Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-09 / 28. szám

retet nem a szívben lakik, ott igy kiált fel Ezekiel a 34. fejezetben : „Jaj az Izrael pásztorainak, kik magokat legeltetik; avagy nem a pásztorok tisztök-e, hogy a juhokat legeltessék ? A kövérít megeszitek és gyapjújával ruházzátok magatokat, a mi meghizott, azt ölitek meg, a juhokat pedig nem legeltettétek. Az erőtleneket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, és a megtöröttet nem kötözgettétek, és az elestet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok ő rajtok." Isten igéjének régi szolgái igy állították fel a legsúlyosabb szabályokat a papi hivatalra, és ennek lelkiismeretlen viseléséről oly ítéletet mondtak, melynek igazsága alól senki sem vonhatja ki magát, habár nem tagadhatjuk is, hogy az álpróféták elleni vita olykor a politikai vallá­sos küzdelmek terére is átcsapva, a legnagyobb elkese­redésig fokozódott. A próféták hivatala helyes felfogásának kimutatá­sához tartozik még e kérdés: általában mily vélemény­ben voltak müködésök eredménye felől? Istennek e fér­fiait képzelmi gazdagságok, látványaik és eszményi le­írásaikért még koránt sem tarthatjuk rajongóknak. Mennyire józanok és értelmesek saját helyzetök és kör­nyező viszonyaik megítélésében; magokat legkevésbé sem áltatják. Hoseas jól tudta, hogy a nép, mely min­den lelkesülést őrültségnek néz, őt is bolondnak tartja ; (Hos. 9, 7.) Jeremiás látja, hogy kigúnyolják, sokan szidalmazzák, vádolják, látja, hogy szent komolyságával a nép előtt gnny tárgyává lesz. A legtövisesebb pályát látják magok előtt, és ha voltak valaha kiválasztott szenvedők, kikre a nép minden nyomora és bűne rátó­dult, ugy ők azok. Ily teher alatt a szív megrendül és ifjak mélabús panaszhangoktól reszketnek : „tudjad, hogy te éretted szenvedem a gyalázatot. Mikor a te beszéded jelen volt, helyet adtam annak, és a te beszéded nékem örömömre volt, és szivemnek vigasságára: mert a te nevedről neveztetem, oh seregeknek ura istene I Mért lészen az én fájdalmam örökkévaló, és az én vereségein halálos és gyógyíthatatlan ? Lennél-e nékem mint az álüatatlan, hazug pataknak folyása ? (Jer. 15.) De azután ismét azon meggyőződésre jut, hogy isten őt erős érc­bástyául adta e népnek, és ehez tartozik, mig az em­beri vélemények tévelygései közt az egy isteni igazság­nál marad. E rendithetlen meggyőződésű férfiak hivatásokhoz, minden ellenmondás és a legszomorúbb sors mellett is, mindvégig hivek maradnak De nemcsak a közönséges értelemben vett földi szerencséről mondanak le, hanem a mi végtelenül nehezebb, arról is, hogy müködésök jelentékenyebb eredményét saját szemeikkel megláthas­sák; és aligha tévedünk, ha Ézsaiás 6., Ezekiel 2. és más szent irati helyek után feltesszük, hogy e tudat kisérte őket életök nagy részén keresztül. — Ki azonnal eredményt akar látni, a szellem s különösen a vallás terén ne munkálkodjék. Ily prófétákat hasztalan várunk a mai időben ; kik egész lényöket, fellépésöket utánozni akarnák, barrikaturát készítenének. Egy nagyszerű történeti jelenséget,jkivált ily szellemnyilatkozatot, nem lehet egyszerűen ismételni, vagy épen a mindennapi élet szűk keretébe bele il­leszteni. Egyébiránt a látnokság lényege nincs semmi ki­jelentési formához kötve. Mindenütt, minden nép szelle­méből ujjászülethetik, habár ily magaslatot aligha fog elérhetni. Ha istent kérjük, hogy népünk nevelésére a legmagasabb értelemben, és megújulására küldjön ily szellemmel teljes férfiakat, egyszersmind reménylenünk kell, hogy e munkához minden evangeliumi prédikátor egy porszemet hoz, mert ő is dicsekedhetik azzal, hogy isten szellemétől van ihletve és vezérelve, de nem fenn­héjázó kevélységgel, hanem inkább Krisztus Ígéretében alázatos hittel. Nikolai után. Szászi István. reform, lelkész, (Vége következik.) Még egy harmadik szó e tárgyról: „Politika a szószéken." ígéretet tettem volt, hogy egyházibeszéd- irodal­munkra vonatkozó egyéni nézeteimet e lapok hasábjain bő­vebben is kifejtendem, azonban mégis, igéretemet nem ez alkalommal fogom beváltani; jelenleg csak mint néze­teim keretébe igen bele illő e tárgyról: „Politika a szószéken" kivánok röviden szólani, vonatkozással Hörk József losonci ev. lelkész urnák a „Prot. egyházi és iskolai lap" 26-dik számában ez érdemben megjelent cikkére. Szászi István lelkésztársam oly tárgyat, oly eszmét pendített meg e lapok 2l-dik számában, mely csak­ugyan teljes mérvben megérdemli figyelmünket, s mely felett csak amúgy könnyedén elsiklani, épen a dolog fon­tossága nem engedi, Csak köszönetünket nyilváníthatjuk Hörk atyánkfiának, hogy, bár az enyémtől eltérő nézetei­nek őszinte feltárásával, a közfigyelmet e tárgyra ismé­telve felhívta. Szerinte a politikáról a szószéken beszélni nem szabad, miért? e kérdésre bizonyos pontok alatt igyekezik megfelelni; e pontokra teszem meg észrevéte­leimet. Ha a politika mint pusztán párttaktika vétetik figyelembe: akkor mint ilyennek, szerintem sincs helye az egyházi szószéken, melyet mint Szászi barátom igen helyesen mondotta, politikai üzelmek szinterévé változ­tatni sohasem szabad. De ha a politika mint államtan, tehát az embernek mint polgárnak anyagi és szellemi szükségleteire vonatkozó tudomány jő tekintetbe : akkor a politikának is, mint minden, az ember anyagi és er­kölcsi életviszonyaira vonatkozó tárgynak, igenis helye van a szószéken. Oh, de régen megtanulhattuk már e lap

Next

/
Thumbnails
Contents