Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-19 / 12. szám

tette ki szerző, de tán nagyon is körülményesen, ngy hogy eszmét eszmével űzve, csaknem végetlenül prédikál, ami különben csak szerzőnek nagy termékenységét bizonyitja. Következik Székács József két beszéddel. Az első ily cim alatt :„Jézusbucsuzó szeretetének nyilván ulásairól a lábmosásba n," e szeretetet, mint a lemondásban kibeszélhetetlent, a tűrésben kimerithetlent s a példaadásban utólérhetetlent tünteti fel. A másik e kérdést fejtegeti : „ A gyötrődő Krisztustól saját gyötrelmeinkre nézve mit tanulhatunk?" s azzal felel meg reá: hogy tanulhatunk tőle tűrni mely türelem előre is elkészül a bekövetkezhető szenvedésekre; a bekövetkezetteket pedig ugy tekinti mint a melyeket menynyei atyánk szeretete mért reánk ; mely elismeri, hogy a mi szenvedéseinket kisebb-nagyobb mértékben megérdemlettük, de a mely mindamellett hiszi, hogy Istennek irgalma utat nyit nekünk a szabadulásra ; tanulhatunk tőle továbbá: imádkozni, és pedig bizalmas, hivő hódoló lélekkel, a mi Krisztusnak is erőt adott, nagy munkájáuak elvégzésére, s végre tanulhatunk tőle ébrenséget, mely a szenvedést soha bűnnek kútfejévé nem teszi, hanem ugy viseli azt, hogy azáltal is jó példát adjon másoknak, nevezetesen pedig, mig saját könnyei folynak, idegen könynyeket törüljön le. Mind a két beszéd, de különösen a második, valódi remek mű 5 a kéz alatti kötetnek igazi gyöngye. „E v a n g é 1 i o m i hivatásunk" Horváth Sámuel tót-komlósi ev. lelkésznek, az ó-aradi ev. templom felszentelésekor tartott beszéde, Máté 5, 14, 15, 16 felett. E hivatást három fŐvonásban, mint m agasztosat, küzdelemteljeset, s áldásd u s a t jellemzi szerző. Bizonyítékait nagyobbrészt a szentírásból meriti, a mi a beszédnek bizonyos kenetteljességét kölcsönöz, mely — egy-két mindennapias kifejezést kivéve — az egész beszéden végig ömlik. „Mi tette Jézust az élet mesterévé?" nagypénteki beszéd I. Pét. II, 21. felett, Garz ó Gr y u 1 a ref. tanártól. Szerző e kérdésre három pontban felel meg, s kimuatja, hogy Jézust a rendületlenhit, arendületlen szeretetsa re idületlen remény tevék az élet mesterévé. Művészien kidolgozott bibliai zamatu, tartalmas beszéd ez, mely vallásbölcseleti gondolkodásra mutat. Látszik, hogy szerző mint egykori losonci és pesti segédlelkész, mivelt közönséghez van szokva. E beszéd is, akár annak külcsinját, akár béltartalmát tekintjük, intelligens publikum igényeihez van mérve, s azoknak teljes mértékben meg is felel. Következik Kitter István gyönki lelkész s a dunántuli ev. egyházkerület aljegyzőjének húsvéti beszéde. „Miért van az, hogy isten feltárta nekünk a sir t, s még is titkos fátyollalelfedte azt?" melyben kimutatja szerző, hogy az Isten csakugyan feltárta nekünk a sir titkát, de egyszersmind szent homálylyal boritá azt be ; s aztán azon fontos kérdésre is megfelel: hogy miért tevé azt az isteni bölcsesség ? Ennél szebb nagyszerűbb húsvéti eszmét képzelni is alig lehet, s ha hozzá teszszük, hogy szerző azt igen szerencsésen vitte keresztül ; világos, hogy nem közönséges munkával van dolgunk. Szerző valódi theologus, ki a vallás örök, elévülhetetlen igazságait, a bölcselet magaslatáról tekintve tárja elénk, s az emberi kebel legtitkosabb húrjait pendítve meg, a hallgatót mindvégig leköti s önkénytelenül magával ragadja egy magasabb regióba. „Az emberi lélek halhatatlan," húsvéti beszéd Apcst. csel. 10, 34—41 nyomán, Z elenka Dániel vanyarci ev. lelkész, s kiérdemült főesperestől. Szerző a meggyőződés hangján szól hozzánk, s tételét, szép keresztyéni eszmék láncolatán, az Isten jósága, bölcsessége, igazságosságából folyólag bizonyítja be. Loncy Gyula arci ev. lelkész J á n. XX. 19 —23 nyomán, „a béke áldásait" mutatja ki, magunkban, a család körében, az egyházban, s az országokban. Tárgya szép felosztása is, s a kivitel ellen sem lehet kifogásunk. Csak az első részben előforduló hasonlat kissé erőltetett. S ezzel befejeztük volna az e kötetben előforduló szónokok, iletőleg beszédeik sorát. Azonban annak végén költeményeket, illetőleg imákat is találunk G y ő r y Vilmostól. Ha nem csalatkozom, a szerkesztő ezen eljárás által a „Protestáns egyházi beszédtár" I. kötete egyik ismertetőjének akart felelni, ki nevezett irót az egyházi költészet mélyebb és alaposabb tanulmányozására utalván, egyszersmind ennek hivatottságát az egyházi költészet terén, mintegy kétségbe látszik vonni, vagy legalább is kérdésessé tenni. Ha a fennforgó esetben ez volt szándéka a szerkesztőnek, akkor tökéletesen célt ért. Mert, hogy mennyiben volt indokolt az ismertető ezen eljárása arra eléggé megfelelnek a kéz alatti költemények, melyekben a mély vallásos érzelem s ihlettség a művészettel karöltve jár. Ha végül mindent egybevetünk, ugy a II. kötetben, a beszédek tartalmasságát tekintve haladást tapasztalhatunk, a mi eléggé tanúsítja ugy a szerkesztőnek, mind a munkatársaknak komoly törekvését, mely által a maguk elé tűzött szép célt eltérni igyekeznek. — Ennélfogva nincs egyéb hátra, minthogy a nemes célú vállalatnak szerencsét kívánva, azt a Közönségnek meleg pártfogásába ajánljuk, a melyre az a legnagyobb mértékben érdemes ! Bauer Adolf, hidegkúti ev. lelkész.