Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

den pénz s z é p, ha ő söpörheti azt zsebre. De, hogy e szellemi métely terjesztésében tisztességes társulat is részt vesz, az már igazán elszomorító jelenség. Közelebb a „bibliaterjesztő társulat" egyik ügynökével találkozván, szemlét tarték könyvei fölött, s megdöbbenve tapasztalám, hogy ládájában a biblia mellett a ponyvairodalom legcsepttsebb termékei foglalnak el nem épen kis helyet. Volt ott i! indenféle szent és nem szent „história" 1 krajcártól egész 20 krajcárig, szörnyen népszerűen irva és pedig egyenesen a protestáns köznép számára. Valóban alig hittem szemeimnek, hogy egy tisztességes cég nem átalja ily hitványságokkal beszennyezni magát. Ha valahol, itt bizonyul be, hogy „olcsó húsnak mily pogányul hig a leve!" Egész katalógusát állithatnám itt össze a prot. köznép felvilágosodottságának, vallásosságának emelésére irt fércmüveknek; de nem akarom e becses lapok hasábjait azoknak még puszta cimeivel sem .profanáim. Legyen elég példa gyanánt csak „A missió földképének leírását" előhoznom, mely különben egy meglehetősen hasznavehető térképhez van mellékelve. Csudálkozhatik Nagytisztelettiséged, hogy volt elég lelki erőm a 16 lapnyi fércelményt átolvasni. Valóban magam is csudálkozom. De nem sajnáltam a drága időt; mert meg akartam győződni, hogy a gyanús firkák érnek-e legalább egy hitvány hajítófát; s mert már a cimek után ítélve kénytelen voltam föltenni, hogy ez utolsó históriák aligha nem minden ellenőrzés nélkül csempésztetnek be egyszerűbb hitsorsosaink házaiba, hogy ott a különben sem igen erős tudást épen tudatlansággá s babonává törpitsék le. S gyanúm nem volt alaptalan. Maga „A missio földképének leírása" oly értelmetlen, hasznavehetlen firka, mely semmire sem alkalmatlanabb, mint hogy a netaláni földrajzi ismereteket gyarapítsa, vagy hogy a járatlanoknak csak némi tájékozást is nyújtson. Már maga a nyelvezet, a mondatszerkesztés benne oly magyartalan, tehát értelmetlen, hogy magyarázásra épen nem képes; a dolgok leírása pedig oly ügyetlen, sőt primitív, hogy még azt a kis hasznot is megsemmisíti, melyet a néző a térkép vizsgálásánál puszta szemléletből szerezhetne. Néhol oly történelmi és kozmologiai előismereteket látszik föltételezni, milyeneket csak legalább is gymnáziumot végzett egyéneknél kereshetni, máshol pedig oly képtelen fecsegésbe siilyed, hogy az embernek a haja is feláll olvasásközben. Rettentő például csak egy passust idézek a 15 lapról : „Egyszerre az örök hidegből Afrika égető melegségébe áthelyeztettünk. Itt alant a középen a pusztának fia, a Bzegény szerecsen térdel, a ki most a gazdag istenében és üdvözítőjében, és (!) a világ megváltójához fohászkodik. Mögötte emelkedik a sziklás táj, és a száraz ákácfa ringatja nem igen árnyas ágait a tikkasztó meleg leve* gőtől körül vett magaslaton. De (!!) nem éjszaki fény, nem fényes napsugár adhat világosságot a föld zarándokának szivébe. A valódi világosság éjszakon és délen világit, ez a pogányok világossága." S ez szó- és bettiszerint van idézve. Azt hiszem, ennyi is untig elég, hogy— csömörbe essünk tőle. Nem hiszem, hogy a bibliaterjesztő társulatnak tudomásával történnék az ő cége alatti árulása; de azt tudom, mert tapasztaltam, hogy a nép nagyon kap az ily olcsó nyomtatványokon, s ez elég ok arra, hogy hangosan tiltakozzunk e szent dugárusság ellen. Merném indítványozni, hogy, miután a bibliaárusok minden évben meglátogatják gyülekezeteinket, méltóztatnának a t. lelkész urak az illetőket egy kis ellenőrzés alá fogni, sőt eszközölni, hogy e népünk eszét s szivét veszélyesen megtámadó ponyvairodalmi mérges gombák elkoboztassanak. —k— Papi halálozásokról ós választásokról a barsi ref. e. megyéből. Keveset gondolok vele, ha mindjárt elitélnek is, ki kell írnom, hogy a barsi ref. e. megye lelkészei, tanítói és értelmes egyháztagjai közt a hirlapbairást illetőleg igen kevesen felelnek meg hivatásoknak. A provisorium alatti szokás következtében mindenre parancs váratik. Én ezelőtt néhány évvel a prot. egyh. és isk. lapban már indítványoztam, hogy ha valamelyik lelkész vagy iskolatanitó meghal, mivel ugy sincs elég jutalmok e földön, irja meg az ő halálát és rövid életrajzát az e. m. jegyző egyetlen közlönyünknek a prot. egyh. és isk. lapnak, és ha ennek szerkesztője helyet talál annak közlésére, szíveskedjék ezt megtenni. Más helyekről mondom, ily közlésekét nyerünk, de Barsból senki sem akar írni. Tehát, hogy még is legalább e lap olvasói megtudhassák távolból is az itteni eseményeket, először írok az itt történt lelkészi halálozásokról, azután az uj rendszer szerinti lelkészválasztásokról. Megjegyzem előre, hogy mivel nem mostanában történtek a halálozások és választások, azért nem közlök időszámot: nem levén kezemben hivatalos iratok mindenről. N. b. öreg Kiss Károly, Bogyó, Bartók, Tolnai, Beke ref. lelkészeknek a fentebbi évekbön történt halálukat, rövid élet rajzaikkal, maga idejében megírtam és e lapokban olvashattuk is. Most újra szomorúan jelentem, hogy a barsi e. megyében nagy-ölvedi ref. lelkész n. t. Kulifay Sándor ur is közel 70 éve felé, — Takács Zsigmond volt tergenyei lelkész 61, t. Terelmes Mihály, kis-sárói lelkész ur 66 éves korában, hivataluk pontos teljesítésével mindenik megérdemelve a szerény lelkészi jövedelmet — maguk után özvegyeket és ki több, ki kevesebb árvát hagyva hátra — még a mult évben jobb létre szenderültek. A tergenyei b. e. lelkész urat kivéve, a többieket az özvegyi kegyelemév alatt ifjú lelkészek helyettesitik. Tergenyére önként vállalkozó lelkészek és tanitók járnak időnként prédikálni, hogy az özvegynö a kegyelemév alatt annál több jövedelemben részesülhessen, nem levén ideje és módja a boldogultnak szük jövedelméből 5 neveletlen gyermekére eleget hagyhatni.