Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-02 / 14. szám

befolyások alatt; továbbá visszautasítja a garantia-törvényt, s egyszersmind azon módosításokat is sajnálja, melyeket abba az olasz kamrák fölvettek. A pápa elutazási szándékának híre is mindegyre végig járja a lapokat; de talán senki sem eseng nagyon a magas vendégért. Egy hir szerint a bajor követ ama fölszólítást, hogy a pápa menhelyének kieszközlése érdekében közvetítőül szolgáljon s tapogatózzék, visszautasitá. Egy másik hir szerint az angol Kormány megszünteti a római követséget, s teendőit a flórenci angol követségre ruházza. — München.A theologiai kar elhatározása megtörtént. Reithmayer, Haneberg, Thalhofer, Schmid, Reischt és Bach tanárok, amint az A. Z. most értesít, már 1870 november 20-án kinyilatkoztatták az érseknek, hogy ők ugyan eleinte teljesen osztották főpásztoruk kételyeit a „Constitutio prima de ecclesia Christi" negyedik fejezetének elfogadását illetőleg ; „de midőn a julius 18-iki 4-dik ülésben jelen volt atyák majdnem teljesen egyértelmüleg szavaztak ezen, az egyház feje által megállapított és kihirdetett constitutiora, midőn hozzá a német püspökök többsége Fuldából kibocsátott pásztor - levelében a vaticani zsinatot, mint amely a szükséges szabadságot nem nélkülözte, oecumenicusnak és épen igy a negyedik ülés határozatait is oecomenicusoknak elismerte; midőn továbbá, amint Nagyméltóságod bizonyítja magas iratában „a zsinati kisebbség legtöbb püspökei utólagos beleegyezésüket valamely módon kijelentették" és midőn, amint ismét Nagyméltóságod hasonlóképen bizonyítja „egyetlen egy kath. püspök sem kelt ki nyíltan a hozott határozatok érvényessége ellen ," igy tehát mi is a theologiai karnak alólirott tagjai kinyilatkoztatjuk! hogy oly erkölcsi közmegegyezését a gyűlésnek véve alapul, a vaticani zsinat oecomenicus jellegét, és ugyan ennek határozatait különösen a de ecclesia Christi szólókat feltétlen odaadással és szilárd meggyőződéssel valljuk. a negyedik fejezet magyarázását illetőleg, mely az egyházfő csalhatatlanságát mondja ki, a több zsinati atyától legújabban kiadott pásztorlevelek egy mástól többé kevésbé eltérnek. Midőn nekünk semmi kielégítő ismerete az egybevágó határozmányoknak nem áll rendelkezésünkre, biztos választást ezen felfogások között nem találhatunk, és ezért vonakodunk e fejezet részleteit illetőleg nyilatkozni, ós vonakodunk ettől annyival inkább, mert lehet, hogy előbb vagy utóbb hiteles magyarázata fog következni. Március 15-én telt le a határidő, mely alatt Döllinger és Friedrich tanárok beleegyezését várták. Theonas és Secundus szilárdak maradtak a nicaeai zsinaton is. A két müncheni megmentette becsületét. Egyházuk várja további tetteiket, vagy menthetlenül elveszett Beszélik, hogy a terv, Döllingert az ezen évi igaz -gató vála ztás alkalmával Magnificusszá választani, az illetékes körökben szilárdul áll. A küzdelem az egyházi pártok között már előbb meg fog tán kezdődni. De vájjon való-e, mint Döllinger március 9-én zárelőadásában mondta, hogy az egyháztörténelem tanulmánya vájjon oly tanulmány fog-e lenni, mely „a jelen zavarokban útbaigazító Ariadné fonalat nyújthat" — vagy vájjon nincs-e sokkal inkább ideje, hogy minden pergament mellőzve, a kegyes keresztyén nép bosszús szivének egy tettre keltő Előrét! kiáltsunk ? — Strassburgból irják a „Prot. Kirchen Ztg"-nak : Az elsassi protestáns egyház jövőjének kérdése, mely már régóta foglalkoztatá itt az elméket, a béke megkötése óta mindinkább előtérbe lép. Miként fognak tartományunkban az egyházi viszonyok szabályoztatni ? Az eddigi szervezet érintetlenül maradand-e vagy meg fog változtatni? És mik lesznek az ez esetben behozott változtatások? Szabad elveken fognak-e alapulni, vagy a confessionalis irányzat , mely ó-Poroszországban oly nagyon virágzik, nálunk is uralomra fog jutni. Ezek a kérdések, melyeket hangoztatnak s melyekre' igen különbözők a feleletek. Sokan nem aggály nélkül pilla ntnak a jövőbe. Ök tudják, mely irányúak hódolnak a kormánykörökben, és félnek, hogy felsőbb helyen nem lesz elég az, hogy Elsass és Lotharingia meghódittatott, hanem isten parancsaként fogják venni, hogy azokat egyházilag is meghódítsák, a liberalismustől megszabadítsák és a lutheri orthodoxiának megnyerjék. Fubri tudor fölhívása Elsasz-Lotharingia egyházi viszonyai szabályozásábani közreműködésre, úgyszintén a confessionalis párt fáradozásai a német hatóságok kegye megnyeréseért, rájok nézve fenyegető jelei egy hamarjában előállandó egyházi reactiónak. E félelmek, bár nem egészen alaptalanok, még is túlságosaknak lenni látszanak. A német hatóságok szándéka eddig ugyan nem ismeretes, de lehetetlen, hogy a létező viszonyokat oly kevéssé ismerje, vagy oly kevésre becsülje, hogy egyházi törvényeinket és intézkedéseinket a szigorú és türelmetlen orthodoxia értelmében alakítsa át. Az elsaszi egyház lelkészeinek és községeinek többsége a mérsékelt szabad elvnek hódol, és megbocsáthatlan bal lépés volna a confessionalis lutheranismust tartományunkban uralkodásra hozni akarni. Ily vállalat nem csak közelégületlenséget, hanem ugy hi községek mint a lelkészek részéről kitartó s legyőzhetetlen ellenállást hozna létre. Mégis, a mint mondják, e félelmek túlságosaknak látszanak. Fabri tudor felhívása semmi esetre sem jogosít fel erre, mert bármi is az ő theologiai álláspontja, egyházpolitikai szempontból épen nem lehet őt szükkeblüséggel vádolni, és ő bizonyosan tudja világos pillantatával a viszonyokat méltányolni és azokat számításba is venni.