Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

lenem fenyítő ítéletet hozva, azt, mint mondják, excellentiád elé kihirdetés végett terjeszteni. Méltóztassék excellentiádnak az értekezlet alkalmával az elnöki széket elfoglalni s leereszkedve engem lehető tévelyeim miatt bizonyítékok s tények idézetével jó útra terelni, én ezzel csak meg lennék tisztelve s az igaz ügynek is hasznára válhatnék. Ha pedig főpásztori hatalmának használatát akarná ellenemben érvényre emelni, ugy legyen szabad remélnem, hogy ez a legszebb, legnemesebb, legjótékonyabb s e hatalomnak Krisztushoz legillöbb módja volna a tanitószék, melyet ön ellenemben használna. Ha bizonyítékokstények által meggyőzetem, lekötelezem magamat állításaimat nyilvánosan visszavonni, mindent, mit e tárgyban irtam, visszavonni, s igy magamat megcáfolni. Az egyházra s a lelkek nyugalmára nézve ez csak jótékony hatású lenne. Mert itt nemcsak személyemről van szó. A clerusnak ezrei s a világiak százezrei gondolkoznak ugy mint én, s az uj hitágazatot elfogadhatlannak tartják. Mai napig senki sem állította, még azok közül sem, kik magokat a tannak alávetették, hogy ő ezen tételek igazságáról meggyőződött. Minden barátom s ismerősöm állítja, hogy hasonló tapasztalást tett. „Senki sem hiszi azt", hallom naponkint mindenkitől. Oly értekezlet, minőt ajánlok, és a jegyzőkönyv közzététele, mindenesetre számtalanok által óhajtott felsőbb világot fogna a dologra vetni. Excellentiád talán a nem rég neve alatt megjelent pásztorlevélre, mint forrásra fog utalni, melyből elégséges oktatást s véleményemre nézve felvilágosítást meríthetek ; de meg koll vallanom, hogy épen az ellenkező hatást gyakorolta rám, kötelességemnek tartom megmutatni, hogy abban a roszul értett, elferdített, megcsonkított s költött bizonyítékok hosszú sora foglaltatik, mely fontos tények s ellenbizonyitékok elhallgatásával a valódi hagyománynak egészen fordított képát adja. Meg vagyok győződve, hogy az egyén, kit excellentiád e teendővel megbízott, nem maga gondolta ki a hamisítást, hanem jó hiszemiileg másoktól (a többek közt Cardonitól) kölcsönözte; ha azonban kész volna munkáját az ajánlott értekezleten védeni, ugy készen találna néhány óra alatt vagy állításomat megerősíteni, vagy ha ez nem sikerülne, ugy neki nyilvános elismerésemet kijelenteni. Az ügy nagy horderejéhez képest csak egy feltételt kívánok tenni, hogy a kir. államkormány megkerestessék, miszerint az értekezletre egy a történetben és egyházjogban jártas államhivatalnokot küldjön tanuképen. Minthogy az ügy minden kormányra nézve nagyon fontos, feltehető, hogy az állam ezt megtagadni nem fogja. Az egyház múltjában nem hiányzanak tények, melyek bizonyítják, hogy indítványom az egyház elvei s gyakorlatának megfelel. Igy tartatott 411-ben 286 katholikus és 279 donatista püspök által három ülés Marcell i n u s császári államhivatalnok elnöklete alatt, hol az egyház vitás tana meghányatott, mire utóbbi a kath. egyház előnyére adá nyilatkozatát. 1433. cseh kelyhesek jelentek meg a baseli zsinaton, a már 18 évvel ezelőtt a constanci zsinaton kibocsátott az egyszin alatti urvacsoráról szóló határozat ujolag vizsgálat s megvitatás tárgyául vétetett fel, melynek végeredménye a pápai szék által is elismert, a csehek részére igen fontos s mélyenható, a korábbi határozatoknak derogáló szerződmények jóváhagyása lön. Még nagyobb hasonlóság nyilvánul az általam előterjesztett értekezésben amaz, a francia történet lapjaira feljegyzett nevezetes értekezlettel, mely Du Perron evreux-i püspök és D u P 1 e s s i s-M o r n a y protestáns államférfi s tudós között történt, s mely 1600. Fontainebleau-ban IY. Henrik király eszközlése folytán tartatott. Annak kimutatásáról volt szó, hogy Mornay az oltáriszentséget tárgyaló könyvében számos hamisított s helytelen kitételt csempészett be. Henrik személyesen elnökölt s mindkét egyházból számos tekintélyes férfiú volt jelen tanuként. Ez értekezlet, néhány nap elmultával, miután a Mornay idézte kitételek bizonyos száma megvizsgáltatott, ez utóbbi betegsége által megszakittatott, azonban ennek dacára a kath. ügyre igen kedvező hatást gyakorolt az akkor annyira izgatott kedélyekben. Főtisztelendő érsek! Teljesen véleményére bizom az alakot, melyben az általam óhajtott s bizonyára Németország számtalan katholikusai által üdvözölendő értekezlet tartassék, mily férfiakat állítson ellenemben ; hivatással bíró theologusokban, kik Ön meghívásának készek engedni, egyházmegyéjében nincs hiány. Hogy a hitkérdés ép ugy a világiak, mint az egyháziak ügye, s hogy azok is vehetnek részt a hagyományok tudományos nyomozásában, az egyház gyakorlata bizonyítja, s a pápák és theologusok elismerék. Itt, a hol történelmi bizonyításról van szó, szívesen alávetem magamat a német nemzet legtekintélyesb s katholikus vallású történészei ítéletének. Oly férfiak, mint Ficker, Reumont, Höfler, Arneth, Kampschulte, Cornelius, Lorenz, Wegele, Aschbach, meg tudják ítélni ha vájjon bizonyítékaim kritikai s történelmi érvényüek-e vagy sem. Excellentiád annak idején tetszésében részesité könyvemet az egyház első apostoli koráról, s Németországban katholikus részről átalánosan az alapítási idő hü vázlataként tekintetett, maga a jezuitikus-ultramontanok köre sem talált benne lényeges mozzanatot az ócsárlásra. De ha az uj határzatok igazságot tartalmaznak, akkor engem azon szemrehányás sujt, miszerint az „Apostolok történetét" ferdén állítám elő. Könyvem azon egesz fejezete, mely az egyház legrégibb szervezetét tárgyalja, azon viszony vázolása, melyben Pál és a többi apostol Péterhez állott, akkor mindez alapjában hamis, s én kényszerülnék saját könyvemet kárhoztatni s megvallani, hogy sem a Lukács által irt „Apostolok történetét," sem az apostok leveleit nem értém. A vatikáni uj tan a pápa kezébe teszi a hatalom egész teljét (totain plenitudinem potestatis) az összes egyház valamint egyesek, világiak, áldozárok, püspökök fölött, - oly hatalom, mely egyúttal igazán püspöki, s