Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

tétetett is számomra a központtól elvált egyház részéről, már kinyilatkoztattam, hogy a protestantismustól ma­gában, azon evangelikus igazságok s azon keresztyén szellemtől, melyeket az magában foglal, különbözni aka­rok. De a katholicismust sem cseréltem föl soha a hibák­kal és visszaélésekkel, melyek gyakran föllépnek ennek neve alatt. Egyik levelemben, melyet 1869. évi szept. 20-án, tiltakozásom után két hónapra irtam, igy szóltam : „Egyházamhoz mindig hü maradok, s csak a visz­szaélések ellen szólaltam föl, mely visszaélések azt meg­becstelenitik, s tönkre tehetik, s fájdalmam mélységéből meg lehetett volna Ítélni szeretetem intensivitását. Midőn mesterünk, s mindenek példányképe ,korbácsot raggadott a templom megszentségtelenitői ellen, tanítványai megem­lékeztek, hogy irva van: „hitem iránti buzgalmam föl­emésztett engem." Hazámat érő szerencsétlenség, s a számomra te­remtett fájdalmas helyzet által akadályozva valamely szolgálatot tenni, egyetlen vigasztalást Rómában keres­tem, melyet piost inkább mint valaha hazámnak tekin­ték. Vágytam látni a szent atyát, szerettem volna, ha szivemben olvashatott volna. Elismerem a szentatya te­kintélyét a vele történt visszaélések dacára, tisztelem fehér fejét, szerencsétlenségét, sőt hibáit is, melyeket ke­gyes csalatkozás folytán követett el. Mivel azonban a kath. egyház változhatlan hitéhez hü akarok maradni, vonakodom eretnek módon elismerni a csalhatat­lansági dogmát, vonakodom az egyetemes zsinatot va­lóban szabadnak és törvényesnek elismerai, melyben a történelem csak államcsínyt fog fölismerhetni. S ezen nyilatkozatomat következő szavakkal vég­zem be, melyeket az egyház szabadságának első korsza­kában egy püspök, ephezusi sz. Polycrat, intézett a pá­pához, sz. Victorhoz, ki őt kiközösítéssel fenyegette, hogy rábírja, miszerint a húsvétot a keleti ritus szerint inne­pelje meg: „Nem félek a fenyegetésektől, mond sz. Po­lycarp és sz. János tanítványa, nem félek semmi fenye­getéstől; mert nálam sokkal nagyobb mondta: „Jobb az istennek engadelmeskedni, mint az embereknek." Az emberek elmúlnak, mint müveik, s egyedül az ur igazsága örök. Róma, junius 17. 1871. Hy acinthe." * A pápa jubilaeuma nem folyt mindenütt oly szépen, mint Rómában ohajtották volna. Némi csendza­varás a pápai palota előtt is történt; még több Olasz­ország más városaiban, Madridban pedig a mult hó 18-án a pórnép mindazon kivilágításokat meggátlá, melyeknek a pápa jubilaeuma tiszteletére kellett volna ren­deztetniük ; — több házak erkélyei kövekkel hajigáltat­tak, s egy erkélyről a pápa arcképe letépetett, az utcákon át hurcoltatott, s megégettetett. * Az angol felsőházban az uralkodó magas egy­ház püspökei semmivel sem derekabbak, mint római kollegáik. Közelebről lord Beauchampnak a temetőkről szóló törvényjavaslata került tárgyalás alá. Winchester püspök ez alkalommal azon nézetét nyilvánitá, hogy az államegyház alapelvei megsértetnek, ha más hitfelekeze­tekuek megengedtetik az, hogy temetkezési szertartásai­kat az államegyházi felekezetek temetőin megtarthassák. A főpap továbbá a fölött fejezte ki aggodalmát, hogy ez irányban teendő engedmények által igen komoly viszá­lyokra lehetne alkalmat szolgáltatni. Ahol az angol egy­ház temetkezési szertartásai ellen aggodalmak támasztat­nának, arra nézve azt javasolta, hogy tisztességes és tiszteletteljes temetés vallási szertartások nélkül történ­jék a temetőn, miután előbb az illető templomban a gyász-szertartások elvégeztettek. A tárgyalás végén lord Marley és más peerek, kiknek a törvényjavaslat ellen kifogásai voltak, abban egyeztek meg, hogy a második olvasás vétessék elő azon fönntartással, hogy ezután a törvényjavaslat egy külön bizottsághoz utasíttassák. KfliVFELilk gj^"* Az „Egyházi Reform" havi közlöny 6-ik száma épen lapunk bezártakor hagyta el a sajtót. Tar­talma. A biblia története; A reform törvénye és alkal­mazása a protestáns egyházban, Bolemann Istvántól; egyleti értesítő; a német prot. egylet statistikája és a magyarországi reformegylet eddigi működése; egyházi beszéd Ferenc Józseftől. A szerkesztő felszólítja féléves előfizetőit megrendelésök megújítására.. * Az egyházi reformegylet néhány tagja Pesten jun. 29-én értekezést tartott, s elhatározta, hogy az alakító közgyűlés folyó év október 4-ére hivassák össze Pestre. Nem sokára szét fog küldetni a meghívó a jelen­voltak aláírásával. A pesti ág. hitv. evang. gymnasiumban a jövő tanévben már a 7-ik, a következőben pedig a 8-ik osztályt is felállítják. Az egyházközség erejét ugyan nagyban kimeriték a költekezések, melyeket az utóbbi időben tett (a többek közt pompás iskolaépületet emelt); de a tanügy barátai adakozásaik által lehetővé tették, hogy a gymnasium mielőbb teljes legyen. H u n f a 1 v y P á 1 volt az első, ki maga s neje nevében 2000 frtos adományt tett, mire aztán megindultak az adakozások. Mivel pedig a teljes 8 osztályú gymnasiumban legalább 13 tanár szükséges, és a beszerzendő taneszközök tete­mes pénzbe kerülnek, az egyházi választmány a gyűjtő­iveket tovább is az illető gyűjtőknél hagyja, hogy a szép példán lelkesülve, gymnasiumunk más, sőt vidéki párt­fogói is, adományaikkal a jó ügyet támogathassák, (y) * „Irányészmék a felekezeti és közös iskolák ügyében, szülőknek és a vallásos nevelés minden bará­tinak felajánlva". — Ily cimü könyvecske megjelenését 54*

Next

/
Thumbnails
Contents