Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-02-06 / 6. szám

285 178, idézni e tanágra. Semmi körülmény nem ad okot azon föltevésre, hogy a leendő jogászok száma csekélyebb fogna lenni, mint Ausztriában. A mult évben azonban Alsóausztriában 161 érettségezett közül 81, Csehországban 299 közül 135, Galíciában és Krakóban 315 közül 122, Horvát és Tótországban 49 közül 19, Bukovinában 59 közül 20 lett jogásszá (V. ö, die statist. Beilage zur Z. f. ö. G. 1868. XII füzet). Hát az osztály egyharmada koronként parlagon maradjon ? ! Vagy egy előbbre haladt harmad kedveért 2/.á

érthetlen dolgokat hallgasson ? ! Ily intézkedés elviselhetetlen. Ez még akkor is megfoghatlan lenne, ha nem volna is szemmel látható, hogy ezt csupán és egyedül a kényszerűségnek engedve tették ; mert elkerülhetlenül szükséges volt, hogy a m ag y a r lyceumok felső osztályának hetenkénti öt órás tanfolyamot adjanak Magyarország oknyomozó történelméből. No de az eredeti tanterv (40 §.), melyet 1849-ben az osztrák gymnasiumok számára adtak ki, a felgymasium felső osztálya számára az osztrák államok történelmét ttizi ki tekintettel a birodalom részeire, főleg a sajáthazára. Tehát;mu tan da mutata! Másik pont, mit mint érzékeny hiányt kell kiemelnem, azon csekély támogatás, mit a történelmi oktatás a régi auctorok olvasása által várhat. Történelmi oktatás és klassikusok olvasása emelik és elősegítik egymást kölcsönösen ; amaz a keretet, a körrajzokat és a valódi világítást, emez a teljességet, a színeket és öszhangot szolgáltatja. A magyar gymnasiumban pedig a III. osztályban 3 órán olvassák Justinnst és Nepost, a lY-ben egy félévben Caesart, az V.-ben egy félévben Liviust (a VI. és VII.-ben egy-egy félévben Cicerót), a VIII.-ban szemelvényeket Xenophonból és egy félévig Tacitus Annales-eit hetenkénti 2 órán, a IX.-ben ily formán valamit Hérodotoszból, Tacitus históriáiból. S ez a nyelvészek olvasmánya ! A jogászok ezek helyett olvassák a VII.-ben egy órán Sallustiust (VII.ben egy órán Cicerót, a IX.-ben egy órán Senecat), a természettudományi irányak : a VII.-ben egy órán F 1 or u s z t (a VII.-ban egy órán Plinius História Natur ali s-át, a IX.-ben egy órán Cicerót). Ezen szűk marokkal adott olvasmány a várható biztosság nélküli és igen hiányos nyelvismeret mellett kénytelen lesz teljesen fenakadni a nyelvi nehézségekkel való küzdelemnél s nem könnyen fogja megengedni, hogy az alak boncolgatása mellett (vagy a tanterv szavaival szólva „a szépészeti méltatás" mellett) a tartalomhoz is el lehessen jutni. 0 ! azon nyelvész, kivel Tacitust két félévben ízleltetik meg, nem ismeri a római történelmet, s azon jogász, akit utóbbiban alaposan oktatnak, nem ismeri meg Tacitust! Ismertetőnek nehezére esik e tárgyat abbanhagyni, annál inkább, mivel az imént mondott épen saját fejlődésének egy fontos forduló pontjára emlékezteti. A szász tartomány földén, egy gazdag mult kőemlékei közt nővén föl, az ifjúkor buzgalmával s rövidlátásával mélyedt a szász különtörténelembe, krónikákat búvárolt, okmányokat gyűjtött, templomokat,várakat, föliratokat, pénzeket és pecséteket rajzolgatott, nem ismert a történelem mezején fontosabbat, mint a Rudolfokat, Bernátokat, Alberteket és Frigyeseket ; mig egyszer egy derék tanár figyelmeztető szava le nem tépte szemeiről a köteléket s meg nem mutatta a bámulónak, hogy a világtörténelem igazán képző anyagának mily halmaza hevert még előtte ismeretlenül. Még ma is áldja emlékét azon férfiúnak, ki már rég elporlott sírjában ; magán tanulmányainak választásában elkövetett botlását nem restelli, mert akkori életkorában hiányzott még az önálló észlelés tehetsége. De irányadó állású férfiaknak szabad-e rosszalás nélkül úgy tenniök, mint éretlen ifjaknak ? Szabad-e nekik egy nagy ország tanuló ifjúságának buzgalmával s szellemi erejével visszaélni, miután azt2-od 3-ad rangú tárgyakkal butítják el ? Közlő épen nem kétli, hogy a különböző történeti mezők becslésének imént jelzet fokozata Magyarországban határozott ellenzésre fog találni. De a honi történelem becse fölötti nemzeties ítélet valóban sehol sem volt elfogúlatlan ; ennek, mint ilyennek, Magyarországra is állania kell. A külföld távolabbi álláspontja vezet úgy a közvetlen jelen politikai cselekményeinek, valamint a történelmi múltnak helyesebb méltatására. Közlő nem bocsátkozik a harmadik lyceumi osztály (felső prima) számára kitűzött világirodalom tanfolyamának fejtegetésébe, mely hetenkénti három órára van szabva, s melynek célja a népek (a legrégiebbektől a legujabbakig) kiválóbb szépirodalmi müveinek ismertetése sa művek jellemzése tartalmok és c é 1 j o k szerint. Nem bocsátkozik továbbá a német nyelvre nézve megállapított tanmenet és kitűzött célok birálgatásába sem ; megelégszik azzal, hogy emlékeztessen azon beszédre, melyben a nagyszebeni jogakadémia százados innepélyén, ez év (1869) aug. 1-sőjén egy magyar, Békéssy magyar nyelven következőleg nyilatkozott: „Valamely nemzet nagyságára nézve legbiztosabb kezesség a műveltség, a műveltség nélkülözhetlen alapja a tudomány. Látjuk, hogy b. Eötvös oktatásügyi miniszter ez alapelvet minden akadémiai beszédében kifejti. Ez idő szerint pedig a német nyelv a tudomány elsajátításának legbiztosabb közvetítője .. . Hazánkban is van egy intézetünk, melynek német tannyelve által egyengettetik s könnyittetik az út a tudományos tökélyesbüléshez : az ránk nézve tulajdon magyar nemzeti érdekünkben is nyereség, mert nincs szükségünk arra, hogy fiainkat előbb minden áron Németországba küldjük. Évek óta közvetlen közelről, elfogulatlan szemekkel s feszült figyelemmel ügyeltem meg a nagyszebeni jogakadémia működését, s azon mély meggyőződést szereztem, hogy ezen intézet épen német tannyelve miatt egyike hazánkban a legnagyobb jótéteményeknek." — Közlő előre is sajnálja szónokot, mert részéről nem látja be, miként lehessen szónokot azon fájdalomtól megkímélni, hogy ne lássa, miszerint az új