Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

fcz ő szövetség* prófétáinak jelentősége korunk prédikációjára. Az ó szövetségnek ujabb időben tapasztalható elhanyagolását csak sajnálnunk lehet és hibáztatnunk kell. Gyülekezeteinkben a bibliaolvasók már rég időtől fogva nagyobbrészt csak az uj szövetségre és néhány zsoltárra szorítkoznak; az iskolákban pedig azt vélik, hogy egész könyvek átolvasásához, kivált az ó -szövetségben, nincs többé elég idő; sőt magok a papok sincsenek tisztában az iránt, minő állást foglaljanak az ó szövetség vallásos tartalmát illetőleg, annyira, hogy a szent irat e része, legyen az tanitás, történelem vagy költészet, nagyon kevéssé ertékesittetik, az istenitiszteletben pedig ó szövetségi fejezetek magyarázatáról vajmi ritkán, vagy egyátalán nem lehet szó. Tagadhatatlan, hogy a szabadabb theologiai álláspont mellett, a sajátképeni tudományos tanulmányok hiánya e téren kétszeresen káros; miután a prófétai szellem ismerete nélkül a keresztyénség keletkezése és kifejlése nem érthető. Nem célom az egész ó szövetség vallásos jelentőségét a ker. gyülekezetekre és papokra vonatkozólag előterjeszteni, egyedül az ó szövetség prófétáira szorítkozom. Hogy evei az ó szövetség tárgyainak csak egy töredéke jeleztetik-e, a szellemi vizsgálódás magasabb álláspontján mindenesetre kérdésbe tehetnők, miután e próféták az izraeliták történetének legnevezetesebb korszakában remcsak a tisztultabb vallás-nézetek képviselői, hanem egyszersmind kitűnő jelentőségű vallás politikai hatalom valának; ezenkivül, hogy csak egyet említsek föl, a nép történetírói is voltak, és az ó szövetség Összes könyvei közül a legnagyobb rész általok szerkesztetett, vagy legalább szellemöktől van áthatva. Ha tehát az ó szövetségi látnokság világ-történelmi állását kellene leirni, a szorosabb értelemben vett prófétai könyveken kivül az ó szövetség történelmi és költészeti részei is hozzájok kapcsolandók. Azonban sokkal korlátoltabb és szerényebb feladatom mellett, hogy az ó szövetség prófétáinak jelentőségét korunk prédikációjára kimutassam, legközelebb csak a vallásos beszédek, jóslatok és látások, mindennel, a mi közvetlenül oda vonatkozik, tehát az ó-szövetség könyvei, melyek határozottan prófétaiaknak ismertetnek, tekintetbe veendők, sőt még ezek közül is néhány tisztán történeti rész kihagyandó. Nem lehet szem elöl tévesztenünk azt sem, hogy az ó szövetségben a vallásos élet legfontosabb forrását találjuk ; a prófétai igének helyes értelmezése és kellő alkalmazása a prédikációban sok tekintetben a történelmi részek felfogására és vallásos értékesítésére is mérvadó lesz. Hogy e sokoldalú gazdag tárgyat, melyet itt vizsgálni akarunk, áttekinthessük, mindenekelőtt két fontos mozzanatot kell szemügyre vennünk; először, hogy a próféták beszédei és a ker. prédikáció közt némi hasonlatosság van; és azután, hogy a próféták iratai, mint a biblia alkatrészei, kijelentési okmányaink közé tartoznak, és ennélfogva a prédikációnak alapul és tárgyul szolgálhatnak. Igy könnyű lesz tárgyunkat rendezni. Feladatunk nem lesz terjedelmesebbé, ha legközelebbről „a prófétákat és prédikátorokat" mint személyeket, isten és szellemmel teljes embereket állítjuk egymás mellé. A nyilvános működés, egyiknél mint másiknál, a sziv bensősége az összes élet-nézlettől, a tevékenység eredménye pedig mindkettőnél a derék egyéniségtől függ. Majdnem lehetetlen a prófétai prédikációról beszélnem a nélkül, hogy egyúttal, vagy előbb ne jellemezném a fenséges alakokat, kik egyéniségök különféleségével a ker. prédikátornak az előképek egész csoportozatát nyújtják. Ezután a fő tárgyra térek, és a prófétai beszéddel az evangeliomi prédikációt hasonlítom össze ; ugy következik azután a prófétai beszédek legfontosabb tárgyainak áttekintése ; továbbá céljok egészben, mint részletben; végre kijelentéseik alakja, mindez természetesen folytonos vonatkozással a prédikációra. ELSŐ EÉSZ. Próféták és prédikátorok. Ugy hiszem, hogy sem a prédikátori hivatalról, sem a próféták ihletéséről nem szükség hittani magyarázatot előre bocsátanom. Általában mindenki tudja mit értsen a prédikátor név alatt, s viszont minden prédikátor, hogy mit kell tennie; a hivatalfogalom hangsúlyozása egyátalán nem vezet célhoz; még kevésbé nyerhetnénk vele valamit itt, hol kiválólag predikálásról van szó. Nem elevenítvén fel tehát a Spalding — Sterdertől korunkig terjedő régi és ujabb viszályokat, szorosan a tárgyhoz ragaszkodom. Másrészről azonban sokan ugy vélekednek, hogy a látnokság lényege és ennélfogva az egyes próféta személyisége is egyedül a szoros értelemben vett ihletés i dogma alapján fogható fel csak. Ellenben nekem ugy tetszik, mintha e dogma, mely mindenesetre a látnoki kijelentések merev, betű szerinti felfogásából származott, a prófétai könyvek valódi történelmi értelmének gyakran nagy hátrányára volt. Szabad legyen nekem, tisztán történelmi szempontból ama dogmára kevesebb súlyt fektetnem, és mégis hinnem, hogy e próféták valóban istentől hivatva, isten lelkétől áthatva valának és isten igéjét nem természetellenes, hanem kitűnő tehetséggel felruházva hirdették ; összes müködésök legkevésbé sem csudálatos, hanem igen is csudálkozásra méltó. Csak ily értelemben engedhető meg és sikerült a prófétákat, mint az evangeliumi prédikátorok előképeit jellemezni, és óhajtóm, hogy ehezi jogunk, alább terjedelmesebben kifejtendő értelemben, kétségbe ne vonassék. Mindenesetre az isteni hivatás magasztos érzete az, miből a próféták mindnyájan erőt merítenek; egyéni ügyességök vagy szellemi képzettságökre nem fektetnek semmi súlyt ; isten müvéhez, melyre közre munkálnak, egyedül az isteni lélekre, a közvetlen isteni adományra van szükségök. Köziilök néhányan lefestették ama szent 53*