Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-01 / 1. szám

hogy a szabadság erőszak, és semmi több, melynek ép ugy lehet jó, mint rosz következménye. Ha elnyomják, kitör, ha magára hagyják, pnsztit, vagy termékenyit. És ezt akkor látták át, midőn megértették, hogy a megfejtendő kérdés a nemzetekre nézve is ugyan az, a mi az egyénre nézve, hogy a politikai szabadságot ép ugy kell ápolni, mint a természeti szabadságot, mert e kettő egy szabadság. Az erkölcsi szabályt nem valamely könyvbe, külsőleges intézménybe kell helyezni, hogy becsületes életmód biztosittassék általa, hanem az egyének szivébe. A politikai szabályt már többé nem a kormánygépezetben, hanem a polgárok lelkületében kell meggyökereztetni. Egyetlen egy benső vezetőnk van, mely képes bennünket megmenteni a szabadság csalódásaitól, s tehet tönkre az által, a mi megmentésünkre rendeltetett. Ezen egyetlen benső vezető : a vallás, mely az első gyarmatokat áthatja. Ezen szigorú és bölcs vallás, mely az egész életet felöleli, s kényszeriti az egyest, hogy a számára rendelt szük kört tul ne lépje, letörölhetlen bélyeget nyomott az amerikaira. Ez adott neki komoly, erkölcsös jellemet, mely megkülönbözteti, oly jellemet, mely uj Angliában minden egyes emberen feltűnően észlelhető. Azután, a minő mértékben terjedt el a civilizatio, harapództak szét a művészet ágai a népéletben, s maga a társadalom is mind inkább világias szinezetet nyert: azon mértékben választatott el a nevelés a vallástól, nemhogy ellenzéket képezzen véle, hanem ellenkezőleg, hogy az uj kor vívmányaival segítségére legyen. A vallás és a nevelés náluk két testvér, a szabadság őre; mondhatni alap, melyen Amerika felépült, E felett senkisem kételkedik ott náluk ; ez az ö politikájuk axiómája. Tudjuk, hogy mi Európaik mennyire tartottuk szem előtt ezeket kormányzási kísérleteinkben. Hogy a vallás Amerikában minő szerepet játszik, s a törvényekre és az erkölcs ökre minő befolyást gyakorol: Toqueville gyönyörűen leírta kiadott művében. Everette Eduárd beszédei megismertetik velünk a nevelés ügyét Amerikában, megmutatják, hogy a szavak és a dolgok mennyire más horderővel birnak ott mint Európában. Mi a gyermeknek ismereteket adunk, melyekre szüksége lesz egykor, hogy ügyes, munkás és értelmes ember legyen; Amerikában pedig ez élet és halál feltété ugy a társadalomra, mint a kormányra nézve. Hallgassuk meg, mit mond e tekintetbe Everette : „Ne feledjük el, hegy a veszélyek, melyeknek a szabadság ki van téve, nem mind az önkénytes hatalomtól jönek. Ha az értelem és ész szükséges arra, hogy valamely nép szabaddá legyen: még inkább szükséges arra, hogy a fejletlenséget száműzze kebléből. Ez a próbaköve va'amely népnek, hogy érdemes e a szabadságra. Despotismus a'att a rend fel van tartva az államban, az életet és a birtokot hatalmas kar oltalmazza. A szabadság egy bizonyos neme, t. i. a törvénytelen erőszak ellen való biztosíték feltalálható a katonai hatal inban, mely nagy eszköze az alárendeltségnek. De a szabad k«rmányzatban egyedül a nép miveltsége őrködik a közbéke felett. A rendet nem a katonai policia vagy szolga-közegek által kell fentartani, hanem önkényes megegyezése folytán a mivelt népnek, mely el van hatíiozvn, hogy a fejetlenség által nem engedi a despotismus felett kivívott jogait eltiportatni.. Ha valaha lemondunk kormányzati elvünkről, ezer és ezer pusztításnak, tévedésnek és romlásnak teszszük ki magunkat; életkérdés ennek megtartása az államokra nézve. A világ teremtetése óta egyetlen egy nemzetet sem érte annyi áldás és kiváltság^ egyetlen egy nép sem volt annyira őre saját jogainak^ mint az egyesült államokban : ha az észre és értelemre alapított szabadság eme nagyszerű bizonyítékát alá engeditek hullani: kétes, hogy nem az emberiség ügyét ejtitek-e el." A nevelés uj Angliában (ez a páldánykép, melyet a többi államok követnek) különösen az első fokon különbözik a miénkből. Nem is említve a nők által vezetett kisdedóvodákat, melyek a gyermekek oktatásának megkezdését nagy mértékben elősegítik éj biztos alapj <t vetik meg: köz- és ingyen iskoláik ami elemi iskoláinknak felelnek meg, s oly tökéletesek, hogy senkisem habozik gyermekei'; oda küldeni. Ez a kezdete a polgárok ama benső egységének, melyet a közélet súlyozója, a mi Európában hiányzik s ez a nép szivére, és kedélyére jótékonyan ható vallásos sajtó, mely nemes, érthető nyelvei ^beszél a néphez, lelkületét bevilágositja, vad Ösztöneit elnyomja, és vigasztalva oktatja. Azután megszámlálhatlan sok társas összejövetel, rennio, köz és nyilvános felolvasás van náluk, melyekben a legkedvezőbb alkalo n kínálkozik, hogy a tehetségesebbek a nép felvilágosítására befolyjanak. Gazdagok, tudósok, népbarátok egyaránt megjelennek az ilyen összejöveteleken ; nem gátol az elmenetelben senkit sem az, hogy a legszegényebb sorsú is ott lehet; sőt ez lelkesíti őket, s beszélnek a nép előtt a történetről, korszakot alkotó eseményeinek felfogásairól, az irodalomról, nemzetgazdászitról, és mindenek felett az emberi természet nagyságáról és méltóságáról. Nincs olyan kényes kérdés, melyet ne mernének bolygatni; nyilvános helyeken értekeznek azokró a tárgyakról, melyekhez mi hozzá sem merünk nyúlni, például a tulajdonjog természetéről, vagy a munka és tőkejogról. (Ezek nálunk még ki sem fejlődtek.) Nem a socialismustól félnek ők, hanem a tudatlanságtól, a mely alapj t a társadalmi élet minden veszélyes oldalának. Jól tudják ők, hogy minő előnyös oldala van az ilyen köz- és nyilvános felolvasásoknak; nem meglepő náluk, hogy egy nagylelkű bostoni citoyen,Lowell Johann 120000 frankot hagyott szülővárosára, hogy a nópoktatatást ezen irányban mozdítsák elő. Ez a valódi demokratia, melyben a társadalom ivü lönböző osztályai közt levő benső viszonyt felállítják é, fentartják, vagy jobban mondva, minden különbséget elte rölnek, hogy tökéletes egyenlőséget hozzanak létre. A komoly gondolkodó azonnal észreveszi ebben ad • mokratiában, hogy csupán a nevelés különbözteti meg az embereket egymástól. A tudatlanság az egyedüli korlát,