Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

Tizennegyedik évfolyam. m. 11. Pest, március 12. 1871. PROTESTÁNS "Hí SZERKESZTŐ- és KIADÓ­HIT AT AL : Mária-utca iu-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai üül-HIRDETÉSEK DIJA: Uéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet-í fjiasabos petit sor többszöri beikta­hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a> tasana l ^ ,k r -» egys^rié^ 7 kr. sorja, kiadóhivatalban. ' Belyegdvj kulon 30 kr. ÉÍ^P" Negyedéves előfizetőinket figyel­meztetjük; szíveskedjenek mielébb in­tézkedni a lap tovább küldetése iránt, nehogy fenakadjon. Teljes példányok még minőig kaphatók. Az egyházi-reform alapeszméje. (Feleletül Szász Domokos a „Reform-egylet kérdéséhez" cimü cikksorozatára.) II. Was ist ein Christ ? Das weiss Niemand weniger als die meisten der sogenannten Christen. Die, welclie nicht Heuchler sind, sondern es aufrichtig meinen, babén zwar der Sinnenknecht­scbaft abgesagt, aber sie sind, aus Miss­verstándniss der Lehre des Meisters, in Geistesknechtscliaft geratben: denn was sie Glauben, und Glauben an Cbristum nennen, ist eine blinde Hin­gebung an sogenannte Glaubenssátze oder Glaubenswahrheiten, deren Sinn und Geist sie nicht verstehen. Ibr Glaube ist ihre Knechtsckaffc. H e i n r o t h. Ti amott a túlsó táborban, kik az igazhivőség kizárólagos birtokával sátorozva, minket, ha halhatat­lan lelkünk jogát emlegetjük, arról gyanusittok, hogy meggondolatlan ujitási viszketegtől ösztönöz­tetve, a történelmi fejlés követelményeit ignoráljuk, halljátok meg, mit tanit a történelem elfogulatlan vizsgálása a keresztyénség keletkezéséről és fejlő­déséről. Azon magasztos egyéniség, ki Tiberius uralko­dása alatt isten nevében történt szeretetteljes föllépése által a kimerült emberiség pillanatait öröklő magas rendeltetésére irányozni vállalkozott, e nagy müvét oly társadalum kebelében kezdette meg, mely távol attól, bogy vallás nélkül szűkölködött volna, inkább a miatt hanyatlott mind mélyebben, hogy egész élete vallási szertartások és hagyományos formák között pangott. — Abban a hitben éltek, hogy .isten, ki atyáik idejében magát kijelentette, késcbb, mintha megszűnt volna azon élő isten lenni, az embereket magokra hagyta, s őket arra utalta, hogy a régiektől fennmaradt hiányos jegyzeteken élődve,'a holt betűkből neritsék a szellemi élet fenntartására szükséges minden táplálékot. S oly nagy volt a vallási intézményekhez való ragaszkodás, oly általános a rajongó vakbugóság zaj­gása, hogy <} miatt a lélek isteni sugallata mintha megnémult volna, a sziv kipusztult, s minden nemesb gerjedelem csirájában el lett fojtva. Ilyen volt vallás-erkölcsi állapota azon társada­lomnak, melynek kebelében Jézus fellépett. És hogy kezdte meg művét ? Tán holmi szőrszál­hasogató hitformulákat állított föl, hogy akik vallják, azok, megszakítva a köteléket, mely őket a fennálló rendhez kapcsolta, uj sektát alapítsanak és szaporít­sák a korlátokat, melyek embert embertől elválaszta­nak ? Távolról sem ; sőt ellenkezőleg kimondta, hogy nem jött a törvényt felbontani, hauem betölteni, és megragadván az uralkodó nézetek közül az egyetlent, mely a jövendőre utalt, a Messiás által eszközlendő isten országa eszméjét, erre alapította az emberbol­dcgitó müvet, hirdetvén, hogy a világ állapota csak ugy és akkor változhatik jobbra, ha elébb minden em­ber egyenkint bensőleg megjavul, s e végett szóval, tettel szemök elibe állította követőinek, milyennek kell az embernek Tennie, ha isten országának részese, istenben boldog ember kiván lenni. „Boldogok — igy szól — a lelki szegények, mert övók a mennyeknek országa. Boldogok, akik 21

Next

/
Thumbnails
Contents