Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

lenem fenyítő ítéletet hozva, azt, mint mondják, excel­lentiád elé kihirdetés végett terjeszteni. Méltóztassék excellentiádnak az értekezlet alkalmával az elnöki széket elfoglalni s leereszkedve engem lehető tévelyeim miatt bizonyítékok s tények idézetével jó útra terelni, én ez­zel csak meg lennék tisztelve s az igaz ügynek is hasz­nára válhatnék. Ha pedig főpásztori hatalmának haszná­latát akarná ellenemben érvényre emelni, ugy legyen szabad remélnem, hogy ez a legszebb, legnemesebb, leg­jótékonyabb s e hatalomnak Krisztushoz legillöbb módja volna a tanitószék, melyet ön ellenemben használna. Ha bizonyítékokstények által meggyőzetem, lekötelezem maga­mat állításaimat nyilvánosan visszavonni, mindent, mit e tárgyban irtam, visszavonni, s igy magamat megcá­folni. Az egyházra s a lelkek nyugalmára nézve ez csak jótékony hatású lenne. Mert itt nemcsak személyemről van szó. A clerusnak ezrei s a világiak százezrei gon­dolkoznak ugy mint én, s az uj hitágazatot elfogadhat­lannak tartják. Mai napig senki sem állította, még azok közül sem, kik magokat a tannak alávetették, hogy ő ezen tételek igazságáról meggyőződött. Minden barátom s ismerősöm állítja, hogy hasonló tapasztalást tett. „Senki sem hiszi azt", hallom napon­kint mindenkitől. Oly értekezlet, minőt ajánlok, és a jegyzőkönyv közzététele, mindenesetre számtalanok ál­tal óhajtott felsőbb világot fogna a dologra vetni. Excellentiád talán a nem rég neve alatt megje­lent pásztorlevélre, mint forrásra fog utalni, melyből elégséges oktatást s véleményemre nézve felvilágosítást meríthetek ; de meg koll vallanom, hogy épen az ellen­kező hatást gyakorolta rám, kötelességemnek tartom megmutatni, hogy abban a roszul értett, elferdített, megcsonkított s költött bizonyítékok hosszú sora foglal­tatik, mely fontos tények s ellenbizonyitékok elhallgatá­sával a valódi hagyománynak egészen fordított képát adja. Meg vagyok győződve, hogy az egyén, kit excel­lentiád e teendővel megbízott, nem maga gondolta ki a hamisítást, hanem jó hiszemiileg másoktól (a többek közt Cardonitól) kölcsönözte; ha azonban kész volna munkáját az ajánlott értekezleten védeni, ugy készen találna néhány óra alatt vagy állításomat megerősíteni, vagy ha ez nem sikerülne, ugy neki nyilvános elismerésemet kijelenteni. Az ügy nagy horderejéhez képest csak egy feltételt kí­vánok tenni, hogy a kir. államkormány megkerestessék, miszerint az értekezletre egy a történetben és egyház­jogban jártas államhivatalnokot küldjön tanuképen. Mint­hogy az ügy minden kormányra nézve nagyon fontos, feltehető, hogy az állam ezt megtagadni nem fogja. Az egyház múltjában nem hiányzanak tények, me­lyek bizonyítják, hogy indítványom az egyház elvei s gyakorlatának megfelel. Igy tartatott 411-ben 286 kat­holikus és 279 donatista püspök által három ülés Mar­cell i n u s császári államhivatalnok elnöklete alatt, hol az egyház vitás tana meghányatott, mire utóbbi a kath. egyház előnyére adá nyilatkozatát. 1433. cseh kelyhesek jelentek meg a baseli zsinaton, a már 18 évvel ezelőtt a constanci zsinaton kibocsátott az egyszin alatti urvacsoráról szóló határozat ujolag vizsgálat s meg­vitatás tárgyául vétetett fel, melynek végeredménye a pápai szék által is elismert, a csehek részére igen fon­tos s mélyenható, a korábbi határozatoknak derogáló szerződmények jóváhagyása lön. Még nagyobb hasonló­ság nyilvánul az általam előterjesztett értekezésben amaz, a francia történet lapjaira feljegyzett nevezetes értekezlettel, mely Du Perron evreux-i püspök és D u P 1 e s s i s-M o r n a y protestáns államférfi s tu­dós között történt, s mely 1600. Fontainebleau-ban IY. Henrik király eszközlése folytán tartatott. Annak ki­mutatásáról volt szó, hogy Mornay az oltáriszentséget tárgyaló könyvében számos hamisított s helytelen kité­telt csempészett be. Henrik személyesen elnökölt s mind­két egyházból számos tekintélyes férfiú volt jelen ta­nuként. Ez értekezlet, néhány nap elmultával, miután a Mornay idézte kitételek bizonyos száma megvizsgálta­tott, ez utóbbi betegsége által megszakittatott, azon­ban ennek dacára a kath. ügyre igen kedvező hatást gya­korolt az akkor annyira izgatott kedélyekben. Főtisztelendő érsek! Teljesen véleményére bizom az alakot, melyben az általam óhajtott s bizonyára Né­metország számtalan katholikusai által üdvözölendő ér­tekezlet tartassék, mily férfiakat állítson ellenemben ; hivatással bíró theologusokban, kik Ön meghívásának ké­szek engedni, egyházmegyéjében nincs hiány. Hogy a hitkérdés ép ugy a világiak, mint az egyháziak ügye, s hogy azok is vehetnek részt a hagyományok tudományos nyomozásában, az egyház gyakorlata bizonyítja, s a pá­pák és theologusok elismerék. Itt, a hol történelmi bi­zonyításról van szó, szívesen alávetem magamat a német nemzet legtekintélyesb s katholikus vallású történészei ítéletének. Oly férfiak, mint Ficker, Reumont, Höfler, Arneth, Kampschulte, Corne­lius, Lorenz, Wegele, Aschbach, meg tudják ítélni ha vájjon bizonyítékaim kritikai s történelmi érvényüek-e vagy sem. Excellentiád annak idején tetszésében részesité könyvemet az egyház első apostoli koráról, s Németor­szágban katholikus részről átalánosan az alapítási idő hü vázlataként tekintetett, maga a jezuitikus-ultramon­tanok köre sem talált benne lényeges mozzanatot az ócsárlásra. De ha az uj határzatok igazságot tartalmaz­nak, akkor engem azon szemrehányás sujt, miszerint az „Apostolok történetét" ferdén állítám elő. Könyvem azon egesz fejezete, mely az egyház legrégibb szervezetét tár­gyalja, azon viszony vázolása, melyben Pál és a többi apostol Péterhez állott, akkor mindez alapjában hamis, s én kényszerülnék saját könyvemet kárhoztatni s meg­vallani, hogy sem a Lukács által irt „Apostolok törté­netét," sem az apostok leveleit nem értém. A vatikáni uj tan a pápa kezébe teszi a hatalom egész teljét (totain plenitudinem potestatis) az összes egyház valamint egyesek, világiak, áldozárok, püspökök fölött, - oly hatalom, mely egyúttal igazán püspöki, s

Next

/
Thumbnails
Contents