Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

Szeretném egy kicsit részletezni ezen kort, mert igen sok és becses gyöngyöt tudnék felmutatni, azonban most az egyszer meg kell elégednem a főbb események s az egyház számára hozott parliamenti t. cikkeK felemlitésével, meglehet később lesz alkalmam egyes részleteket is mutatni fel e lap olvasói előtt. A fentemiitett év után a skot presb. egyház rövid időközben elvesztette két legerősebb támaszát: előbb a „jó regenst" Murray-t, két évvel később pedig Knox-ot 1572. Pedig nagy szükség lett volna ez időben hatalmas támaszokra, mert az angol püspöki egyház báránybőrbe öltözve, Skóciába is behatott és uralmát ezen ország felett is kiterjeszteni törekedett. Törekvése meghiúsult a sKotok csaknem emberfeletti makacs ellenállásán, mit igen nagyban támogatott és elősegített azon mély nemzeti öntudat, hogy a ki a reform, presb. egyházat elnyomni, megsemmisitni törekszik, az a nemzet sirját igyekszik megásni, anynyira öszseforrt volt már e két eszme a nép eszében és szivében. A küzdelem és kitartás meghozta érdemlett jó gyümölcsét, ama nevezetes egyházi kiváltság - levelet Charter oft he Church melyet az 1592. évi pailiament adott az egyháznak. Ezen törvénycikk örökr e eltörli a főpapi rendszert-prelacy, - újból megerősíti a reformált presb. egyházat eredeti tisztaságában, felruházván illető törvényhozási hatáskörrel, s tért engedvén a fegyelem gyakorlására, mely által az egyház az eretnekség ellen magát megvédhesse. Tartalma röviden ez : az egyháznak joga van közgyűlést,generál assembly, tartani évenként egyszer, szükség esetében többször is, a k o r o n a által kijelölt helyen és időben. 2 a fennálló és régi gyakorlat szerint1

) megyei zsinatot — Synod — kétszer. Ezon zsinat hatásköre „kezelni, rendezni és jóvátenni minden oly dolgot és ügyet, melyet az alsóbb gyűlések elmulasztottak, vagy rosszul végeztek, továbbá hivatalnokok, — minister és elder — letevése a hozzá tartozó egyházközségben; 3. presbyteriumok lássanak utána, hogy a gyülekezetek jó rendben legyenek, az az : legyen mindenütt pap és más hivatalnok illő számban, jó rend és fegyelem, s a felsőbb törv.-székek határozatai iránt kellő engedelmeség. A presbyterium joga volt a jelölteket megvizsgálni, képesség esetében kibocsátani, s adott alkalommal hivatalba igtatni. A világi elem mindezen gyűlésekben képviselve volt „ordinalt elder" név alatt bizonyos arányban, mely többnyire nem volt egyenlő a papságéhoz, az utóbbi levén mindig túlnyomó s az ma is az „állam-egyház"-ban. Ez rövid tartalma ama nevezetes kiváltság-levélnek. Látható a fennebbi tökélytelen vázlatból is, hogy alapja a képviselet volt, s az akkori kívánalmaknak kétségkívül meg is felelt, bár lehetetlen észrevétel nélkül hagyni két feltűnő hiányt. Egyik az, hogy papválasz-1.) A niceai zsinat 325—5-ik canona rendeli, hogy évenként kétszer tartassék provinciális synodus. Ez a régi törvény és gyakorlat. tásról szó sincs, a minek egyszerű oka levén magának a tárgynak teljes hiánya. Sem a gyülekezet nem választott, sem az egyházi közegek nem rendeltek, hanem csaknem szó nélkül elfogadni és beigtatni tartoztak azt, kit a pátronus presentált. A másik hiányra tán felesleges is rámutatnom, annyira szembetüuő minden figyelmes olvasó előtt, hogy az általános gyűlés csak is „a korona által kijelölt helyen ép időben" volt megtartható. Egy ily kis záradék teljesen ellenkezik az egyház függetlenségével, és épen elég volt teljesen megakasztani az egyházi iörvényhozás és koimányzat gépének kerekét, mihelyt a világi kormánynak nem tetszett kijelölni a helyet és időt a gyűlés megtarthatábára. Azonban e záradék természetes következménye volt az előzményeknek. Világi kormány, parlament hozta, vagy ami csak nem ide megy ki, szentesitette a törvényt az egyh. számára, az vette be nemzeti egyháznak, az oltalmazta,, ha ugyan oltalmazta más vallások ellen, az adta a kiváltság-levelet, stb. Szóval az egyház a világi kormány palástja alá bujt, vagy ha jobban tetszik a parliament a hatalmas papok befolyása és tán a nemzet kivánata folytán vallási testületté alakult, szemelőtt tartván azon szabályt, hogy Skóciában csak is egy vallásforma létezhetik, s minden más eltörlendő. Mindegy. Elég az hozzá, hogy megvetette alapját azon viszonynak egyház és állam között, mely ugy az előtt mint azután ellensége a lelkiismeret szabadságának, s mindig veszélyt hozott egyházra és államra egyaránt a szerint a mint egyik vagy másik került a kormányrúdhoz. Igy történt ez Skóciában is: az apák ették meg az egrest és a fiak foga vásott el tőle, a mint a jelenlegi viszonyok mutatják. Es csudálatos az emberi természet és szokás; vannak, kik ez állapotot kielégítőnek sőt élvezetesnek találják, vannak, kik előtt az állam-egyházi intézmény teljes keresztyén egyházideal. Hogy miért, azt csak a szivek és vesék vizsgálója tudná megmondani. (Folytatása következik.) Könyvismertetés. Svájcban és Bajorországban szerzett tanügyi tanulmányok. A vallásésközoktatásügyi m. k. minister megbízásából előterjeszti Molnár Aladár, a közoktat, minisztériumban oszt. tanácsos, és a m. akad. 1. t a g j a. P e s t e n, 1871. R á t h Mór b i z orn án y a. Á r a 1 frt. 50 kr. Európa összes államait összevéve bátran mondhatjuk , hogy a népnevelés legkitűnőbb állapotban van Zürichben, és ezután mindjárt Bernben és Baselben, Molnár A. úr a mult őszszel tudományos érdekből tett utazása alatt különösen ezen három svájci kanton tanügyével igyekezett minél alaposabban és minél részletesebben megismerkedni, felkeresvén egyfelől személyesen