Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

tani való nálunk mind a tan, mind a kormányzat tekintetében, hanem fél, irtózik, hogy ha egy rosz téglát megbolygatunk, egyházunk avas épülete azonnal leomlik, romjai alá temetve a hivő lelkek oltárait. Nem ellensége ő az uj eszméknek, de fél a keletkezhető viharoktól, fázik a szabad eszmék szelétől, s jól beburkolván magát bundájába, végtére ugy neki melegszik, hogy egyenesen rombolási iráuyzattal vádolja e reform-egyletet. A haladás valóban örvendeies ténye gyanánt jelezhetem, hogy értekező aggodalmai köztünk viszhangra nem találtak, sőt Pereszlényi János mocsai, Győrffi Ferenc d.- almási lelkészek egyenesen ki is nyilatkoztatták, hogy ők a reform- egyletnek, a melytől egyházi zilált helyzetünk teljes és tökéletes ujjá- születését várják, ezennel tagjai közé kivánnak lépni; az értekezlet pedig a „r e f o r m-k ö zlönyt" két példányban rendelte meg ; —helyesen, olvasgassák és ismerkedjenek meg lelkésztársaim a reform-egylet programmjával, szellemével, és azonnal nem fognak abban nihilistikus törekvéseket, vagy tudja isten miféle rombolási irányzatokat találni, hanem látni fogják azon nagy és magasztos eszme tovább vitelét: „legyetek tökéletesek, mint isten ti atyátok tökéletes, és hogy a gyertya nem azért gyujtátik meg, hogy véka alá rejtsék azt." 5. Végül bizalmas eszmecsere indult meg egyházi beszéd-irodalmunkat illetőleg. Itt ám igazán a sok tenni való, ha a dolgot jól meggondoljuk, itt tátong azon roppant ür, mely körünk műveltsége és a tényleges népéleti viszonyok közt valósággal létezik. Tan és nyelvezet tekintetében, fájdalom, igen el van maradva a mi népünk. Érzik ezt mindazok, kik a zsákforgató rendszerrel régen szakítottak, s oly beszédet akarnak prédikálni, mely nem száraz elvontságok felcicomázott tárháza, nem a legendák világába költözött dolgok lomtára, hanem valósággal lélek és élet. Kérdés, hogyan, mikép szóljunk tehát a néphez, hogy megértessünk általa, s beszédünk elevenitőleg hasson ki a népek társadalmi életére s meglazult családi viszonyaira nézve is? Hogyan, mennyit tálaljunk ki a modern eszmékből? mert a haladás csakugyan lehet hasonló az elsodró viharhoz is; de lehet okos tapintattal vezéreltetve, olyan áldott fuvalom is, mely csak a port s bűzhödt levegőt hajtja ki, midőn vallásunk épületét, ajtót-ablakot kitárva szellőztetjük. Bészemről azt mondom, egyházi beszédeinket ki kell bontogatnunk a száraz elvontságok ruházatából, s tudományos, ismeretterjesztő, figyelemébresztő, korszerű tartalommal kell megtölteni azokat. Ha nt. szerkesztő ur megengedi, e tárgyban nézeteimet bővebben is kifejtendem.*) Értekezletünket elnökünk barátságos asztalánál bizalmas beszélgetések s lelkes pohárköszöntések zárták be s azon óhajtással mentünk haza, vajha otthon maradt lelkésztársaink is megteljesednének sz. lélekkel, és forgolódnának apostoli tűzzel azon oltár körül, melyet egy*) Várjuk és köszönettel veendjük. Szerk. házmegyénkben az értekezlet alkotói a tudománynak építettek; vajha a sz. szikra átlobbanua más egyházvidékekre is; adja az ég, hogy a lelkészi értekezletek maholnap a reform-egylet fiók híveivé váljanak, és ama világosság, mely ezekből kisugárzik, adjon uj alakot egyházi sok részben már avult szerkezetünknek! ! ! Pereszlényi J ános, reform, lelkész. (iiilíOUIi egyház és iskola. (g) Münchenből távirják, hogy Bray államminister beadta lemondását a nézetkülönbség folytán, mely közte és a kultusminister közt, — ki az infallibilisták ellen erélyes föllépést követel, — fönforgott. (g) Hyacintli atyára — állítólag'—a párisi események, s különösen a párisi érsek meggyilkoltatása annyira hatott, hogy vezekelni akar. (g) Pápai jubilaeum. IX. Pius pápának sikerült a katholikus babonát, mely szerint Péter apostolnak egy utódja sem éri el az apostol 25 évét a pápaságban, — megdöntenie ; ő neki jutott a szerencse, megcáfolni a mondást: „non videbis Petri annos!" Az eddigi 258 pápa közül 23 évig is csak három pápáskodott, u. m. I. Hadrián, Nagy Károly kortársa, VI. Pius, a direktórium alatt és VII. Piua, I. Napoleon pápája. 1846 jun. 16-án választatott meg Mastai Feretti bibornok, IX. Pius név alatt római pápának, s jubilaeumát most ünneplik Kómában. E jubilaeumra vonatkozólag következő hírekkel szolgálhatunk t. olvasóinknak. Jul. 16-ika minden rendzavarás nélkül folyt le; a lakosság egész hidegen viselte magát; az idegenek, kiknek száma 6000-re megy, szintén távol tartották magukat mindentől, mi tüntetés nevét vonhatná maga után. A pápa délelőtt fogadta a hatalmasságok szerencsekivánatait, továbbá a különböző üdvözlő küldöttségek egy részét. Bertole Viale tábornok, az olasz király követe, szintén felkérte Antonellit, legyen neki szabad a király szerencse kivánatait a pápának tudtul adni. Antonelli igen udvariasan fogadta ugyan az exkommunikált uralkodó követét, de nem eresztette a pápához. Az angol királynő, a porosz király, a belga király, Thiers stb. üdvözlőiratokat küldtek Rómába. A küldöttségek közül 16-kán a következők fogadtattak el : a Löwenstein hg. vezetése alatt, 800 tagból álló nagy német követség; két küldöttség Angliából, az egyik a katholikus lelkészeket, a másik a katholikus ifjakat képviselte; továbbá a „societá per gli interessi catholici" (katholikus érdekeket védő társulat) 700 és a római hölgyek jámbor társulatának 750 tagja szintén e napon tisztelgett. A belga követség, melyet d'Quesseles gróf vezet, s mintegy 30 tagból áll, köztük 3 senator, több követ és magas rangú egyén, valószínűleg vasárnap