Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

méltó elismeréssel és köszönettel tartozik, és bátor vagyok felkérni a főtiszteletü urat, ugy az egyházke­rületi gyűlés minden tagját: méltóztassanak bölcs tanácsokkal és tapasztalataikkal engem támogatni és nagybecsű bizalmokra továbbra méltatni. Sárközy fíázmér egyházmegyei gondnok üdvözlő beszéde. Nagyméltóságú miniszter és egyházkerületi fő­gondnok ur! Midőn excellentiádat uj méltóságának küszöbén az egyházkerület részéről mély tisztelettel üdvözlöm, ha csupa udvariasság és díszelgő tisztelet szokásos hangján akarnék szólani, érdemeinek eléso­rolásíval kellene magasztaló beszédet tartanom ; de ilyennel nem akarom excellentiád gyöngéd érzelmeit gyöngédtelenül illetni, átalában egyházi szellemünk­től idegen kifejezésektől tartózkodni kivánok, s azon egyszerű őszinteség sugallatát követem, mely minket vélekedésem szerint megi let. A fogondnok választásában e kerület választóit ugy hiszem három főszempont vezérlette : a bölcse­ség, buzgóság, éá erkölcsi tekintély, mely tulajdonsá­gokat excellentiádban biztosan nem csak reményle­nek, de feltalálva is hisznek, átalános kifejezést adva azon bizalomnak, mely az egyházak szavazataiban ki­fejlett. A mi hitfelekezetünket oly szellemi kapccs tartja össze, mely inkább kirekeszti a pártok és személyek érdekét, mintsem az a világi társulatokban divatozni szokott. Egyedüli célunk a vallás és egyház java. Ér­dekünk e részben nem lehet különböző. S ha mint minden emberi intézményekben, ugy talán nálunk is a gyarlóság tévútra indulna, vagy a módok és eszkö­zök megválasztásában ha nem is a hány fő annyi ér­zelem szerint, de mégis a nézetek sokfelé ágaznának : szükségesnek látta az egyházi közönség oly egyéni­séget ültetni az elnöki székbe, a kiről méltán felte­heti, hogy a szétágazó nézeteket egyesíteni képes, a kiről a már előre is kifejezett bizalom kilátást nyújt arra, hogy irányában s hatására a különbságek ösz­szesimulni hajlandóbbak lesznek, mint ellentállva küzdeni. A vallásosság oldaláról szinte biztosítva látta magát az egyházi kerület excellentiád személyében, s méltán feltehette, hogy közönségesen ismert ily tulaj­donságával a buzgóságnak is párosulnia kell. De a békés-bánáti egyházmegyében felmerült tények fénye­sebben hirdetik excellentiád buzgóságát, hogysem arról máskép emlékezhetném, mint magasztalóiag, erről pedig tilt beszédem elején tett Ígéretem és azon tekintet, hogy a hol tények szólanak, ott a szavaknak el kell némulniok. * Ha megtörténnék azonban, a mi emberek között nem lehetetlen, hogy náluak is a közös érdek közé magán érdekek is vegyülnének, ámbár sokkal in' ább felötlők azok az egyházi téfen, mintsem a világi vagy polgári szerkezetben, mert itt náluak a szinek ellen­tétbe jonek egymással, mint a fehér és fekete, s en­nélfogva könnyen felismerhetők, holott a világi ügyek­ben az elvek harci közé kevert párt-, vagym^gáa ér­dekek ugy összeolvadnak és elmosódnak, hogy a leg­avatottabb szem is alig tudja azokat egymás'ól elkü­lönözni: ily eseteknek meggátiására sőt keletkezésök elhárítására is legalkalmasabb eszköz az erkölcsi te­kintély, azon t kintély, melyre csak tudományos mi­veltsóg utján lehet eljutni. Ily tekintélyt hitt az egyházi kerület excellen­tiádban feltalálni, s midőn ennek üdvös hatását az egyház élvezendi, azon tapasztalás, melyet excellen­tiád mondott tekintélyének erejével szerzend, lesz el­nöki állásának egyik legki-ünőbb eredménye, munkál­kodásának jutalma s egyik legfőbb dicsősége. Egyházunk körébea excellentiád a kormányzat egy nyilvános titkát fogja ismét napfényre hozni, je­lesen : Ha Periklesznek egykor sikerült hosszas éveken át dicsőségesen kormányozni népét, mert ez azt hitte, hogy önmaga által kormányoztatik ; ha utóbb a po­rosz Nagy Frigyesnek a kitüntető melléknevezetet szivesen adta meg népe, mert meggyőződött, hogy még önkénynyel is az ő érdekében, s jóllétének, javá­nak előmozdításával uralkodott: mindez arra mutat, hogy a népekben az Önkormányzat v£gya mellett min­denkor élt és élni fog a hálás megismerés szelleme is; ennélfogva méltán számithat excellentiád egyházi népünk áldására, ha mi ama nagy elvnek sértetlenségét fogjuk hirdethetni, hogy egyházi kormányzatunkban semmi intézkedés sem történik rólunk nélkülünk. S ily viszonyok közt méltán számithat excellen­tiád szinte köztiszteletben álló elnöktársa közremun­kálására, az egyházi hivatalnokok készségére és buz­góságára, kik szivesen fogadjuk az útbaigazítást ha tévedünk, szivesen raég a fedést is ha hibázunk, s szá­mithat végre az egész egyházkerület tiszteletére, sze-47*

Next

/
Thumbnails
Contents