Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-12 / 7. szám

együtt pokolba visznek? Kap miudogyitek 10 krajcárt, csak égessétek el azokat. Halljátok csak — monda nagy örömmel — épen most beszélte el nekem N. N. plébános ur, hogy a németgencsiek, (pedig magyarok), kik iskolájukat tavai községivé változtatták, de most megokosulván, ismét katholikussá tették azt, a kormány által kiadott könyveket mind összeszedték, hogy megégessék" stb. És a mint azóta másoktól is hallám, a német-gencsiek iskolájukat felekezetivé tevén, — csakugyan elégették a m. kormány által kiac'ott iskolakönyveket." Örvendjen a debreceni „Fikyelraező" ! ! * Az „Unita Cattolica" állítása szerint lassanként a magyar püspökök is meghajolnak a csalhatatlan pápa előtt. Azt már emiitettük, hogy Roskoványi nyitrai püspök a placetum mellőzésével kihirdette megyéjében a zsinati határozatokat. Most a nevezett lap arról értesít, hogy Vancsa érsek, Pap Szilágyi n.-váradi gör. k. püspök, és Szuppan Zsigmond besztercebányai püspök, a pápához intézett feliratban nyilvánították az infallibilitás elfogadását. Majd jőni iog a többi is. (g) Pécsről írják a N. Fr. Ll.-nak : Városunk a mult nyáron iskoláit közöseknek nyilvánította, néhány hónapra rá kieszközölte, hogy alreáltanodája kir. főreáltanodává tétetett. Mindenki örült e korszerű intézkedéseknek. De mit kell látnunk most néhány hónappal később ? A közös iskolák katholikus, tehát felekezeti iskolák, melyek az ünnepeket a leglelkiismeretesebben megtartják ; a tanulókat tanáraik, kik mind kivétel nélkül katbolikusok, a vasárnapokon csak kath. templomba viszik. A főreáltanoda pedig igaz ugyan, hogy kitűnő tanári karral bir, de ujabban két oly gyenge tanár neveztetett oda ki, hogy ezek az intézet virágzását nem hogy előmozdítanák, sőt gátolják. Azonban ezek mellett örömmel jelezhetjük, miszerint a reáliskolai tanároknak a felnőttek oktatására rendezett esti előadásai szép részvétnek örvendenek, ugy hogy gyakran, dacára a rosz útnak és időjárásnak, két nagy tanterein alig képes befogadni a nagyszámú hallgatóságot. * A magyar hírlapirodalom. 1780. évi január el sején Ráth Mátyás „Magyar Hírmondó "-jávai vette kezdetét, mely hetenkint kétszer kis nyolcadrét félives számokban küldetett szét 318 előfizetőnek. A francia forradalom és a napoleoni háborúk ideje alatt Bécsbe, mint a birodalom és kormányzat központjába vándoroltak a szerkesztők s ott irták saját maguk lapjaikat, keveset gondolva hazánk akkori pangásban sinlő Közügyeivel. A jelen század első évében csak két rendes hírlapunk volt, a „Magyar Kurir" és „Magyar Hírmondó", mindkettő Bécsben adatott ki. Pesten 1806 jul. 2-án indult meg az első magyar hirlap „Hazai Tudósítások" címmel Kulcsár István szerkesztése alatt, Trattner nyomdájában. Még 1830-ban is csak három politikai és hét nem politikai lap vagy folyóirat jelent meg magyar nyelve.i. 1840. elején már öszszesen 26 magyar lap volt hazánkban, ezek közt 5 politikai ; 1847-ben pedig 33 hirlap és folyóirat volt, melyek közt hat politikai; 1848-ban és 49-ben 80 magyar hirlap jelent meg a testvérhazában, fele politikai tartalommal. 1850 elején 3 politikai és 6 vegyes-tartalmú lap adatott ki magyar nyelven; 1861. elején már 6 politikai napi lap, 5 hetilap és 41 vegyes-tartalmú hirlap és folyóirat jelent meg, még pedig 42 Buda-Pesten, 10 vidéken: 1870 elején politikai hp volt 10, hetilap 26, vegyestartalmu hirlap és folyóirat 108, összesen 146 ; ezek közt 96 Buda-Pesten, 50 vidéken. 1871 elején a magyar korona országaiban 167 hirlap és folyóirat jelenik meg magyar nyelven, még pedig 14 politikai napilap, 37 hetilap és 116 nem politikai hirlap és folyóirat; ezek közül 105 Buda-Pesten, 62 a vidéken jelenik meg 38 városban. (Figyelő.) X A R C A. líecrolog. A mult hó 13-án meghalt Deák János, vajdai ref. leik. életére vonatkozólag Kalmár Károly, tanitó által a következő adatok küldettek be hozzánk : Deák János született Bihar-Diószegen 1837-ben. Elemi és gymnasiumi tanulmányait szülőhelyén kezdette, s Debrecenben folytatta, ugyanitt végezvén a theologiai tanfolyamot is. Tanulmányai befejeztekor N. Létára specificáltatott tanítónak, hol 3 évet töltött ; majd 1863-ban a papi vizsgát letevén, előbb mint káplán Földesen fél évet, később Dadán egy évet, végr^ Nádudvaron félévet töltött. Nádu ivaron találta őt az érmelléki esperes levele, melyben felszólittatott, hogy az üresedésbe jött vajdai segédlelkészi hivatalt foglalná el. Az esperes ebbeli felszólításának a legnagyobb kész séggel tőn eleget ; s alig töltött fél évet a nevezett gyülekezetben, midőn 1867-ben egyhangúlag lelkészszé választották. Ez időtől fáradhatlan buzgalommal gyülekezete teljes megelégedésére, folytatta hivatalát, mig nem jan. 13-kán tüdővészben elhunyt. Kevéssel halála előtt, 1869-ben a t.. dadai egyház is meghivta lelkészül; de ő megköszönve ezen megtiszteltetést, nem fogadta el. A boldogultat siratják a gondviselés által egy évvel ezelőtt házastársul adott, s betegségében kitartással, híven ápoló neje, Szondy Luiza asszony, hívei, számos testvérei, rokonai és barátai egyaránt. Temetésére, — melyen az emlékbeszédet Szeremlei Samu, diószegi lelkész tartotta, — tisztelői helyben és a közel vidékről