Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-08 / 2. szám

ségei körvonaloztassanak , s melynek pontjai azután, mind az összes megyei iskolai tanácsnak, mind a tanács egyes tagjainak az országos törvényeken alapuló eljárá saiknál zsinórmértékül szolgáljanak. Igen helyesen cselekszi a megyei iskolatanács, ha igy utat készit saját számára, melyen azután megyeszerte a népnevelés nagyszerű feladatához biztosan és közelébb járulhat. Vegye kezeibe az ügyet, ne várjon mindent a tanfelügyelőtől, s hol három megye van egy felügyelő alá helyezve, s a törvény 124. §-ától eltérő eljárás követtetik, ott a reményeknek még véknvabb szálakra kell olvadniok. Megállapittatott még az iskolai tanács tagjainak költségpótlása ; minden egy tag napidija 3 frt, kocsibér mértföldenként 1 frt. A másik gyűlés alkalmával tett költekezés pedig tanfelügyelő ur által e'kéretett tőlüuk a haza oltárára, azon oknál fogva, mert a cultusmiiiisteriurn ide vonatkozó kasszájánál a mult költségek fedezhetésére nézve elfogyott a nóta. Ez nagyon helyes, hanem egyenlőség keclveért az ujoncozási bizottmányi sok tag urakat, adóbehajtókat, postavizsgálókat, szőllődézsma-váltsági biztosokat is >tb. stb. jó volna igy megadóztatni. Külltildi egyház és iskola. A nevelésügy Amerikában. i (Laboulaye felolvasása Everette Eduárd „0 r a t i o n » aud S p e e c b e cimü munkája felett.) (Folytatás ós Vége.) Azok között, kik legjobban átéiezték a nagyságot' mely a népek ily felvilágosításában áll, és eme szent miBsiót a legnagyobb önmegadással hajtották végre, sem ékesszólásban sem tehetségben egyetlen egy sem hasonlítható Everette Eduárdhoz ; jobb példára sem utalhatok, életénél, hogy mit' lehet kivívni kitartó munka által abban a deinokratiában, melyet hálátlansággal vádolnakj és hogy az érdem jutalmát, az általános népszerűséget mint lehet megnyerni és biztosítani. Everette Eduárd Massachusett.s-ben 1794-ben született ; atyja tiszteletben álló lelkész korán elhalt, árván hagyva hátra egyetlen gyermekét. Eiső nevelését a nyilvános iskolákban kapta, melyeknek mindig nagy tisztelője volt. Tanítója, Buckminster, kinek neve Európában ismeretlen, de ki hatáskörében jelentékeny befolyással bírt és Bostonban igen kedves emléket hagyott hátra, elég tudomáyos ember volt arra nézve, hogy az ifjú lelkét alapos tudomány nyal kimivelje. Tizenkilenc éves korában az unitárius egyház lelkésze lett, huszonegyedik évében pedig a cambridgei egyetem görögnyelv tanárává választatott. Ekkor támadt fel lelkében a szükségérzet, hogy Görög honba menjen, s ott helyben tanulmányozza a hajdankort, megtekintse a helyeket, romokat,, mükincsekket, Göröghon örök fényét, melyeket könyvből nem lehet megtanulni. Négy év alatt beutazta Európát s azon valódi tapasztalatokat sajátította el, melyeket a tárgyak látása és a különböző népek ismerete nyújthat. A „North American Review" szerkesztője és kitűnő szónok levén, helye ki volt jelölve a Congressuson ; 1825-ben választatott oda polgártársai által, s tiz évig volt munkás tagja és a külügyi bizottság elnöke; bár mérséklete gyakran a minoritáshoz láncolá. 1835-től 1837-ik bárom egymásutáni választás folytán mint Massachusetts kormányzója működött, azután Angol követnek neveztetett ki, végre Webster helyébe Fillmore elnök állam titkárnak választá. Ezekből látható, hogy Everette oly férfi volt, ki személyes érdemeinél fogva kora ifjusságában az első polcra emelkedett s ott állandóan megmaradt. Végtelenül finom ? tapintatos, müveit lelkületénél fogva, mint a hajdankor buvárlója, kedves nyelvű ismertetője, teljesen megérdemelte a classikus nevet, melylyel kortársai megtisztelték. Nincs érdekesebb valami, mint megismerni ily férfiúnak nyilvános életét s az két kötet inivében minden vonásában előttünk áll. Nem tartalmaznak azok irodalmi müveket, sem politikai szónoklatokat; hanem egyszerű beszédekkel vannak tele,. melyeket 30 év alatt tartott, midőn polgártársaival együtt volt. Természetesen különböző tárgyak jönnek elő benne, de az eszme mindig egy; a nép értelmi, erkölcsi és hazafias nevelése. A különböző tárgyak mind ezen egy eszme létesítésére folynak be. Egység van szavaiban, mint volt életében. Channing után senkinek sem volt tisztább és emelkedettebb eszméje a nevelésügyről, és senkisem fejezte ki azt határozottabban mint Everette. Beszédei: a nevelés fontosságáról a köztársaságban, a tudomány hasznáról a munkás osztályra, az elemi iskolákról, valódi remek müvek, a szó szoros értelmében ; de meg kell vallani, hogy ha a szónok tisztán látja a dolgo kat, ennek oka abban rejlik, hogy magasabb szempontból indul ki, mint a politikus, hogy fiatal éveibon sokat elmélkedett az emberi lélek véghetetlen becséről, s oly egyházhoz tartozott, mely minden symbolumot visszautasítva, az üdv elérésére egyetlen egy eszközt ismert el t i. a nevelést. Eszmemenetében nyomaira lehet találni Buckminster és Channing befolyásának: azon hozzáadás sal, hogy a forma szépségében a hajdankor lehelletét érezzük. ítéljék meg, közlöm a tudós fontoságáról tartott beszédének végét: „Nézzétek meg öszszel az erdő nagyszerű cserfáinak egyikét, ezer és ezer makkal fedezve. E gyiimölc-ök mindegyike magában rejti egy tökéletes és az atyatörzshöz büszkeségben és méltóságban hasonló fa magvát; mindegyike embryoja egy csernek, mely gyökereit mélyen fogja a földbe vetni, ágait az ég felé fogja emelni, és háromszáz télen át fog dacolni a viharokkal. Csak egy marokföld kell hozzá, mely elfedje a leesett makkot, csak egy kis nedvességre van szüksége, mely 4