tanitói lakás is. Barla József kutasi ref. lelkész segélyadásra hívja fel a közönséget, melyhez mi is készséggel járulunk, s a szerkesztőségünkhöz küldött összegeket nyilvános számadás mellett illető helyre átszolgáltatjuk. * A kolozsvári ref. főtanodát ismét nagy veszteség érte, elveszté ismét egyik derék tanárát Fekete Mihályt, ki mint szépirodalmi és politikai iró és mint tanár 'egyaránt tisztelt névvel birt. Béke lengjen hamvai felett! * Kolozsvár története a tudós Jakab Elek tollából a na tokban hagyta el a sajtót. írója a következő megrendelési ivet tette közzé: „Könyvrendelési iv. „Kolozsvár története" cimü müvem három első kötete valahára ki van nyomatva, s néhány nap múlva kapható lesz. Az első kötet a Kr. e. 335-től Kr. u. 1530-ig terjedő, történetszöveg 40 nagy nyolcadrét iven; a másik az oklevéltár, a szöveg pragmatikai alapja 261 /i iven; hozzájárul a rajzok külön kötete, 115 darab kőmetszet I—XXXVI. táblára osztva, az oklevélileg nem bizonyítható tények hitelesitéseül. A két első nyomatott a magyar királyi egyetemi nyomdában, a harmadik a magyar királyi államnyomdában Budán, mi a kiállításra nézve már magában biztosíték. Lelkem azon való tiszta öröme, hogy müvemet, e szinte egy évtizedre terjedett szellemi munkásság gyümölcsét megjelenve láthatom, elfelejteti a munka folyama alatt elém gördült többféle
