Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-09 / 28. szám

dinal-vicarius titkos rendőrsége dacára is. Egyike ezen tiszteletreméltó egyéneknek igy szólt hozzám : „Mondja meg ön hazájának, hogy megcsalták, s hogy minden rosz­nak kútfeje a pápa világi hatalma, me'yről szüntelen azt prédicálják, hogy ez függetlenségének s jóllétének elkerülhetlen föltétele." Azt akarom még hazámnak mondani, hogy ép oly veszélyes módon szedik rá, ha megtámadott becsületének nevében Olaszország megtámadására vagy legalább fe­nyegetésére késztik. Én régi barátja vagyok a latin nép­fajnak, s főleg Olaszországnak, de azért nincsen Ínyemre vak magasztalójává válni, és elismerem, hogy hibásan fogott egyesülési nagy művéhez; s hogy csak két példát hozzak erre fel: helyesebben cselekedett volna, ha a mi szerencsétlenségeink után nem vonult volna be szept. 20-án azonnal Rómába, s még nagyobb igaztalanságot követett el, a midőn 1864. szeptember 4-én egy lealázó conventiót kötött, melynek megtartása lehetetlen volt. De mindezek dacára s eltekintve a politikusok tévedéseitől, el kell ismernünk egy nagy nemzet jogos érzületeit és ellenállbatlan lendületét, s mivel keresztyén vagyok, nem félek hozzátenni: áldanunk kell a gondviselés legszebb attribútumát, mely szerint a roszat jóra és örök céljai­nak keresztülvitelére fordítja. Végül még egy megjegyzést. Franciaország nem feledheti el, hogy az arcolei ágyuk voltak azok, melyek a századok óta idegen iga alatt nyögött, a scepticismus és romlottságba, a rabszolgaság eme rendes követőibe stilyedt Olaszországot felébresztenék. Nem feledheti el, hogy Solferino ágyúi fejezték be felszabadulásának nagy müvét s adtak első lökést egyesülésére. Igaz, hogy mind ez, a midőn Franciaországnak, egyszersmind a két Napó­leonnak is tulajdonitható. De noha a császárszág szomorú emlékeivel szakítottunk, nem határoztuk el magunkat arra, hogy egyúttal dicső tetteit is megtagadjuk. A com­mune vandálai lerombolták a Yeudóme-szobrot: mi nem fogjuk gonosz eszeveszettségöket utánozni és ledönteni egy nagy nemzet egységét, melyet Franciaország szaba­dított fel s ugy szólván ujjá nemzett, s mely ennél fogva minden csataércnél dicsSbb emlék reánk nézve. * München. Érdekes hir került közelebbről a la­pokba, hogy t. i. a római curia több kísérletet tett a Döllingerrel való kibékülésre; de az ősz tudós hajthat­lan maradt. Ugy látszik a mozgalom mindinkább köze­ledik a szakadáshoz. Az ó-katholikusok cselekvési bizott­mánya egy f. hó l-jén az államkormányhoz benyújtott kérvényében azt kívánja, hogy München katholikus tem­plomaiból egy, az isteni tiszteletre szentelt tárgyakkal és a megfelelő jövedelmekkel közelebbről Fridrich tanár­nak, valamint a hozzá még ezután csatlakozó katholikus lelkészeknek adassék át, egyházi funktióik gyakorlása végett, kizárólagos használatul; — és hogy az ország katholikus plébániái papsága utasittassék, hogy mind­azon esetekben, melyekben katholikus házasulandóktól tisztán csak passiv segély kívántatik házasságkötésükhöz, ezt minden vonakodás és föltétel nélkül megadják. A müncheni infallibilista tanárok egy nyilatkozatot tettek közzé Dőllinger és Friedrich ellen, melyben ezeket mondják : „Mi szorosan ragaszkodunk a katholika tekin­télyi elvhez, s ezzel a vatikáni zsinat és határozatai tekintélyének megtagadása meg nem egyeztelkető. Ha feltesszük az összes püspöki kar tévedhetését, akkor meg kellene tagadnunk minden eddigi zsinat és határozatai­nak egyetemes jellegét és el kellene törülnünk a csalha­tatlan egyház dogmáját a katholicismns elvével együtt. A csalhatatlansági dogma a pápa számára njm arrogál isteni jogot. A vatikán elleni izgatás nem fentartó, ha­nem rontó természetű." Közelebb halt meg ott Zenger tanár, ki excom­municalva volt, s temetésén az egyházi szertartást a hasonlag excommunicált Friedrich tanár végezte a katho­lika szertartás szerint. A temetésen 20,000 ember volt jelen. * Prágáiban e hó 9-én Huss-ünnepélyt rendeznek, mely alkalommal Kossuth Béni, a prágai hussita-gyüle­kezet lelkésze fog szónoklatot tartani. KÜLÖNFÉLÉK. * Tűzvész. Somogymegye Visonta községe mult hó 28-án felerészben a lángok martalékává lett. Elham­vadt a ref. iskola és tanitói lakás is. Barla József kutasi ref. lelkész segélyadásra hívja fel a közönséget, melyhez mi is készséggel járulunk, s a szerkesztőségünkhöz kül­dött összegeket nyilvános számadás mellett illető helyre átszolgáltatjuk. * A kolozsvári ref. főtanodát ismét nagy vesz­teség érte, elveszté ismét egyik derék tanárát Fekete Mihályt, ki mint szépirodalmi és politikai iró és mint tanár 'egyaránt tisztelt névvel birt. Béke lengjen ham­vai felett! * Kolozsvár története a tudós Jakab Elek tollá­ból a na tokban hagyta el a sajtót. írója a következő megrendelési ivet tette közzé: „Könyvrendelési iv. „Ko­lozsvár története" cimü müvem három első kötete vala­hára ki van nyomatva, s néhány nap múlva kapható lesz. Az első kötet a Kr. e. 335-től Kr. u. 1530-ig terjedő, történetszöveg 40 nagy nyolcadrét iven; a másik az oklevéltár, a szöveg pragmatikai alapja 261 /i iven; hozzájárul a rajzok külön kötete, 115 darab kőmetszet I—XXXVI. táblára osztva, az oklevélileg nem bizonyít­ható tények hitelesitéseül. A két első nyomatott a ma­gyar királyi egyetemi nyomdában, a harmadik a ma­gyar királyi államnyomdában Budán, mi a kiállításra nézve már magában biztosíték. Lelkem azon való tiszta öröme, hogy müvemet, e szinte egy évtizedre terjedett szellemi munkásság gyümölcsét megjelenve láthatom, elfelejteti a munka folyama alatt elém gördült többféle

Next

/
Thumbnails
Contents