Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

szó esemény következett be, hogy ma már az embert még egy ujabb keresztes háború létrejötte sem lephetné meg. * Római dolgok. Antonelli bibornok ismét panaszkodik a süket világnak a római események miatt. Legújabb jegyzékében azon kesereg, hogy az olasz koronaherceget és nejét a római nép szívesen fogadta; de ő kétségbevonja a szíves fogadtatás valódiságát a lakosság részéről, s keserűen panaszkodik a miatt, hogy a katholikus világ fővárosában, egy oly király elsőszülött fiának fogadtatására, a ki a pápát jelen helyzetébe juttatta, meghúzzák a harangokat a capitoiiumban és az erődök ágyúival üdvlövéseket tesznek. A szent atya mély fájdalommal vette ezen tüntetéseket. Az irat végén panaszkodik, hogy Rómában, a katholieismus centrumában s a pápa residentiájában szabadon gondolkozók egyesülete jött létre, a mely nyilványos üléseket tart és ugy ezekben, valamint a hírlapokban, a katholika vallás eden küzd. Ezen kivül a római dolgokrol még csak annyit jegyzünk fel, hogy a pápánae adandó garantiákról szóló törvényjavaslat nem minden nehézség nélkül ment át, a törvényhozás tárgyalásain, s egy pontnál, mely a pápa souverain méltóságáról szól, a kormány tárcáját tette a mérlegbe. * Hyacinthe atya, a következő levelet intézte a „Liberté" szerkesztőjéhez: „Kedves barátom I A legmélyebb megindulással értesültem azon lépteiről, melyeket ön Rómában való tartózkodása alatt értem tett. Ön nem az első, ki megkísértette, hogy engemet, nem akarom mondani az egyháznak, melytől soha nem váltam el, hanem hivatalomnak, melyet 20 évnél tovább szolgáltam, az egyház nevében visszaadjanak és melyet azon uj föltételek alatt, melyeket rám róitak, tovább folytatni nem tartottam a becsülettel összeférőnek. Mostantól fogva azon igyekszem, hogy önmagam és barátimat minden oly kellemetlenségtől megkíméljem, melyekre ily kísérletek alkalmat nyújtanak, ha nincsenek a nyilvánosság által környezve. Más részről, a menynyiben lehetséges, segédkezet akarok nyújtanak arra, hogy az egyházi ügyekben a „kormányzatban" ismét azon nyilvánoság hozattassék be, mely egyedül méltó és célirányos. Én ép ez okból hatái óztam el magamat a legérettebb megfontolás után, hogy egy „fölszólítást a katholikus püspökökhöz" tegyek nyilvánossá, melyet december hó 25-én irtam. Hazám megpróbáltatása közepette, melynek e vendégszerető partokon jobb szolgálatot vagyok képes tenni, mint magán az anyaföldön, személyes kérdésben föl nem szólalnék, ha az lelkiismeretemet a legnagyobb mértékben nem érintené, és oly érdekekkel nem volna kapcsolatban, melyek mások fölött uralkodnak, különösen hazámban a vallás érdekeivel. Fogadja ön kedves barátom hálám mellett legbensőbb ragaszkodásom bizonyítékait. London, január 16. 1871. Hy a c i n t. Ezenkívül a derék abbénak még egy régibb, ugyanott megjelent levelét említjük fel rövid kivonatban. Ebben a következőket mondja: Két absolitismus, mely az egyházra támaszkodott, romba dőlt; az egyik a napoleoni császárság, a másik a pápa világi hatalma. Hyacinth kéri a püspököket, hagyjanak fel a schismával, mely őket elválasztja; visszautasitja az utolsó encyclicát s a svllabust, —• és abibliát^a népek vezetőjének nevezi. Hyacinth továbbá ostorozza a hierarchicus hatalommal való visszaélést és követeli a coelibatus megszüntetését. Azzal végzi, hogy ő meg akar maradni a katholika hit mellett. KÜLÖNFÉLÉK.. Megjelent az „Egyházi Reform" havi közlöny második száma. Tartalma : Minden papnak reformátornak kell lenni, Kovács Alberttől. Nyilt levé N. barátomhoz, Farkas Józseftől. A reformátorok és a hitcikkek, Weber Samutól. Szemelvények. Egyházi beszéd, Ferenc Józseftől. A kész füzetet épen lapunk sajtó alá rendezésekor vettük, s alkalmasint lapunkkal egy időben veszik előfizetői. * A pesti ref. tlieol. tanintézetben holnap febr. 20-án lesznek a vizsgák az első félévben bevégzett tantárgyakból. Gyászhír. Mihályfalusi Bodoa Ábrahám Gömörmegye másodalispánja m. hó 31-én, munkáséletének 60-ik évébeji, néhány napi szenvedés után a jobblétre szenderült. Eltekintve politikai érdemeitől, egyházunkban különösen megyéjének tett nagy és hasznos szolgálatokat. Jótékony keblétől indíttatva az 1860-ik évben két szegény iskola felsegélésére irta meg a felsővályi ref. egyház történetét, mely egyháznak mai napig f^gondnoka volt Halálát gyászolják neje, szül. kis-szántói Dobozy Klára, s fogadott leánya Darvas Franciska. A haza hü és tevékeny fiát, egyházunk buzgó s fáradhatlan tagját veszté el a boldogultban. Béke hamvaira !*) Bővebb necrologot kérünk. Szerk,