Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-02 / 14. szám

uralkodó párt eljárása által kényszeritette őket kiválni közttlö k";1

) s egyszersmind egy szabad és hü közzsinatra ápellálnak. A közzsinat maga is megdöbbent az 1733-ki eljárás következményeitől s lépéseket tett kibékiteni a „különváltakat." Nem sikerült; a rab kiszabadult börtönéből s nem óhajtotta ismét hordozni a békót, ha mindjárt még oly könyü is. Nem volt más választás: a közzsinat végleg kirekesztette Erskine-t és társait az egyházból 1740-ben. Vannak emberek, kik feltűnő örömet találnak tervek csinálásában ott is, hol a dilemma teljesen világos, ugy, hogy tertium non datur. Mondják például, hogyha Erskine nem vált volna ki az egyházból, meglehet annak reformálása minden keményebb rázkódás nélkül esett volna meg. Mintha oly könnyű lenne sárból tejfelt csinálni, vagy tiszta csermelylyé változtatni a posványt, midőn emberi számitás szerint inkább félő, hogy aki sárban fürdik maga is piszkos lesz, hogy többet ne mondjak. Előtte nem volt más választás, mint vagy meghajolni az általa kárhoztatott törvény előtt, vagy hiven megállva elve mellett, elhagyni az állam-egyházat. Mert megjegyzendő, hogy a zsinatok eleitől fogva aszigoru törvényesség terén állottak, s maga az intézmény sokkal inkább megérdemli a kárhoztatást, mint az azt élvező s annak engedelmeskedő egyének. Ha az egyház szövetségbe lép az állammal, ne bámuljon, ha minden perc örök jogainak védelmére szólítja, s tán utoljára a védő eszközt is elejti kezéből, hogy saját maga legyen eszköz a világi hatalom kezében. De menjünk tovább. Az egyház megtisztult a zajgó elemtől, s ezután a kényelmes, szolgai párt, akadály nélkül folytatta rideg eljárását, s felemelt fővel taposott minden észszerüleg óhajtott népjogon. De a „lovas bizottmány" erőszakos eljárása, mely néha katonai erőt is használt a pap-igtatás alkalmával, csakhamar uj alkalmat adott buzgó és független szellemű lelkészek felszólalására, aztán ellenállásra, mig végre egy az előbbihez hasonló tény és történet léteit adott a „segély egyházinak, (Relief Church) Gillespie Tamás letétele által. A mérsékelt*) párt teljes hatalmat nyert az egyház kormányon ; s féktelenül gyakorolta jogát, gyakran idézvén elő oly eseményeket, melyek szomorúsággal tölthettek el minden nemes lelket, ugy hogy méltán nevezi Dr. Chalmers ezen kort „az egyház sötét korának", gondolom, ellentétül a szabadsággal, melyet Jézus hagyott az egyház világosságául. Ezen párt semmitől sem riadott vissza: hiába az ország törvénye mellette volt, az evangélium törvénye pedig majd mitse nyomott a latban, s *) they have been compelled to make a secession fromthem *) Moderate név még 1687-ből veszi eredetét, midőn II. Jakab kibocsátotta a „türelmi rendeletet", amely igy szól: „megengedjük és tűrjük a mérsékelt presby terieket" — wee allow and tolerate the moderate presbyterians — to have certain small mercies. igy néha megesett, hogy a beigtatás a néptől üresen hagyott templomban hajtatott végre. Minden erőszakolt eljárás mélyebb és égetőbb keserűséget okozott a nép szivében, mig végre a keserűség megvetéssé vált; a nép rajként tódult az ujon alakult független egyházak kebelébe, hol nyugalmat és lelkiismeret-szabadságot remélt találni, ugy hogy a nevezett egyházak hatalmas testületekké váltak, s nagy befolyást nyertek az országban. Természetesen erre nem lehetett szemet hunyni, s a tárgy a közzsinat elébe került, hol aztán a véduri jog élénk vitatás alá jött. De az idő még nem érlelte meg a gyümölcsöt s a mérsékelt párt mindenre talált meggyőző feleletet biztos helyzetében. Ha aggodalmas hangok panaszoltak, hogy eme durva eljárás miatt a nép tömegesen hagyja el az állam-egyházat s csatlakozik a különváláshoz, hadd menjenek, mondá a más rész, annál teljesebb békét fognak élvezri az itt maradók, Az állam-egyház ezen korban hasonló volt egy élő halotthoz, melyben élet-szikrát csakis azok sejtettek, kik közvetlen összeköttetésben álltak vele, mig „a különváltak" buzgósága, pezsgő élete, erőteljes mozgása kissé fel nem rázta álmából, hogy munkához lásson. De ez is hasonló volt a tunya dolgos ámolygásához, ki dolgozni látszik ugyan, de minden eredmény nélkül. Hiába keressük ama korban a mostani pezsgő, élénk missiószellemet, midőn maga a missio-terv is „alkotmány ellenesnek" tartatott az 1796-ki közzsinat túlnyomó többsége által, s minden kis ártatlan missio-egylet „titkos gyüldének" látszott egy megcsontosult moderate pap előtt, kik hogy megfojthassák a missio ügyét, lázongás bélyegét sütötték homlokára. De elég! A mérsékelt párt a 18-ik század végén virágzása tetőpontját elérte, s ezután a melegebb korszak lassanként olvasztotta a jeget sziveikről, s előkészitette a kedélyeket a nagyszerű, az államegyházatalapjában megrázó 1843. kitörésre, mely a „szabad egyházat * Fre-Church — adta Skóciának becses ajándékul. A 19. század elején az egyh. élete sebes lüktetésnek indult minden irányban és minden oldalról. Az egyh. már csaknem kiaszottnak látszó fája ismét rügyezni kezdett, s az ev. párt buzgó igyekezete rávette a közzsinatot felkarolni a missio-ügyet, s igy kitörölni az előbb ejtett szégyen foltot. Indiát fogadták el nagyon természetesen munka-térül, s mint első missionarius Dr. Duff 1829-ben elindult a nehéz pálya felé, mely emberileg szólva, nevét megörökitette. *) Egyházi és politikai események befolyása ragadta az egyházat nem is képzelt sorsa felé. Különösen fontos egyházi esemény történt 1820-ban. Az első Secessio, mely 1745-ben Burgher és Anti-Burgher pártra oszlott volt fel, a nevezett évben ismét egyesült, s nagyon fólel*) Dr. Duff jelenleg végtelen tiszteletben áll egész Skócia és az egész missio-világ előtt. A mult év nyarán Pesten is volt, Siriábol visszatérő útjában. Elég egyszer látni és hallani e tiszteletr« éltó őszt, és szeretve bámulni.