Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-09 / 15. szám
volna kellő helyen a fentebbi cimet. Ez is meglehetős tájékozatlanság, hanem nagyobbat követ el szerző ugyanebben a részben, könyve 7-ik lapján. Tárgyalván ugyanis a 4 §-ban Egyptom lakóit, — miután egy néhány sorban valósággal a dologhoz szólott, — mintha eredeti forrásában véletlenül kettőt fordított volna, bevá g a persák és zsidók nevelésének történetébe. Egyptom ős lakói elmaradnak, hogy a) és b) pontok alatt, az imént említett nemzatek szerepeljenek helyettök. Továbbá a görögök nevelését sem lehet nemzet-politikainak jellemezni Politikai igen, de nemzeti nem. A görögök apró államocskákra oszolva nemzetet nem képeztek s nevelésök csak arra szorítkozott, hogy államkáiknak s nem a nemzetnek neveljenek jó polgárokat. A második főrész átalános vonásokban meglehetős hü képet ad. A harmadik részben az életrajzok lépnek előtérbe. A negyedikben ezek folytattatnak; de itt a Beosztás aránytalan és minden elv nélküli. Különben életrajzai közül is hiányzik az összefoglaló cément. Külön véve meglehetős mindenik ; de együtt nem adnak biztos átnézetet, szóval nincs meg az egység. Igaz ugyan, hogy a paedagogia történetének egyik föladata vázolni a módszertani elvek fokozatos fejlődését s azok hatását a gyakorlati életre ; de nem mellőzheti a külső történeti lehozásokat sem. Biztos vonásokban kellene föltüntetnie, hogy koronkint mint állott ez vagy amaz országban a népnevelés. Azonban ilyen történeti képeket szerző müvében hiában keresünk. Élet rajzainál is sok esetben megelégszik azzal, hogy az illető férfiú elveit széltiben hosszában fölsorolja, de a mester életének fejlődéséről, mely sok esetbexi elveit magyarázza, nem tud semmit. Sokrates életéből elég neki annyi, hogy született, meghalt, igy Piátónál, igy Fröbelnél. A negyedik rész végén, a magyar viszouyok rajza után, b eszél a népoktatási intézetekről s aztán ez intézetek tantárgyairól, sorba véve egyiket a másik után. Ez a rész, minden hiányai mellett,*) igen érdekes. Minthogy közvetlenül a mü rendszerébe vág s egyúttal az anyag beosztására is világot vet, itt emlékezzünk meg arról is, mit vett fel szerző a magyar nevelésügy történetéből. A Il.-ik részben : Magyarország tanügye az Árpádok alatt. Magyarország tanügye Mátyás és a Jagellók alatt. A IV.-ik részben : gr. Brunswick Teréz. Weinhoffer József, Peregriny Elek és Márki József. B. Eötvös József. Azután a kassai népoktatási intézetekről. Szóval a 368 lapból közel másf l százat szentel a hazai közoktatásügy történetének. Ez bizony elég szép figyelem, s ha szerző ismerte volna a hazai nevelés történetét, szép rajzot nyerhettünk volna e tekintélyes téren. Hanem könnyebb a németeket másolni, mint utána kutatni a mieinknek is. Igy csak a könyvet *) Igen nagykar, hogy mint maga a népiskolai, t o r v é n y, szerző is megfeledkezik a nem-épte.stü gyermekekről s az azok nyomorát enyhitő intézetekről. Avagy a nevelés törtenete mindezeket mellőzheti ? K. drágította, de reális hasznot nem tett. Mert lássuk csak b. Eötvös életrajzának mellékleteit: a) Eötvös fölhívása a népnevelési egyletek alakítására, b) a népnevelési egyletek előleges tervrajza, c) a néptanítók lapja 1868 évi február 6. első számából Eötvös szózata a tanítókhoz, d)>népisk. törvényjavaslat, e) e törvényjavaslat feletti vita az alsóházban f) ugyanannak tárgyalása a felsőházban g) az 1868. XXXVIII. t. c. s z ó s z e r i n t, h) a népisk. tan-, vezér és olvasó könyvek kidolgozása tárgyában öszszehivott bizottság 1868. aug, 3—11-ig tartott értekezletének jegyzőkönyve. Vájjon olyanok-e ezen után nyomatott cikkek, melyek azt a 100 lapot megérdemelnék? Nézetem szerint igen hasznos dolgot tett volna szerző, ha a speciális magyar viszonyokat tette volna müvének központjává. Tudjuk, hogy az ismeretlen fölfoghatását mennyire megkönnyíti a már ismerthez való viszonyítás. Mihelyt túlhaladt az ezredik éven, lépett volna hazai földre. Ipolyinak sikerült egyes hulladékokból összealkotni s visszaállítani a magyar hitregészetet: ha szerző művészi kézzel nyúlt volna a föntmaradt adatforgácsokhoz, legalább sejtethette volna velünk közoktatásunk múltját. De szerző egy szót sem hallat a népiskoláról, a tudós nevelésről beszél ugyan, fölhozza Mátyás stb. korát; azonban a népneveléséről semmit. Pedig már az Anjouk alatt, sőt az Árpádok századaiban léteztek az úgynevezett fárai vagy is néptanodák s községeink lelkészei s a szerzetesek gondoskodtak a körökb en növekedő kisdedek elemi képeztetéséről. Aztán a legújabb iskolázás sem a 68-iki népisk. törvénynyel kezdődik. 1777. II. József már intézkedik 1806-ban már a falusi és kisvárosi iskolák egy tanitó alatt két osztálylyal rendeztetnek, úgyszintén nagyobb mezővárosi s kisebb nagyvárosi iskolák két tanítóval; nagy városi iskolák három osztályban s három tanitó alatt stb. 1855-ben Thun miniszter állapítja meg a falusi iskolákat 3, a városi iskolákat négy osztálylyal. Majd 1866. a tiszáninneni ref. egyházkerület is tantervet ad ki stb. A benső történet is érdekes lett volna, s mindenesetre érdekesebb, mint az, hogy ezt vagy amazt az intézetet micsoda fejedelem látogatta meg, pedig ilyenekről emlékezett szerzőnk. A könyvészeti rész az egész műben hiányos. Nem a forradalom óta vannak nekünk tankönyveink. 3 azóta nemcsak annyi. Még az öreg kis tükör is kimaradt. (!) Azután a legújabb időkben . zereplő egyéniségekről is szólhatott volna, de beérte Márki urékkal. Tisztelet ezen férfiaknak, de ők sem találhatták volna magokat szebb társaságban, mint egy Göncy, Nagy László, Mennyei, Árvay, Gáspár, Környei stb. Végezhette volna az egészet az első országos tanitógyüléssel, melyet mindannyian egy uj kor kezdetéül üdvözöltünk. És mindez azon a 100 lapon, melyet a terjedelmes utánnyomásokkal elfoglalt, elfért volna. S talán fontosabb leende a speciális érdekű s csak függelékbe való kassai monográfiánál. Azonban van még más is szerző munkájában, melyet szó nélkül hagyni már csak azért sem lehet, mert