Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

Pest, március 26. 1871. PROTESTÁNS r SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ HIRDETÉSEK DIJA: Helyben, házhozhordással és Vidékre postai tül-1 4 h á

b

-t sor több8zö

r

i beiktafelevre 4 frt

"' e

^e8Z evre 8 fr

t

Előfizet-^ tágánál 5 egyszeriért 7 kr

. sorja. Bélyegdij külön 3u kr. í hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Negyedéves előfizetőinket figyelmeztetjük: szíveskedjenek mielébb intézkedni a lap tovább küldetése iránt, nehogy fenakadjon. Teljes példányok még mindig kaphatok. Az egyliázi-reloriii alapeszméje. (Feleletül Szász Domokos a „Reform-egylet kérdéséhez1

' cimü cikksorozatára.) IV. Mott«: Engedelmeskedjünk az időnek. Ne tartsuk fel makacsságból azt, ami összeroskad ; ne siessünk szerfelett azt megalapítani, ami jelenkezik. Constant Benjámin. Miután én a megindult reform-mozgalomban íüzetesb szerepre nem vállalkoztam, bátran Kovács Albert barátomra, mint első kezdeményezőre; bizhattam volna annak evictióját, s az eddig tett lépések igazolását; azonban oly nagy részem volt az előzményekben, melyek azt előidézték, és oly szivesen járultam a mozgalom megindításához, hogy némileg magamat a dolog szerzőjéül is tekinthetem. Azért tartottam kötelességemnek el nem utasítani magamtól a felelősséget oly elvek hirdetéseért, melyekért évek óta küzdök, s melyek életem hitét képezik. Felveszem tehát a fonalat ott, ahol elhagytam, és remélem, sikerülni fog meggyőzhetni olvasóimat, hogy nem hiába kerítettem oly nagy feneket a dolognak, melynek érdemszerinti méltánylása csak azon előzmények világos felismerése után lehető, melyekhez csatlakozni kiván; meg kellett matatni, mit akart vallásunk szerzője, mit akartak a reformátorok, hogy tisztába jöhessünk a felől, mit akarhatunk, mire törekedhetünk mi, kik azoknak méltó örökösei csak akkor leszünk, ha művöket azon szellemben folytatjuk, a melyben ők gondolták. Mert, hogy eleve kimondjam, én vallást a szó gyakorlati értelmében, istennek revelatioja nélkül képzelni nem tudok. Kantnak tökéletes igaza volt, mikor a vallást ugy definiálta, mint a lelkünkben gyökerező erkölcsi törvényeknek oly alakban történő előadását, hogy azok, mint isten parancsai jelenjenek meg ; de okvetlen hozzá kell tennünk, hogy az erkölcsi törvényeknek oly alakbani feltüntetése a valóságnak teljesen megfelel, amennyiben azoknak alkotója és teremtője csakugyan isten.. De mert e kijelentés szakadatlan, teljes értéke szerint az csak a múlttal való folytonos kapcsolatban fogható fel, s csak igy érvényesíthető. A vallás terén eszközlendö reformok positiv sikere e szerint lényegesen attól függ, hogy mily viszonyban állnak azok a vallásigazságok eddig történt revelatióihoz. Azzal, hogy az eddigi egyházi tant legtöbb pontjaiban megtámadjuk, hogyannak alapjait megingatjuk, korántsem lesz elérve, ami céloztatik, t. i. tisztultabb vallásnézetek meggyökereztetése, mélyebb kegyesség telélesztése;

hanem halomra fog döntetni a régi, anélkül, hogy annak helyébe uj szellemmunkára való ébredés következnék. „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat!" Reánk más nagyobb feladat néz, nekünk az élőkért kell müködnünk, építnünk kell, hogy a réginek okvetlen bekövetkezendő összeomlásakor, készületlen ne találjon a katastropha. Mi, kik a szellemek jelenlegi mozgalmában egy uj, jobb korszak fényes nappalának hajnalhasadását látjuk, azt is tudjuk, hogy a felkelő nap nem lehet 25