Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

raas oly merényletre. Egyfelől a társadalomnak demokraticus törekvése az irányadó hatalmat a tömegek kezére juttatván, ama hatalom valóságos birtokosa mindig az lesz, aki a tömegeknek imponál; másfelől évezredek tapasztalatai, s az előttünk folyó gyászos események tanúsítják, hogy a tömegek uralma mellett összevágó, egységes cselekvés nem lehető, ily körülmények között pedig a fegyelmezett ész s egységes hatalom, minő a jezsuitáké, okvetlen felülkerekedik. Ezek ellenében mi, kik az erkölcsi világot egy szent cél felé irányzó, s azt szabályozó gondviselésben hiszszük, bizunk a krisztusi szellem mindenható erejében, mely a templomi falak SZŰ'Í korlátai közül kitörve, ma már az európai társadalom közéletébe ment át, és a nemzetek socialis és politikai viszonyainak alakításában mind határozottabban nyilatkozván;

napról napra nagyobb tért foglal. E szellem befolyása alatt reméljük éshiszs.íük, hogy mig a történelem ama vakondjai földalatti aknáikat készitgetik, a közértelmiség m;

nd általánosabb elterjedést nyei end; s minthogy a világosság birodalmának terjedtével a gonosz szellemeknek el kell vonulniok, a sötétség ama hada minden ármányaival együtt előbb-utóbb semmiségbe fog sülyedni. Azonban óvakodjunk, hogy a jó ügyben vetett bizalom elbizakodottá ne tegyen. Nincs roszabb taktika}

mint ez ellenfél erejének csekélybe vétele, különösen szerencsétlen pedig e taktika oly ellenséggel szemben, ki saját hajlékainkban szállásol, és minden szivhez kulcsosai bir. Embereink, kik általában hajlandók a vallási mozgalmaknak korunkban csekély nyomatékot tulajdonítani, nagy tanulságot meríthetnének az Olaszoi*szágban legközelebb történtekből. A mult szent ünnepek előtt a szentszék körlevelet intézett az olasz papokkoz, melyben utasitások ndattak, mik ép járjanak el a szentségek kiszolgáltatásánál és mely esetekben kell okvetlenül megtagadniok az absolutiót. Ki a pápai birodalom elfoglalásában részt vett, ki Olaszország egy király alatti egysége mellett szavazott, kibóküléáét az istennel, azaz az egyházzal csak azon esetben nyerhesse meg, ha s ánja bánja tetteit és szentül fogadja, hogy ezentúl a szentszék és ennek parancsai iránt szeghetlen engedelmességgel fog viseltetni. A vezérférfiak azonban még akkor se nyerhessék meg a bűnbocsánatot, hanem azok forduljanak a végett a congregatio indul gentiarumhoz, sőt a mi több a confessorok oda is utasitattak, hogy a katonáknak, kik a szentszék ellen fegyvert viseltek, csak azon esetben adják meg az absolutiót, ha fel fogadják, hogy amint életveszély nélk 1 tehetik, oda hagyják a zászlót, amely alá esküdtek. Oly hatalommal szemben, mely bármily igaztalan sérelmet szenvedett legyen is, képes arra vetemedni, hogy a katonákat desertiora ösztönzi, s ez undok bűnhöz isten nevében a lelki üdvöt köti, oly hatalommal szemben, mondom, az államkormányok soha elég óvatosak nem lehetaek}

s a p'acetum megszüntetése épen most, midőn az u'tramontánok a húrt legszélsőre feszíteni készek, több mint könyelműség, politikai bün volna, bárha theoriában a placetum intézményét a vallásszabadság eszméjével összeegyeztetni csakugyan nem lehet. Jellemző, amit a Döllinger felett kimondott excommunicatio alkalmából a „Szabad egyház" tudós szerkesztője, Hatala Péter f. hó 23-iki számában ir. S minthogy egy következő cikkben szándékunk e themát, épen a H. P. által felvett szempontból bővebben fejtegetni, szabadjon a nevezett szép c{

kket itt elöljáróban egész terjedelmében közölnöm. B a 11 a g i Mór. „A müncheni érsek Döllingert a nagyobb excommunicatióval sújtotta. Az egyház legelső történetirója, a legélesb eszű kutató, ezen ténynyel az egyházból teljesen kirekesztetik, templomba lépnie tilos, szentségekben nem részesülhet, érette mise nem mondható, neve az egybázkönyörgésekben nem érinthető, minden egyházi jurisdietiótól megfosztatik, cselekvő és szenvedő választás jogától elüttetik, a szentszékek előtt sem mint ügyvéd, sem mint tanú, sem mint felperes fel nem léphet, tőle az egyházbirói segély egészen elvonatik, ker. szertartású eltemetésben nem részesülhet, sőt, ha még btinbánatosan elhunyt volna is, addig mig az excommunicatio aló] fel nem oldoztatik, érette engesztelő miseáldozat be nem mutatható. Ez az excommunicatio maior m a i fogalma, Ugyan ezzel sújtatott F r i e d r i c h történettanár is. Nagy jelentőségű tény egyházi állapotaink jelen válságos napjaiban, hogy a tudomány felkent bajnokai többé kevésbbé meghasonlottak az egyházi hatalommal. P a s s a g 1 i a, az egyház legkitűnőbb dogmatikusa, kinek hirét egykori szerzetes társainak hatalmas serege a világon széthordozá : most Turinba vonult; S c h u 1 t e az első rangú egyházijogtudós most folytatja iszonyú polémiáját a csalatkozhatlan pápaság ellen, Reuscb, L a n g e n, B a 11 z e r, mindannyi kitűnően ismert név, az oppositio terén állanak. H e f e 1 e püspök a zsinatok halhatatlan nevü történetirója még nem hajolt meg a vatikáni zsinat határozatai előtt.