Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

estek a korteskedési scénán, hogy csak azt vettük észre, miszerint „habemus pápám " Ellenben Mohácson, Kölkeden perrel jutott a gyülekezet választási jogához." Hogy korteskedés mindenütt történik a hol többen választanak valakit, az a szabad választás természetéből folyik ; de ha a korteskedés csupán csak capacitacioból, egymás kölcsönös felvilágosításából, párt értekezletekből stb. áll, akkor még nem megrovandó, sőt az ilynemű korteskedés elkerülhetetlen is, csak az aljas megveszte­gető, -convenciót leengedő, itató korteskedésok jöhetnek megrovás alá. S én épen azt állítottam, hogy ha hosz­szu időre halasztatik a választás, a korteskedés utóbb civakodássá, sőt licitacióvá, papfuttatássá stb. fajul , s mivel hogy Piroson, Rétfalun nem tartott soká az inter­regnum, tehát ott a korteskedés ilyenné nem is fajulhatott. Itt Piros és Rétlalu csak azért van például fel­hozva, hogy olt az esperes ur nem látta szükségesnek a csaknem l /3 év múlva tartandó iractualis gyűlést be­várni, hanem a lelkész halála után hamar elrendelte a választást (és ezt igen helyesen tette !) Iíölked és Mo­hács pedig már praecendens esetre, t. i. a pirosi válasz­tásra hivatkozva folyamodott a választásért ; do az esperes ur jónak látta azt egyszerűen megtagadni, ekkor folya­modtunk az egyházmegyére, onnét olyan ibis redibis for­ma feleletet nyertünk, s kellett még folyamodni a supe­rlntendentiára is, hogy a gyülekezet választási jogát végre valahára gyakorolhassa. S mig a pirosi választás idejében történt elrendelését helyeslem és cikkem­ben minden választásnak oly idejében le­endő elrendeltetését sürgetem, a köikedi, mohácsi stb. késői választásokat határozottan rosszalom, mert itt sem forgott fenn semmi akadály, a presbyterium nyomós okokkal támogatva kérte, s mig tőlünk megtagadtatott, Pirosnak megadatott, pedig egy törvény alatt állanánk vagy mi ?! Hogy pedig a pirosi papválasztás még azon nyár­ban megtörtént, melyben a lelkész meghalt, tehát a trac­tuális gyűlés előtt majd félévvel, ezt tisztelendöséged sem fogja tagadhat ii. Felvilágosításul ennyit. Kérésül pedig anynyit, hogy cikkemet komolyan méltóztassék átolvasni s vizsgálja annak szellemét? ne pedig néhány kikapott betűjét, egészen más meggyőződésre jövend. A mi végre felszólítását illeti, hogy mondjunk le az eklézsiáról, arra csak annyit, hogy most már, miután hitem szerint önt felvilágosítani szerencsém volt, nincs értelme egyikünk részéről is a lemondásnak; azonban ha volna is, én nekem részemről hivatalomról lemondani semmi kedvem, mert hivatalomat nem egy cikkirással szereztem, hanem hosszú és nehéz küzdelmek árán. Meg­lehet, ha lemondana tisztelendöséged, majd valahol megint hamar átejtenék a korteskedési scénán, mig engemet a választási tortúráknak minden nemein át vinnének újra, Ehez a tánchoz pedig többé semmi kedvem! Kölkeden 1871 apr. 13. Nagy Ignác, ref. lelkész. Szerkesztői mondanivalók. * „Egy szó a „Felelet az elmélkedésre" írójához. Mi nem értettük meg, s félünk más is ugy járna vele. Á kívánság másik részét már rég teljesítettük. * A máramaros tájé ki ref. néptanítók Hosszumezőn tar­tott értekezletének jegyzőkönyve, 1870. julius 12." Égy kissé elkésett újdonság volna közel egy évvel a gyűlés tartása után. Az­tán élénken irt rövid tudósítást szívesebben közlünk, mint ivekre terjedő jegyzőkönyvet. * „Hivatalos jelentés . . . stb/' Ez is igen hosszú ne­künk. Ha valamennyi vármegyéről ennyit közölnénk, lapunk évi§104 ive nem volna elég hozzá; pedig még egyébről is kell beszélnünk. * „Neliány szó a dunántuli ref. egyh. kerület segédlel­készei érdekében." A cél ugyan igen szép, igen nemes, de mit ér, ha a cikket a sok mondatszerkesztés! hibától még kijavítani sem lehet. HIRDETÉSEK í^telt zer üáiiiel-féle dijpén^ekre. A győri ágost hitv. ev. gyülekezet a kezelése alatt lévő Steltzer Dániel alapítványból 40 forinttól 100 forintig terjedő ösztöndijakra az 187 -°/7 1 -dik iskolai évre pályázatot hirdet. Folyamodhatnak: ágost. hitv. ev. árva, szegény, győri, jó magaviseletű és szorgalmas tanulók különösen a Steltzer vagy Ráth családhoz tartozók, bár hol tanuljanak. A jelen iskolai év első feléről szóló tanodai, ugy szinte a szegénységet, árvaságot vagy rokonságot tanú­sító bizonyítványokkal felszerelt folyamodványok f. év május hó végéig alólirotthoz intézendők. Győr, ápril 10-dikén 1870. Nagy Pál, 3_3 a győri ágost, hitv. ev. iskolai bizottmány elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents