Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

mostanáig nagyobbrészt idegenek által voltak be­töltve ; mert saját honfiainknak egyrészt nem adatott alkalom, hogy amaz állomások valamelyikére képesíthes­sék magokat; másrészt, ha adatott volna is, nem lett volna kedvök oly hivatalt vállalni, melyben a magyar ember, épen csak azért, mert magyarnak született, tes­pedésre volt kárhoztatva, az előmenetel az idegeneknek nyilván meg. Ily körülmények közt természetesen tan­könyvekre sem volt szükség, melyekből képességet sze­reztek legyen honfitársaink magoknak az egyes állami hivatalokra. De ma már, midőn a kerék fordult, s ne­künk nyittatott meg az előmenetel utja : hovatovább na­gyobb szükségét érezzük jó magyar vasúti, postai, táv­irdai tankönyveknek ; s mindeu ilynemű könyv megjele­nését, sinlődjék bár az gyakorlatlanság szülte hiányosság­ban, örömmel, méltánylással kell fogadnunk, üonáth népszerű távirástana is magyar nyelven első távirástan, s bár, mint az előszóban olvassuk, a keresk. minisztérium rendelete folytán felállítandó mellékállomásokat elnyerni óhajtók használatára készült, oly j*l van írva, hogy bizony a rendes távírászok is bátran kezökbe vehetik. Melegen ajánljuk tehát e munkát az illetőknek megszerzésre már CBak azért is, hogyDonáth, ki valóban szakképzett ember, s a tollat sem kezeli rosszul, az elismerés és méltánylás által buzdittatva érezze magát minél több hasonnemü munka készítésére. Tartalma e könyvnek, melyhez 13 lapra terjedő sikerült ábra van csatolva, a következő. A távírás rövid története. Távirá­szati tantárgyak. Távirási gyakorlat. Delejesség. Villa­nyosság. Légköri villamosság. Érintkezési villanyosság. Gép és kapcsolástan. A villanyosság vezetékei. A távir­dai állomásjk kapcsolata. Vonal háborgatások. A vonal­épités főbb elvei. A távirdai hálózat. Táviratozási rend­szabályok. Gyakorlati távirdai kezelés. A protestantizmus élet-halál harca a jezsui­tizmus ellen Magyarországon. Irta Egervári Ödön. 2 kötet. Rosenberg testvérek bizoinánya. Ára 2 frt. Hogy egy katholikus ember síkra száll a papi hier­archia ellen, az nem ritkaság; de már az . csakugyan ritkaság, hogy valaki katholikus létére oly erősen ostorozza saját egyháza papjait, s oly jő akarattal igye­kezzék a protestantismust az emberiségre nézve üdvös­nek bizonyítani be, mint az előttünk fekvő mű szerzője. Egervári feneimzett, látszatra nem nagy, de különben bő tartalmú munkája, a hazai, s függelékkép a külföldi protestantismus történetét, s ezzel kapcsolatban a római curia és a jezsuiták romlásthozó működését, valamint az uralkodók és népek kijózanodása folytán történt bukások, s újra feltámadások történetét tartalmazza. Bár a szerző mind a protestantismus keletkezését, üldöztetését és ál­talános elterjedését szoros objectivitással adja elő, a pro­testánsoknak inkább látszik kedvezni, mint a Katholikus papoknak, de különösen a jezsuitáknak, kik ellen, ugy lát­szik, a legelkeseredettebb gyűlölettel v'seltetik, s kiknek vérlázító tettei közül a legsulyosbakat, de egyszersmind a történelem által is megörökitetteket (mert a történelmi ala­pot —• dicséretére legyen mondva — ellen-vagy rokonszenve miatt egyszer sem hagyja el) h iségesen fölsorolja. Ajánl­juk e könyvet olvasóink becses figyelmébe egyrészt azért, mert iránya határozott, másrészt, mert modora tanúsá­gos és egyszersmind mulattató, oda irányulván szerző minden törekvése, hogy az olvasó előtt unalmassá ne váljék. IIE L F Ö L I). Válasz interpellatiókra. P auler Tivadar vallás és közoktatásügyi minisztei : T. képv. ház ! Schwarz Gyula képviselő ur a következő interpellátiót intézte hozzám : „Van-e tudomása a ministernek arról, hogy a csalatkozhatlanságról szóló pápai közlemények az ország több püspöki megyéjében ki lőnek hirdetve? Ha van tudomása, tett-e, és minő intézkedéseket tett a kormány, megóvására, épségben tartására Magyar­ország apostoli királya azon jogának, miszerint a pápai közleményekbe, mielőtt ezek hazánkban kihirdettetnének, előzetesen beletekinthessen, és fölöttök „placetum"-ot gyakorolhasson ? Avagy elévültnek tekinti-e a minister a tetszvény­jogot, mint praeventiv rendszabályt, vagy érvényen kí­vül helyezettet, mint legalább részleg, — nem törvény­ben, hanem szokásos jogban gyökerezőt V Ha igen, ugy elégségesnek tartja-e a minister a repressiv rendszabályt, mint biztosítékot, oly bekövetkez­hető pápai közlemények ellenében is, melyek nem, mi­ként a csalatkozhatlanságról szóló bulla, hitágazati ta­nokra vonatkoznak, hanem közvetlenül s nemcsak ala­kilag, hanem anyagilag is a magyar állam közjogával jöhetnek összeköttetésbe ? Ha nem, ugy minő intézkedéseket tett vagy fog tenni a végett, hogy addig is, mig az állam és az egy­ház közti jogviszonyok végleges szabályozása folytán hazánkban a teljes vallás-szabadság és teljes vallás-fele­kezeti egyenjogúság lehetővé válik, a magyar állam köz­joga függetlenségének biztosítékai a római curiával szem­ben, a lelkiismeret-szabadság és sajtó-szabadság érdeké­vel összeegyeztethessenek ?" T. ház! Magam is azt hiszem, hogy azon ország a legszerencsésebb, a melyben a vallásfelekezetek egy­házi kérdései legkevésbé feszegettetnek a politikai tör­vényhozó testületben. De meg fogja engedni a t. ház, hogy mi még nem vagyunk azon helyzetben, hogy ma­gunkat az ily szerencsés országok közé sorolhatnók. Magyarországban még a róm. kath. egyház nem azon szabad associatio, melynek zászlója alatt külföldön a lelkiismeret szabadságát a vallásfelekezet keresi. Ma­gyarországon a római egyház történelmileg kifejlődött apostoli jognál fogva még mindig úgyszólván részese ma-

Next

/
Thumbnails
Contents