Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

jó lelkiismerettel aláírhatja. Sőt Lengerich superintendens Pomraerániából, az igazhitűség Eldoradojából, mindenféle gyanúsításokkal és rágalmakkal még felbátoritá a gráci orthodox kisebbséget Schultz elleni támadásai folytatására. Ezen példákból láthatjuk mit mivelhet a prot. ortbodoxia, ha hívei magas egyházi hivatalokba juthatnak, de még akkor sem mindig válik díszére egyházunknak az orthodoxia, ha hivei csak közönséges lelkészi hivatalban is állanak. Ugyanis csak közönséges lelkész volt az, ki a „Szepesi Értesítő" 23. száma szerint községére a szószékről fulmináns anathemát mondott ezen szavakban: „Mindazon elvetemedett keresztyéneket, kik az isteni tiszteletet szorgalmasan nem látogatják és évenkint a sz. gyónásban többször is nem részesülnek, az utolsó órában nem fogom látogatni, vigasztalni, gyóntatni, és nem fogom a többiek közé eltemettetni, hanem csak valami zugába a temetőnek, vagy azon kivül. Az ifjakat és hajadonokat, ha azt nem követik, összekelésökkor nem fogom kihirdetni, esketni, a születendő gyermekeket nem fogom keresztelni, nem fogom megáldani az anyákat. A nazarénusokat hasonló sors éri; és a férfiak, kik hitveseiknek megengedik más vallás elfogadását, — az ev. egyházból kirekesztend ők." Kétséget nem szenved, hogy az igazhitűek akár Németországban, akár honunkban felszólalnak, — akár magas egyházi hivatalban, akár mint közönséges lelkészek működnek, mindenütt és minden állásban ugyanazokat az ismertető jeleket hordják magokon; a betűre, melyből az igazság kihalt, esküsznek, a más véleményüeket kiátkozzák, és pedig oly türelmetlenséggel, oly dühvel, hogy a szelid Melanchtonnak, ha élne, megint szüksége volna azon imájára: az isten mentse meg egyházát a „rabies theologorum"-tól. Minél elszomorítóbb azon körülmény, hogy épen prot. egyházunkban, a szabad meggyőződés, a szabad lelkiismeret, a szabad kutatás és haladás egyházában oly tünemények kerülnek napfényre, melyek csak Rómához illenek, és csak Róma malmára hajtják a vizet, annál szentebb kötelességünk, hogy a német prot. egylet példája után indulva, mely közelebbről május 31-kén Wiesbadenben a prot. szabadság mellett erélyesen felszólalt, mink is „reform-egyletünk"-ben annál számosabban sorakozzunk erős phalanxképen, a keresztyénség és evangéliumi szabadság megmentésére. Ezen célból örömmel, kettős örömmel üdvözöljük azon beszédet, melyet Hönel, bíalai superintendens, a bécsi egyetemes zsinat megnyitása alkalmából junius 7-kén a prot. reactió ellen mondott. Kettős örömmel mondom azért, mert addig a példák igen ritkák valának arra, hogy prot. magasabb egyházi hivatalnok a szabad irány mellett lándzsát tört volna, és másodszor, mert biztos tudósítás szerint azon beszéd a számos és válogatott hallgatóságra a legmélyebb benyomást tette, minélfogva oly magnak tekinthető, mely az osztrák birodalom túlsó felében is, reformtörekvéseinkre nézve dúsan gyümölcsözni fog. Ezen beszéd rövid tartalma következő. Hönel legelőször a kath. egyházra fordítván figyelmét, a csalhatatlanság dogmáján kivül még számos oly mozzanataira emlékeztet, melyekből kitűnik, hogy a mai hivatalos római katholicismus, a keresztyénséggel, a tudomány es szellem kívánalmaival ellentétbe s oly állásba jutott, melyben jelenleg igen is elszomorító szerepet játszik. Azután felszólítja a szónok hallgatóit, hasonlítsák össze ezeket a kath. egyházban észrevehető állapotokat saját prot. egyházunk állapotaival, sokkal jobban állunk e mi ? A szeretett és legkitűnőbb lelkészek zaklatásai, felfüggesztései minálunk is napirenden vannak ugy, mint a római egyházban. De a hierarchia, mely a „primus inter pares" elvét imígy vakmerőleg sérti, nem gyökerezik az ev. község alapján, a szabad szellem visszaszorítható ugyan egy kis időre, de el iem fojtható. Feladatunk az ev. igazság továbbfejlesztése a jelen idő gondolatai nyomán. A ki a prot. egyház ügyét és jövőjét szivén viseli, és a ki nem akar Rómával együtt elsodortatni és eltemettetni, időnk miveltségének és törekvésének áramlatai által, bizonyosan figyelemre és követésre méltónak fogja találni Hönel superintendens találó szavait. Szepes-Bélán, junius hó 16-kán 1871. Weber Samu, ev. lelkész. Röiiyvisiiiertetés. Konfirmanden Mehlein auf Grund des kleinen Katechismus Dr. Martin L utliers, ftir Schulen evangelischer G emeinden Augsburger Confession in Ungarn. Eingerichtet von Julius Petz evang. Pfarrer zu Mez ő-B erény. Pest, 1867. V e r 1 a g v o n Kari Osterlamm. (Ára 30. kr., kapható Hornyánszky Viktor könyvbizom á n y á b a n.) Ezen cim alatt jelent meg egy könyvecske, Luther kis kátéjának magyarázata. Szerző Petz Gyula, mező-berényi ev. német ajkú lelkész. Cime után ítélve első pillanatban az olvasó azt gondolná, hogy ezen mű kiválólag csak az urvacsorájához először menő ifjúság, tehát a confirmálandók számára készült, de végig lapozva azt tapasztalja, miszerint inkább az elemi oktatásra, és az alsóbb elemi iskolában előadandó vallástanitásra való. A Luther kis kátéjának magyarázatját több nyelven, és több szerzőtől birja az ev. egyház, mondhatni sok sikerült és kitűnő mű találtatik köztök, de a fentebbi mű, tekintetbe véve a rövid egyszerűséget, a gyönge gyermeki fogalomhoz mért előadást, és mégis mindent magában foglaló magyarázatját, tudtommal valamennyinél különb és igazán ritkítja a párját. Itt leli a gyermek a