Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-02 / 14. szám

mel fogadja, s véleményezés végett az egyházmegyéknek kiadatni határozza. íme tehát ugyanazon kérdés egy időben csak az én tudtom^szerint is két egyházkerületet foglalkoztat, s lehet, hogy a más két ref. egyházkerületben is van eféle mozgalom, az erdélyiek pedig — mind e tárgyban immár intézkedtek — e tekintetben nyugton lehetnek. Méltó azért, hogy e fontos kérdéshez az időszaki sajtó utján is hozzá szóljunk, ha nem használhatunk, talán nem is ártunk. Az e.-kerületi inditvány legalább két tanítói képviselőt javalt az egyházmegyére. Részemről a két képviselőt nem tartom kielégítőnek, inkább óhajtanám, hogy a hányszor öt rendes tanitó van valamely egyházmegyében, annyi egy képviselőt küldjön a tanitói testület, tehát tízből kettőt, tizenötből hármat húszból négyet és igy tovább. — Okaim ezek: 1. Maga a tanügyi bizottság indítványa hibásan van a pesti egyházmegyebeli viszonyokra alapítva, azok által is legalább némileg indokolva, mert az emiitett egyházmegyei tanitók nem két, hanem régebb három, napjainkban pedig négy tag által szokták magokat az egyh. megyén képviseltetni, amint ezt a jegyzőkönyvek világosan mutatják. 2. Ha igaz, ho?y a több teendő mindig több erőt követel, akkor két lanitó nem képviselheti épen olyan kielégitőleg valamelyik nagyobb, p. o. hatvan iskolás egyházmegye, helyesebben iskolamegye nevelési ügyét, mint ugyancsak két tanitó egy kisebb, p. o. harminc iskolás megye iskolaügyét. Amiből természetesen következik, hogy a tanitói képviseletet célszerűbb az iskolák, vagy ami körtilbelől egyre megyen ki, a rendes tanitók számához arányosítani, hogy : ha már fennálló viszonyaink között nem lehet minden iskolának saját tanitó képviselője, ami pedig a légészszerübb volna, legyen legalább minden öt—hat rendes tanitó közül egy képviselő. Amely kívánság kivihetősége mellett bizonyít az is, hogy az Erdélyi egyházkerületben ez már tényleg igy van. Lásd az 1868-dik évi zsinati jegyzőkönyvet. 3. A tanitók számához arányosított képviselet, jótékony hatással lenne az iskolajárásonként immár országszerte fejledezni kezdett tanitói körök címe alatt ismeretes intézményre is, mert minden ilyen körből egyegy képviseli' rendesen megfordulván a hivatalos tanácskozásokon, az ilyenek társaikat mindig könnyű szerrel tvdnak tájékoztatni a nevelésügy hivatalos állapota felől. 4. A létszámhoz mért képviselet nem csekély befolyással leendne az önálló tanitó-egyletek életére is. 5. Az aránylagos képviselet által több életre való tagot nyerhetn ének az egyházmegyei tanügyi bizottságok, sőt az egyh.-megyék is. Különösen egyh.-m. iskola-felügyelő mind a tanácskozásra előkészítendők elkészítésében, mind pedig a megállapítottak végrehajtásában több buzgó támogatókra találna, mert eg} felől a bennünk helyezett bizalom emelni szokta jóra törekvésünket, másfelől pedig aminek elméleti megalkotásában magunknak is van valami részünk, annak gyakorlati keresztülvitelében annál inkább buzgólkodunk. Kívánatos tehát, hogy midőn korunk nevelésügyi követelményei oly magasra emelkedtek, sőt a legközelebbi időben valószínűleg még emelkedni fognak, ha tanítóink anyagi javadalmazása csak is szegényesen telik, legalább a jogviszonyok legyenek mivelt emberekhez minél inkább illeszkedők, külünben csak értelmi ós erkölcsi nyomorékok fogják szemeiket ez életpályára fordítani. Szakács Mózes. BELFÖLD. Még egy szó a „biblia-terjesztő társulat" kiadványai ügyében. Nagytiszteletü szerk. ur! Miután a „Prot. Egyh. és sk. lap" f. évi ll-ik számában bizonyos — k— jegy alá rejtőzött criticus, hevesen (hogy a tényt jobban megközelítő keményebb kifejezést ne használjak) megtámadja az angol biblia-terjesztő társulatot, saz igazsággal merőben össze nem férő dolgokat mond el róla: igazságérzetem által fölhiva érzem magamat fölszólalni, hogy azon megtámadásokat valódi értékökre leszállítsam. Fentebbi állitásom igazolására nem szükséges meszsziről hozni bizonyítékokat, miután említett cikk már maga-magában hordja bírálatát, minden figyelmes olvasó előtt. A cikk eleje ugyanis nagy phrazisokban, „s z e 1-lemi métely, tudatlanság, babona" terjesztésével vádolja a biblia-terjesztő társulatot; s a cikk végén mégis a bíráló csak annyit tud, magukkal a társulat kiadványaiból vett citátumokkal is bebizonyítani, hogy azok rosz magyarsággal vannak szer• kesztve. Mintha csak a cikkíróról mondta volna Phaedrus: „Mons parturibat, at ille murem peperit. Hoc scriptum est tibi, qui, magna cum m i -naris, extricas nihil." A „missió földképének leírását" én is átolvastam, s nem találtam benne semmi butitót, semmi szellemi mételyt, semmi olyat, mely az olvasónak netaláni földrajzi ismereteit lerontaná. De hogyan is lehetne butító egy ily iratban ? Semmi egyéb az, mint egyszerű magyarázat egy mappához, melyen e föld lakosai vallásaik szerint vannak megkülönböztetve, különböző szinek által, s melyen a missió társulatok működési köreit bizonyos vonalok jelezik. Az egész tehát egy képmagyarázathoz hasonló. — Nyelvezete, az igaz, nagyon rosz, s ha csak ezt rótta volna meg benne a cikkíró ugy nem lenne ellene semmi kifogásom.