Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

gonddal ügyeljen fel a kormány, mert nem egy eset volt, hogy a t. c. előljáró atyafiak az egyház vagyonát elpusztít ották; de ügyeljen fel a kegyelem évet élvező özvegyekre is, mert ezek is kárára vannak az egyháznak és utódnak. (Egy tisztes özvegy itt a környékben fájdalmában, bujában azt mivelte a kegyév alatt, hogy a lelkészlak kertében a gyönyörű gyümölcsfákat kivágatta, az egyház bútorait elhordta, ha még tovább tariott volna a kegyelemév, tán a templom fedelét is leszedette volna !) Ha ezeket igy szorosan megtartanánk, kettős haszon hárulna egyházunk ügyére, egy részről az egyházakban „mindenek ékesen és jó renddel" lennének, más részről nem állanának be oly gyakori sajnos esetek, a minőknek példáit gyakorta látjuk ; a papi pálya úgyis igen hosszú pálya, és a követni szokott reudszer miatt a fiatal papok (már többé nem fiatal emberek!) még pár évig irgalom kegyelem-év ürügye alatt visszatartatnak a pálya céltól; végre megérkezve tönkre tett erszénynyel, pár év kell arra, hogy kázokat kissé berendezzék, és ezen hosszú idő alatt elmegy a kedvök a nősüléstől, mert a családosodás olyan dolog, hogy „vagy idejében vagy soha !" Egyházmegyénkben a papoknak e miatt egyharmada majd nőtlenül maradt; pedig népünk a kálomista papok nőtlenségét halálos bűnnek tekinti, s bírjon bár papja az angyalok tisztaságával, ha nincs családja, nem hisz annak erkölcsösségében. Itt-ott példákra is hivatkoztam, tudom, hogy ezért megszoktak haragudni, de nem tehetek róla, exempla docent! Rég megtanultam a magyar példabeszédet „szólj igazat, betörik a fejed* pedig magamon tanultam meg, de azt is megtanultam, hogy ha az igazságért százszor betörik is, mindig meggyógyítja a jóisten. A szabadságot imádom, a rendet szeretem, s a kettőt egyesítve óhajtanám, Ez volt boncolgatáiomnak célja. Kagy Ignác, költedi ref. lelkész. A vallásos élet múltja és jelene Skóciában. M o 11 o: Scotland is a country of many churches and mucii prayer. Nyolc év óta egy kérdés tartja élénk mozgalomban mondhatni egész Skóciát, különösen pedig a független presbiteri egyházakat ; ezen kérdés : unió a nevezett felekezetek között. Igaz ugyan, hogy nem szerencsés, — sokszor épen veszedelmes, — jóslatokba ereszkedni halandó embernek, — mert a jóslat be nem teljesedése, vagy tán ellenkező kimenetele, igen könnyen nevetséges állásba helyezhet minden jelenkori látnokot; de mégis nagy kedvem van kockáztatni azon szerény véleményt, hogy e kérdés szentirásszerü, szabadelvű és igy szerencsés megoldása szoros összefüggésben áll a nevezett egyházak hatásteljesebb, messzebb kiható magasztos jövőjével, mondhatni szorosabb kapcsolatban, mint egy netalán létesítendő unió, az öt sup erintendencia között nálu nk, hasonló alapon. Ha valaki meg akarja tudni miért tartom az uniót Skóciában nagyobb horderejűnek a jelenlegi körülmények között, annak röviden ezt felelem: azért, mert a skot presb. egyházak az esemény teljes, küzdelmes és dicső mult mellett meleg reménynyel, büszkén tekinthetnek a jelenre és jövőre is egyaránt, mint buzgón küzdő harcosok, mint h i sáfárok, kik a rájok bizott talentumot hiven és eredménydusan kezelik — ellenben mi — már csak kimondom, ha egy kissé sérti is büszkeségünket, kimondom, mert fájdalom igaz — mi igen nagyra vagyunk szép örökségünkkel, s mig bámuljuk, magasztaljuk őseink buzgalmát, kitartó hűségét és fáradhatlan munkásságát, s mi magunk — tisztelet a kevés kivételnek — elfeledünk élni, mozogni, munkálni, s elássuk, eltemetjük a talentumot, félvén a szigorú mestertől, ki ott is arat hol nem vetett. De hát van-e szükség unióra nálunk ? kérdi tán az olvasó. Tekintsen komolyan, elfogulatlanul egyházunk állapotára : mennyire tehetetlen, s ha ezután sem találja meg a helyes feleletet, én őszintén elismerem, hogy kénytelen vagyok kimerítőbb feleletet adni. Mielőtt kijelölt tárgyamra térnék, szükségesnek látom későbbi félreértések kikerülése tekintetéből ép ugy, mint önigazolásul — ha tán az események rajzolása alatt nem tudnám szigorúan megőrizni a pártatlan szemlélő helyzetét — mondom szükségesnek látom megjegyezni, hogy én az uniót oly egyházak között, melyek ugyanazon keresztyén elveket vallják, ugyanazon tant prédikálják, és ugyanazon egyh. kormányforma alatt élnek, nemcsak törvényesnek és szükségesnek, hanem épen elkerülhetetlennek tartom. És tán nem is csalódom, kimondván, hogy az unió kérdés4

Skóciában ugy mint nálunk és az egész földön sem több sem kevesebb mint idő kérdése csupán. Ezt igazolja a keresztyénség egész szelleme, a keresztyén egyházak célja és a különböző ker. egyházakban megindult uj szellemi mozgalom iránya, és ha példát is kell felmutatnom: ott van a két legnagyobb és népesebb presb. egyház egyesülése Amerikában s hasonló fusió Canadában és Ausztráliában stb. Meglehet nem mindenki osztja a íennebbi véleményt, s némelyek tán veszedelmesnek is tartják az „igaz hitre" nézve, ez azonban nem dönti meg állitásom igazságát s legfeljebb csak annyit bizonyit, hogy minden tárgy különböző alakot és képet mutat, ha különböző állás pntból és szempontból vizsgáljuk, továbbá különbféle